J. R. Ward: Fekete Tőr Testvériség

Hihetetlenül jó ez a kép :)

J. R. Ward: Fekete Tőr Testvériség

Új vámpírsorozat szerelmem bontakozik ki a vizsgaidőszak utolsó hetében. Miután tavaly augusztusban nyugodt szívvel tettem le az első kötetet azzal a felkiáltással, hogy igen ez jó volt, így egészen teljes, nem kell ez tovább folytatni, idén január 23-án mégis kezembe került a folytatás. Aztán sorozatban a következő részek. Le se tudtam tenni, hajnali egyig olvastam, és eszembe se volt tanulni az utolsó vizsgámra, ami ugyan olykor lelkiismeret-furdalást okozott, de a stimuláló szerként is tökéletesen megfelelő erotikus sorozat minden más prioritást felül írt. Egy kicsit ugyan elfáradtam a hasonló séma alapján felépített részeket olvasva (kiemelni egy testvért, és leírni a szerelmi kapcsolatának alakulását), de ez nem szegte igazán kedvem. A világ érdekes, megvan benne a tipikus jó-rossz harca, fény-árnyék, a valami jó dologért, valamit fel kell áldozni filozófia. Van benne főgonosz (Omega), vannak rossz fiúk, akik a vámpírokat szeretnék kiirtani (alantasok), és meg van a jóságos istenségszerű Őrző, akinek nem szabad kérdéseket feltenni. A fő témát a Fekete Tőr Testvériség adja, akik egy szűk csoport a vámpírok társadalmán belül, a harcosok, akik a fajt védelmezik. Agresszívak, nagyok, és szexualitástól fűtöttek, de persze belül mind valamilyen formában lelki sérült szeretetre vágyó fickó.
A történet mégsem unalmas, mert tele van csavarokkal. Lekötött, és csak nagy ritkán fordult elő, hogy a gyakori szex jelenetek közül egyet-egyet átlapoztam, mert ez csak egyetlen aspektusa a történetnek, és egyébként is az valahogy jobban érdekelt, hogy mi következik, mint hogy a mindig hatalmas méretekkel rendelkező hím egyed mit csinál a szűk és nedves helyeken.
A férfias dumákban, a nagyon pasis helyzetekben is otthon van az írónő, és a humor is helyén van. Ahogy haladok előre a sorozatban, mindig újabb és újabb kedvenceket avatok, de eddig Rhage, Zsadist és Vishous vezetnek, bár ez utóbbi esetében a végső megoldáson egy kicsit felhúztam magam. Oké, máshogy nem nagyon lehetett volna megoldani, hogy happy end legyen. Jelenleg a hatodik kötetet olvasom a magyarul megjelent tízből, ami megnyugtató, ugyanis van még mit behozni, aztán meg én is rághatom a kefét a folytatás ideje alatt. Nem tudom tervez-e lezárást az írónő, vagy ez is egy végtelenített sorozat lesz, mint az Anita Blake Laurell K. Hamiltontól. Tulajdonképp nem bánnám, amíg nem romlik a színvonal, és megmarad az izgalom. Mindenesetre Wardot bevettem a kedvenc szerzőim közé.

Ez se akadályozott meg benne, hogy most egy hónapnyi szünetet iktassak be, mivel a többi könyvemet csúnyán elhanyagoltam. Itt az ideje egy kicsit mást is olvasni. Márciusban folytatás következik.

Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben

Eredeti megjelenés: 1939

Vesztegzár a Grand Hotelben

Miért olvastam el?

Az egyik molyos kihívásra olvastam. A várólistámról választották nekem, én meg rendes gyerek voltam és hamar neki fogtam. Már csak tíz könyv és meg kapom a plecsnit :) Egyébként Rejtő, egészen újonnan felfedezett szerző számomra, sokáig fanyalogva tekintettem rá. Pedig jól ír. Meg kellett érnem a humorára, amikor először próbálkoztam vele, nem fejeztem be a könyvét, amihez hozzáfogtam. Már nem is emlékszem melyik regénye volt az, talán valamelyik Piszkos Fredről szóló.

