J. R. Ward: Fekete Tőr Testvériség

Hihetetlenül jó ez a kép :)

J. R. Ward: Fekete Tőr Testvériség

Új vámpírsorozat szerelmem bontakozik ki a vizsgaidőszak utolsó hetében. Miután tavaly augusztusban nyugodt szívvel tettem le az első kötetet azzal a felkiáltással, hogy igen ez jó volt, így egészen teljes, nem kell ez tovább folytatni, idén január 23-án mégis kezembe került a folytatás. Aztán sorozatban a következő részek. Le se tudtam tenni, hajnali egyig olvastam, és eszembe se volt tanulni az utolsó vizsgámra, ami ugyan olykor lelkiismeret-furdalást okozott, de a stimuláló szerként is tökéletesen megfelelő erotikus sorozat minden más prioritást felül írt. Egy kicsit ugyan elfáradtam a hasonló séma alapján felépített részeket olvasva (kiemelni egy testvért, és leírni a szerelmi kapcsolatának alakulását), de ez nem szegte igazán kedvem. A világ érdekes, megvan benne a tipikus jó-rossz harca, fény-árnyék, a valami jó dologért, valamit fel kell áldozni filozófia. Van benne főgonosz (Omega), vannak rossz fiúk, akik a vámpírokat szeretnék kiirtani (alantasok), és meg van a jóságos istenségszerű Őrző, akinek nem szabad kérdéseket feltenni. A fő témát a Fekete Tőr Testvériség adja, akik egy szűk csoport a vámpírok társadalmán belül, a harcosok, akik a fajt védelmezik. Agresszívak, nagyok, és szexualitástól fűtöttek, de persze belül mind valamilyen formában lelki sérült szeretetre vágyó fickó.
A történet mégsem unalmas, mert tele van csavarokkal. Lekötött, és csak nagy ritkán fordult elő, hogy a gyakori szex jelenetek közül egyet-egyet átlapoztam, mert ez csak egyetlen aspektusa a történetnek, és egyébként is az valahogy jobban érdekelt, hogy mi következik, mint hogy a mindig hatalmas méretekkel rendelkező hím egyed mit csinál a szűk és nedves helyeken.
A férfias dumákban, a nagyon pasis helyzetekben is otthon van az írónő, és a humor is helyén van. Ahogy haladok előre a sorozatban, mindig újabb és újabb kedvenceket avatok, de eddig Rhage, Zsadist és Vishous vezetnek, bár ez utóbbi esetében a végső megoldáson egy kicsit felhúztam magam. Oké, máshogy nem nagyon lehetett volna megoldani, hogy happy end legyen. Jelenleg a hatodik kötetet olvasom a magyarul megjelent tízből, ami megnyugtató, ugyanis van még mit behozni, aztán meg én is rághatom a kefét a folytatás ideje alatt. Nem tudom tervez-e lezárást az írónő, vagy ez is egy végtelenített sorozat lesz, mint az Anita Blake Laurell K. Hamiltontól. Tulajdonképp nem bánnám, amíg nem romlik a színvonal, és megmarad az izgalom. Mindenesetre Wardot bevettem a kedvenc szerzőim közé.

Ez se akadályozott meg benne, hogy most egy hónapnyi szünetet iktassak be, mivel a többi könyvemet csúnyán elhanyagoltam. Itt az ideje egy kicsit mást is olvasni. Márciusban folytatás következik.