On Sai:
Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Miért
olvastam el?
Az első
rész tetszett, de nem volt az az azonnal ide a folytatást érzésem.
Egy kihívást intéztem magamhoz, hogy a nyáron a saját
könyveimmel fogok haladni, és ebbe a körbe Calderon második része
is beletartozik. Egyáltalán nem bántam meg. Sőt.
Fülszöveg
Calderon kapitány élete pokol: a sajtó árulónak hiszi, a nemesi körök megvetik, ráadásul még az űrhajón is próbára teszi türelmét a nőkből álló legénység. Calderon el akar jutni a hadgyakorlatra, nehogy merényletet kövessenek el a császár ellen, de áldásos tevékenységének hála a Ferrero Ház a bukás szélén táncol.
Ami a legbosszantóbb, Taina körül is felbukkan egy jóképű, szőke szamuráj.Calderon kénytelen cselekedni, bár nem épp úgy, ahogy mások várják…Taina élete is kemény. A nagyapja férjjelölteket válogat, ám a lány megsejti, hogy a szamurájokat nem a keze érdekli, hanem egy érthetetlen politikai játszma.
Kicsoda ő? Miért irtották ki a család Tivesgei-ágát? Barátja vagy gyilkosa a szamuráj, aki a nyomában jár?Taina csak két dolgot szeretne: nyugalmat és Calderont.A fiatal főnemes és a makacs japán lány összefog a Birodalom megmentéséért. Azonban most Sexert báró az ellenség, aki mindenkinél ügyesebben űzi a Játékot.Vajon sikerül megvédeni a császárt a merénylőktől? És önmagukat a császártól? De legfőképpen, ki kerül ki győztesen abból a harcból, ahol a szerelmi ötszög tagjai rajtuk kívül egy nemes hölgy, egy szamuráj és egy élő kard?
Tartalomról
Calderon
kapitánynak ezúttal egy nőkkel teli kutató hajón kell helyt
állnia. A hölgyek nem fogadják barátságosan, de ez nem akadály
ennek a fiatal kapitánynak. Calderon lassan újra Játszani kezd, és
az első kötetben még csak felvillanó szálak itt összefutnak, és
kibontakozik belőle egy olyan jól felépített cselekmény, amihez
foghatót már rég olvastam. A humor teljes erővel bevetésre
kerül, szikráznak a párbeszédek, és olyan helyzeteket teremt az
írónő, amin csak nevetni lehet. Sci-fi szerűség, de nem úgy,
ahogy egy Asimov regény, vagy Andy Weir Marsija az. Itt a
szereplőkön van a hangsúly. Álltólag űropera, de ezt a
besorolást én nem tudom hova tenni. Felőlem lehet nyugodtan, az
alkategóriákba a rendszerezésnél nem igazán szoktam belemenni.
Ajánlom mindenkinek, de főleg a női olvasóknak. Van benne a végén
ugyan egy jelenet, ami már kissé giccses volt, de a könyv azon
fejezetéhez nagyon jól illett még ezzel együtt is.
Maga a
történet mögötti elgondolás is nagyon érdekes. Egy társadalom,
ami feudális alapokra van emelve, egy univerzum, amit a császár
irányít, és a főnemes, középnemes, kisnemes és közrendű
réteg elkülönül egymástól. Aztán ott vannak a saját tudattal
rendelkező kardok, akik vágyakozna, dühösek, de mindenképpen
élnek, sőt szaporodni is tudnak. (Persze ez nem úgy történik,
mint az embereknél). Zorach Calderon kardja egy külön történetet
is megérdemelne, legalábbis engem nagyon érdekelne, hogy kik
lehettek az előző tulajdonosai, ha már olyan ősi kard.
Szereplők
Calderon: Egy főnemes,
aki egyáltalán nem dolgozhatna közrendűeknek, kapitány egy hajón
mi több (szörnyűség) alább adta az admirálisi rangtól.
Elegáns, minden helyzetben feltalálja magát, és manipulálja
természetes könnyedséggel a körülötte lévőket, azaz Játszik.
Lét eleme a Játék, de nem válik ez a kárára. Szerelmes, bár
persze rengeteg akadály van az útjában ennek a szerelemnek. Ettől
kifejezetten izgalmas lesz az egész történet.
Taina: Egy
japán identitású lány az Illatos bolygók egyikéről. A könyvben
mindössze három nép őrizte meg hagyományait a kozmikus
olvasztótégelyben, kettő elzártságban, a japán és a zsidó,
továbbá a cigányok, akik minden bolygó megtalálhatóak.
Céltudatos, tudja mit akar és feltalálja magát, akár a császár
előtt kell éppen megjelennie, vagy csupán egy hajót kell
elnavigálnia egy éles helyzetben. A könyv elején kissé naivnak
tűnt még, aki nem igazán látja át a saját helyzetét, de utóbb
egy "kedves" felvilágosítás után helyre kattannak a
dolgok.
Oregon
admirális: Tisztességes és egyenes, már amennyire lehet.
Közrendű, aki épp csak a felettesei miatt belekeveredett egyrészt
a Wellston ügybe, ami az első kötet fő csapás iránya volt,
másrészt a második kötetben is van szerepe, méghozzá nem is
kicsi. Személyes kedvenc a tisztán látásával, és egyedi
humorérzékével, amit olykor felvillant. Az utolsó jelenetekben
való szereplésével pe3dig végleg belopta magát a szívembe.
A békanyál
legénysége: Itt lehet látni Calderon nagyságát a leginkább.
Persze nem lehetett volna sikeres, ha a hozott emberanyag nem jó. De
vannak it ragyogó tehetségek, és harcedzett veterán is. Ráadásul
pont Calderonnak kell megtanítani nekik a fegyelmet, aki maga is
nótorius szabályszegő.
Ami tetszett: A történet cselekménye, a szereplők, a teremtett világ, a társadalom felépítése, á egyszerűen minden.
Ami nem tetszett: Nagyon elfogult vagyok, de talán az, hogy bizonyos dolgok nehezen estek le a különböző szereplőknek.
Kinek ajánlom? Ha valaki egy olyan sci-fit szeretne, amiben a helyén van a humor, a karakterek, izgalmas, ugyanakkor van benne némi romantika is, vagy csak felüdülésre vágyik, annak ajánlom.
Értékelés: 10/10 pont A borítója gyönyörű, a tartalom is a helyén van. Ilyen egy jó könyv. :)