Részlet a fülszövegből

Rejtő egyik legismertebb és legmulatságosabb regénye ez. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc a bubópestis megbetegedés ürügyén vesztegzár alá helyezett nemzetközi közönséggel, minden rendű és rangú szélhámossal szúfolt Grand Hotelben zajlik. Bár az okmány megszerzése csak egypár titokzatos személy érdeke, mégis, a kényszerű bezártság nyomasztó hatására a legkülönfélébb rejtélyes eseményekbe keveredik bele a hotel szinte minden lakója, hogy azután az óriási kavarodásban lelepleződjenek az igazi bűnözők, és fejtetőre állított kalandok során egymásra találjanak az igazi szerelmesek – és az okmány hivatott tulajdonosai, illetve őrzői is.

Tartalomról

In medias rex kezdünk, kimászik egy hölgy szekrényéből egy pizsamás, lámpaernyő kalapos fiatalember, akit kompromittáló mivolta miatt nem lehet elereszteni a szobából. Maud és hercege privát beszélgetését az ágy alól hallgatja ki, miközben bubópestis miatt lezárják a hotelt. Közben gyilkosság történik és az idegenről kiderül, hogy nem is olyan ártalmatlan, mint amilyennek elsőnek tűnt. Legalábbis az önvallomás erre utal... Nem okozott csalódást Rejtő, tele volt a történet csavarokkal, és végig fel sem merült bennem, hogy a tettes tényleg az, aki. A krimi vonal rendben volt, bár hihetetlen, hogy ennyi minden félrevezető dolog legyen egyetlen gyilkosságnál. Hogy nem csak egy bűntény van? Az csak izgalmasabbá teszi a helyzetet. A szerelmi szálak is szövődnek a szolgáktól kezdve egészen magas körökig. Félix szerelmi története azonban nem volt hihető számomra. Az oké, hogy az izgalom hatására szerelmek szökkenek szárba, meg összezártság, és társai...Nyomos érvek, de akkor sem éreztem hitelesnek. Talán a szerelem ábrázolásban nem lenne olyan nyerő Rejtő? Még csak ez a második könyvem tőle, így nincs olyan túl nagy viszonyítási alapom.

Hogy milyen helyzetekre lehet számítani? Ízelitőnek:

"…Elvitték a ruháját. Ott állt a borotvával és a főkulccsal, félig szőrös arccal, ruha nélkül.
A kulcsot, a borotvát és a szappant egy törölközőbe tette, és mint valami batyut a karjára kötötte. Azután kilépett a vaslépcsőre.
Izgalmas ruhavadászat vette kezdetét."  

A szereplőkről
Rengeteg szereplőt mozgat, és ugyan az elején kicsitt elveszett voltam, hogy ki-kicsoda, a közepe táján már biztosan követtem az eseményeket. A karakterek széles skálája vonult fel, a csaló, fegyverkereskedő, hűtlen házastárs, zsarolók, művészek és még sokan mások, bár nem hosszasan, de ahhoz éppen eléggé bemutatva, hogy megjegyezhetőek legyenek. Néhány példa: Armin Vangold terménykereskedő, Júlia nevű felesége kövérkés, és épp elment vásárolni a vesztegzár kezdete előtt. Lindner a kövér baronista, hangjából már nem sok maradt, de még mindig világhírű. Bruns, időnként visszatérő vendég. Signora Relli, hatalmas termetű, szicilíai özvegy, kissé férfias hanggal. Dickman egy sorhajó nyugalmazott kapitánya, Hiller egy bostoni tejkrémgyáros, Hould kapitányné Sydneyből, Renke doktor, Villiers őnagysága. Az igazgató Wolfgang, Markheit egészségügyi tanácsos, Raverdan márki, Walter a fotográfus segédje. Maud Brockman, akinek a hálószobájába bemászott az idegen, aki állítása szerint esküvő elől menekült. Persze egy Hotelben még ennél is több személy tartózkdott, de azért nem kívánom felsorolni az összes lakót.

Ami tetszett

Az alapötlet, és a humoros helyzetek

Ami nem tetszett

Sok időbe belekerült, amíg megtudtam jegyezni ki-kicsoda. Az egyik szerelmi szál kivitelezése.

Értékelés: 8/10

Vavyan Fable: Mesemaraton

Eredeti megjelenés: 1989
Betűvető Kiadó

Mesemaraton

Miért olvastam el?

Vavyan Fablelel már volt néhány kísérletem, legutóbb a Szennyből az angyal kapcsán találkoztam vele. Azt erőltetettnek éreztem, bár volt benne egy-két jó poén is. A Mesemaraton molyos tagságom egyik legelső napján került fel a várólistámra, ami már jócskán egy éve volt. Most beneveztem egy alternatív várólista csökkentésre is a hivatalos mellett, amin valaki más határozza meg a te várólistádról, hogy minek fogj neki. Nekem ezt hozták ki elsőnek, így most el is olvastam.

Részlet a fülszövegből

Burleszk, paródia, karikatúra ÉS kalandregény. Hella Postor, a vagány, idős milliomosnő éjjel-nappal tequilát iszik, s közben lovasversenyt szervez fantasztikus terepen, mesés fődíjjal (egymillió fabatka). Szinte a rajt előtt belebotlik Athénába, fiatalkori önmaga hasonmásába. Nagylelkűen meghívja őt és Don Jarrat-t a Mesemaratonra. Ha egymásra találnak, öröklik hatalmas vagyonát. A kiszemelt vőlegénynek van egy szépséghibája: maffiózó. És éppen bajban van egy eltűnt heroinszállítmány miatt. A verseket mormogó és bohócságát mindinkább föladó Athéna az öreg hölgy testőréhez vonzódik: Michel Redfordhoz, aki öltözzön bár navaho törzsfőnöknek vagy pirosbabos szoknyás nőimitátornak, szívdobogtatóbb fickó.

Tartalomról

Az első mondatokból látszik, hogy itt egy hozzám közelebb álló történetet olvashatok, hisz egy könyvtárban kezdődik a paródia. Athéna Dobos, aki magyar származású, de Amerikában él az Isten Háta Mögött. A nyitva tartás utolsó napján betéved egy idős hölgy, aki felismeri önnön magának ifjabb mását az ifjú lányban. Megbízza testőrét, hogy faragjon embert a leányzóból, aztán induljanak a versenyen. A tét nem kevés egymillió dollár. Ami valljuk be az azóta inflálódott pénzben mérve sem kis összeg. A könyvmoly leányzó szerencsétlenkedései, mintha szándékosak lennének és haladva az olvasással kiderül, hogy valójában, azok, bohóckodik és szórakoztat.. Athéna, akivel erősen szimpatizálni kezdtem a könyv elején, már csak könyvszeretet, és bénasága miatt is (kicsit rám hasonlít, bár mostanában, nem vagyok ilyen jó formában, és azért hintaszékeket nem szoktam magamra rántani, megmaradok a kilincsen fennakadás, meg a bögre magamra borítása szintjén).
Jellemző rám, hogy nem olvasok fejezetcímeket. Itt is a kilencedik fejezetnél kaptam fel a fejemet az egyéb versenyzők címszónál. A verseny roppant őrültnek és érdekesnek ígérkezett pedig még el sem kezdődött ekkor. Igen, elérte a könyv, hogy hangosan röhögjek, amit legutóbb az Elveszett Próféciáknak Terry Pratchett (Egyik kedvenc szerzőm) és Neil Gaiman közös produkciójának sikerült. Kicsit harsányra lett az éjféli órán a kacaj, amikor az aktuális humorosabb részhez értem. Szerencsére nem ébredt fel egyik testvérem se, de ekkor döntöttem úgy, hogy a maradékot inkább másnap fejezem be. A végén szinte mellékesnek éreztem, hogy ki nyert. Az sokkal érdekesebb volt, ami útközben történt. Vagy épp utána. Szinte mesei volt a befejezés is, már csak a boldogan éltek, amíg meg nem haltak hiányzik a végéről.

A karakterek

A mellékszereplők haláliak voltak. Kezdve a gyáva színésztől, az ifjakra vadászgató úrhölgyön át, a transzfesztitáig, akivel ''csoda'' történik útközben. A versenyt csupán kísérők között is vannak érdekes alakok, nekem a hétfátylú Salome, volt a személyes kedvencem, aki egyébként egy 120 kilós operatőr a civil életben. A zárónapon a prímet a katonai szexgombának beöltözött kislány vitte, aki önmagában is kellemesen színesíti, az amúgy sem érdektelen felhozatalt.

Athéna fura volt végig, de jelleme szerencsésnek mondható. Bár igazán nem értettem, hogy miért rejtőzködik rondaság álarca mögé, amikor gyönyörű, de végül is nem kötelező emberi formát öltenie senkinek, ha nem akar. Voltak hülye hozásai, ami rosszul is elsülhettek volna, ráadásul makacs, és önfejű, szóval ideális főszereplő, csak időnként nagyon idegesítő.

A testőrünk a szőrős testével nem az ideálom, de attól függetlenül egészen megkedveltem. Bár a bajok kiindulópontjának forrása ő volt, mégsem lehetett igazán hibáztatni. Lehet, hogy egy szép napon elolvasom majd az Emlékfutam című folytatást, mert biztos vagyok, hogy nem tud sokáig
békén megmaradni a fenekén, akármennyire is próbálkozik.

Ami tetszett

Az őrült helyzetek, bár már néha fárasztóak voltak olyan sok volt belőlük. Meg a szereplők.

Ami nem tetszett

Néhol tömény volt, egy percre se lehetett nyugodt az ember, mert mindig történt valami, ami ugyan nem nagy hiba, de azért egyszer kétszer már fárasztott olvasás közben.

Boritó:7/10

Értékelés: 9/10

A szultán Isztambulja napi öt kurusból - történelmi útikalauz

Scolar Kiadó 2014
Erdeti megjelenés: 2013
Oldalszám: 144 o.

A szultán Isztambulja napi öt kurusból

Miért olvastam el?
A történeti útikönyves sorozatból immár a harmadik kötetnél tartok, nagy örömömre ez a kötet is bent volt a Miskolci egyetem könyvtárában.

Részlet a fülszövegből:
Paloták, mecsetek, kávéházak, fürdők – útikalauz a szultánok Isztambuljához

Üdvözöljük az Oszmán Birodalom egzotikus fővárosában 1750-ben!

Isztambul a titkok városa. Látogassunk el a csodálatos palotákba és mecsetekbe, s ne hagyjuk ki a bizánci építészet és művészet fantasztikus emlékeit sem! Bejuthatunk a fényűző és szigorúan védett Topkapi palotába. Vendégül látnak bennünket a helyiek, elvisznek luxusfürdőikbe, meghitt kávéházaikba. Alkudozhatunk a nyüzsgő bazárokban, vagy éppen a Boszporuszra utazhatunk. A szultán, a háreme és eunuchjai, kereskedők, kerengő dervisek, kendőbe burkolt asszonyok mind-mind szereplői a csodálatos utazásnak, melyet a könyv segítségével tehetünk.

Tartalomról
A felépítés hasonló, mint a korábbi kötetekben. Azonban Charles Fitzroy, aki idegenvezető, továbbá történelmi könyveket is jegyez nagyon jól megoldotta kitűzött feladatot. Humoros, nem erőltetett és érdekes. Történeti áttekintés bevezetésképpen, továbbá az érkezéssel, orvoslással, szokásokkal foglalkozik, mint ahogy megszokhattuk. Az útleírás 1750-ben játszódik az Oszmán Birodalomban, ami egy hosszan tartó viszonylag békés időszak előzött meg. Isztambulba soha nem vágytam még, de ez a könyv felkeltette az érdeklődésemet iránta. Persze nőként nem lett volna jó dolgom, bár mivel nem vagyok muszlim, ezért szabadabban járhattam volna abban a korban is, mint a folyton elfátyolozott, és a házból többnyire csak a fürdőbe kiengedett nők. Az Aranyszarv-öböl északi partjánál Perában, ahol az európaiak laknak, mi is találhatunk szállást, ezután már csak egy jó dragomán, azaz tolmács kegyeit kell elnyernünk, aki elkísér minket, és a szokásokba is bevezet. A könyv külön kiemeli, hogy egy kis baksissal, vagyis keno pénzzel hamar el tudjuk intézni dolgainkat, a korrupció elfogadott dolog.
Leginkább a közbiztonságról szóló rész fogott meg, ami a korabeli európai viszonyokhoz képest jóval biztatóbb volt. Persze, minden elővigyázatosság mellett is jobb ha óvatosak vagyunk.
Külön tetszett, hogy az egyiptomiakról lekezelően szóló rész után, itt bizonyos tisztelettel viszonyult a szerző a törökökhöz. Több magyar vonatkozása is van a könyvnek, vagyis megtudhatjuk, hogy Konstantinápolyt egy erdélyi ágyúöntő ágyújával sikerült végül bevenni, ami ugyan kétes dicsőség, de érdekességként feljegyzésre került.
A pénzeken túl, amiből rengetegféle volt forgalomban, a szokásokról, hétköznapokról is értesülhetünk. Továbbá az ünnepekről sem hallgat, amik az általános vallási ünnepek, és a szultán és családja élete köré szerveződő mulatságok körül forognak.
Ágyúznak, amikor a szultánnak gyermeke születik, vagy gyermekei közül valamelyik házasodik, esetleg körülmetélik valamelyik fiát. Persze ezenkívül is rengeteg érdekességet tudhatunk meg belőle.

Ami tetszett
Az illusztrációk, a humor és a sok érdekesség, amivel szolgált. Ennél a résznél azt éreztem, hogy rövidsége ellenére is megéri az árát és, amikor majd valami akció keretében hozzá lehet jutni, igyekezni fogok beszerezni egy saját példányt.

Ami nem tetszett
Az egyes részek itt is kicsit kurtán lettek abbahagyva, hiányoztak a zárómondatok. Továbbá, az eunuchok "keletkezésének" története egy kicsit megrázott. Már a Gettómilliomos filmben se bírtam odanézni, amikor a koldulásra szántakat megnyomorították.

Kinek ajánlom?
A történelmet szeretőknek. továbbá, akiket érdekel Isztambul, és kaphatóak egy időutazó kirándulásra.

Borító: 9/10 Szép a  metszet a vitorlásokkal, azonban a rányomtatott "Paloták, mecsetek, kávéházak, fürdők - útikalauz a szultánok Isztambuljához " felirat engem zavar. Pont kitakar egy hajót.
Értékelés: 10/10

Szerb Antal - A harmadik torony

Magvető 2007
Eredeti megjelenés 1936

Utazás Észak-Olaszországba

Miért olvastam el?

Először is imádom Itáliát. Szeretek róla olvasni, a tájai, a történelme, a kultúrája mindene megfogott. Latinul úgy-ahogy tudok és, bár nem vagyok nyelvzseni egy szép napon szeretnék az olasznak is neki fogni, hogy ne csak annyit tudjak mondani, hogy piccolo gelato, meg Bon giorno! Már kétszer is jártam az országban, bár az itt említett városok közül még csak Velencében voltam.  

Kívánságlistás könyv volt nálam, aztán rábukkantam az egyetemi könyvtárban, amikor egy másik Szerb Antal könyvet kerestem. Azonnal ment a kölcsönzésre váró könyv kupacom tetejére.

Fülszöveg

Először jelenik meg önálló kötetben Szerb Antal 1936-os olaszországi útinaplója, melynek néhány jelenete az Utas és holdvilág lapjain kapott később költői formát. Város és tájleírások, kultúrtörténet, finom megfigyelések, és mindezek ellenpontjaként a harmincas évek Európája. Az Utas Velencéből Vicenzán, Veronán és Ravennán át jut el San Marinóig, hogy ráakadjon a Harmadik Toronyra, amely – még hiszi – segít átvészelni a szörnyű kort, amelyben élnie adatott. A szöveghez korabeli fekete-fehér fényképeket válogattunk.

Tartalomról

"Spanyolországba szerettem volna menni, de Spanyolország, történelmének ezen a legszörnyűbb nyarán, nem mutatkozott vendégszerető országnak, és két ellentmondó rádiója váltakozó buzgalommal süvítette a világba azoknak a dolgoknak a pusztulását, amelyekért az ember Spanyolországba szeretne menni. Talán sosem fogok már Spanyolországba menni, és ha el is mehetek majd, már nem fogom ott találni azt, amit kerestem. A történelem ideig-óráig ittfelejt a föld hátán egy-egy várat és várost, egy Nürnberget, egy Oxfordot, egy Toledót, de ez csak feledékenység; figyelmeztetés érkezik és háborúk, forradalmak, égzendülések vagy a «haladás» kalapácsütései között beteljesedik a mulandóság. Akkor eszembe jutott, hogy okvetlenül Olaszországba kell mennem, amíg Olaszország még a helyén van, és amíg Olaszországba mehetek."

A könyv kezdőmondatai ezek, amik azonnal az olvasó fotelemhez szögeztek a következő egy-másfél órára.   A könyv útleírás, de izgalmasan, nagyszerűen megírva. Az irodalmi utalások, azt a jóleső érzéssel töltöttek el, hogy igen legalább egy részüket ismerem. A helyek, amiket már láttam Velencében újra felidéződtek bennem, ami nem csak a fotós illusztrációknak volt köszönhető. Mindeközben irodalmilag, kultúrtörténetileg gazdag utalásokkal tűzdelt szöveget olvashatunk. Nagy teljesítmény valakitől, aki egész éjjel szállás után rohangált, a zsúfolt, hőségtől nehéz tengerszagú levegőben aszalódva. A spanyol fürdőhelyek nem látogathatóak ekkor, így még többen vannak a Velencébe ellátogatók. Közben megtudhatjuk azt is, hogy az olasz nők csúnyák, szőkére festik a hajukat.
Vicenzába érve, ami arról nevezetes, hogy itt alkotott Palladio.

"Ő volt a reneszánsz utolsó nagy építőmestere. És külön nevezetességet az adja, [Vicenzának] hogy itt találkozott Goethe Palladio művészetével, és itt lett, Palladio harmoniáját látva, klaszikussá."

A továbbiakban, folytatja az utazást, és mi vele utazunk. Mindössze 80 oldal, az illusztrációkkal, mindennel együtt, ami nem túl sok. A kiadás mindenesetre nagyon szép, de aki nem szeretne kiadni rá pénzt, vagy nem találja meg a könyvtárban, ahová  beiratkozott és még kölcsön se tudja kérni, annak az alábbi linket ajánlom figyelmébe:
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00609/19293.htm

Ami tetszett
Toszkána rajongója vagyok, ráadásul Szerb Antalban is pozitívan csalódtam. A fotók is szépek.

Ami nem tetszett
Lehet, hogy nem vagyok elég kritikus, de nem találtam benne hibát.

Kinek ajánlom?
Annak, akit egy kicsit is érdekel Itália, a kultúra, a művészet és a XX. század, még a második világháború előtti, de már a fasizmus, és Musszolini veszélyét érző szerző utazásának története.

Boritó: 10/10 A vitorláshajó Velencével a háttérben csodaszép.
Értékelés: 10/10

Micimackó

Rengeteg kiadást megélt
1995-t olvastam a Láng  Kiadótól
Eredeti megjelenés: 1926

Micimackó

Miért olvastam el?

Talán meglepő, de nekem a gyerekkoromból kimaradt ez a mese. Persze láttam a belőle készült mesesorozatot, én is danolásztam, hogy "Hull a hó és hózik", de az olvasásig nem jutottam el. Idén a várólista csökkentések közé bevettem, és az első adandó alkalomra lecsaptam az antikváriumban mindkét kötetére. 

Részlet a fülszövegből

Réges-régen valamikor az ősidőkben, de legalábbis múlt péntek előtt, Micimackó az erdőben élt, saját kunyhójában. S ugyanebben az erdőben lakott a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, Kanga, a kengurumama kicsinyével, Zsebibabával, no meg a vidám, ugrálós Tigris és persze mindnyájuk szeretett gazdája, Micimackó legjobb barátja: Róbert Gida.

Tartalomról

A szöveg szerves részét jelenti a Ernest Howard Shepard készítette illusztrációk. Gyönyörűek és nagyban hozzájárultak a Micimackó élményhez. Sokat mosolyogtam , kezdve az első fejezettel és a mackóval, aki a léggömbjével együtt egy nagy fekete felleget utánoz. Közben megismerjük a nagy és okos, már egészen hatéves Róbert Gidát, aki hallgatja a meséket, és egyben részesévé is lesz, hisz ő Micimackó legjobb barátja. Az egymás követő események tanúskodnak barátságról, de néha egyenetlenségről is. Megérkezik Kanga Zsebibavával, és először idegenkednek tőle. Tervet is kieszelnek az elűzésére, aztán a vége az lesz, hogy Malackát megfürdetik. Nem szeretném elmesélni az egészet, mindenkinek legyen meg (ha van hozzá kedve) a saját élménye a Százholdas Pagony és környéke lakóinak életéről. 

Ami kifejezetten tetszett

Az egész, az ötletességével, a karakterekkel, a gyönyörű illusztrációk, a fordítást, amit nagyon eltalált Karinthy Frigyes, szóval minden.

Ami nem tetszett

Olyan nem volt. Azt hiszem elfogult vagyok egy kicsit.

Kinek ajánlom?

Gyakorlatilag mindenkinek, Kedves szülök! Olvassák fel ezt a könyvet a gyereküknek elalvás előtt, hogy ők is megismerjék ezt a csodás világot. Kedves kortársaim! Ha pihenni, vagy csak nosztalgiázni szeretnétek, ez a könyv arra is megfelelő. Én a vizsgákra készülés közbeni pihenőmkor olvastam és nagyon ki tudott kapcsolni. Jó szórakozást hozzá!

Értékelés: 10/10

1996 Láng Kiadó

Micimackó kuckója

Miért olvastam el?
Kíváncsiság és mert az első rész nagyon tetszett.

Részlet a fülszövegből
Micimackó az erdőben él, saját kuckójában. Ugyanebben az erdőben lakik a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, a vidám, ugrálós Tigris, Kanga, a kengurumama és kicsinye Zsebibaba, és persze Micimackó legjobb barátja: Róbert Gida. Ebben a mesebeli erdőben mindennap történik valami mulatságos és izgalmas esemény…

Tartalomról
Baráti félreértéssel kezdődik a mese, aminek Füles az áldozata,
Majd egy nagyon határozottan határozatlan Tigris is bejön a képbe, aki éjszaka kopogtat.

 A többi mese is jól ki van találva, bár itt a szereplőknek néha voltak olyan megszólalásai, amit nehezebben toleráltam. Nyuszi fontoskodása zavart a leginkább, de végül is megbocsátottam ezt is a könyvnek. Sok könyv van, amit nehezen engedek el, mert olyan jó volna még egy kicsit olvasni, abban a világban maradni. Itt is megvolt ez a "könyvvégi szomorúság" amire még pluszban adódott, hogy eleve búcsúnak szánták. De sebaj! Mindkét kötetet újra fogom olvasni még, ebben biztos vagyok.

Ami kifejezetten tetszett
Az illusztrációk itt is gyönyörűek.  Az első fejezet kedvenc lett Füles kuckójáról.

Ami nem tetszett
Néhány szereplő megszólalása, de azért csak kissé zavartak.

Értékelés: 9/10

Török Sándor: Valaki kopog - Könyvmoly Párbaj

Eredeti megjelenés: 1937

Szoba történelem

Miért olvastam el?

Ajándéknak járt az antikváriumi rendelésem mellé. Elolvastam az előszót, aztán félre tetten. Beválogattam a Könyvmoly Párbajos posztok közé, így az év első könyvének ezt választottam. Nem bántam meg.

Részlet a fülszövegből

Tizenkét fővárosi szoba, tizenkét lakás, tizenkét albérlet históriája ez a regény, s kissé önéletrajz is – hiszen az albérlő maga a fiatal író, Török Sándor, aki Erdélyből érkezett a fővárosba szerencsét próbálni, karriert csinálni. Különös és mégis mindennapi, hétköznapi figurák sétálnak a könyv lapjain; isznak, esznek, szeretkeznek, bolondoznak, öngyilkolnak és gyilkolnak az albérletekben és főbérletekben. Remekül megrajzolt figurák, mindegyiküknek sajátos titka, mondanivalója van.

Tartalomról

A történet az író saját lakásában kezdődik, így tudni lehet hova lyukadunk ki, majd a végén. Aztán jönnek sorra a lakások, egyre tapasztaltabb albérlő lesz Török, bár még mindig sikerül őt néha átvágni. Elkap részleteket az ott élők életéből, sorsokba lát bele, aztán továbbáll elsejével vagy tizenötödikével. 

Nem fogom felsorolni az összes szobát, ahol megfordul, hisz ez maga a könyv a történet gerince. A szobákra van felfűzve a cselekmény, ami mozaik darabkákból áll össze, aztán kiad egy képet, az író életét. Életrajzi regény, hisz nem tud kibújni a saját bőréből, néha oldalakra elkalandozik és mesél a később történtekről, a saját gondolatairól. 

"Nem az én naplóm ez - ha naplónak nevezhető -, hanem a tizenkét szobámé". 

Az első szoba története az eltűnt fiú körül forog, aki eltűnt orosz földön. Nem hiányzik az örökös menyasszony, a szívességből nyomozó rendőr, aki számolja és gondosan áthúz minden eltelt napot,  az apa, aki életelixírt fabrikál két mozsártörővel, a nővér, akit egy szélhámos vett feleségül és aztán elhagyta. Ez az első hely, ide nosztalgiával gondol vissza, amikor bekövetkezik a kis tragédia, a fiú előkerül. Tovább kell állni, kell a hely. Itt mindenkinek volt valami kis őrültsége, ahogy a többi helyen is. Elzinél,a szanatóriumban dolgozó, állástalan fodrász feleségénél pszichológiai korképet is fel lehetne venni, ha értenék az ilyesmihez. Őt mindenki üldözi a szerelmével, mindenhez ért, két hét alatt írt egy színdarabot, ismeri az ismert színészeket és hasonlók. Ez az első szoba volt talán mind közül a legérdekesebb, bár a kedvenc szereplőm a sajátságos látásmódjával nem idevaló.

Rögtön a második szobában egy fürdőszobán át lehet eljutni a bérelt szobához. Itt csak a "cenzor" egy kiöregedett katonai levél ellenőr miatt marad sokáig Török. A cenzor gondalatai még sokáig visszhangoznak bennem, és ilyenkor nagyon örülök, hogy kertesházban nőttem fel, bár talán ezekre is igaz, ki tudja.

"A ketrecek megteltek. Mindegyiknek van egy skatulyája kibélelve így -amúgy, és ezekbe a skatulyákba meghúzódva hódolnak apróbb, nagyobb mániáiknak. Néha kitör némelyik, tör, zúz, ordít, meztelenre vetkőzik, és fejjel ront neki a skatulya falának, mire jön a többi őrült, elcipelik és bezárják."

A könyvben sokszor van szó az őrületről. Egy fenyegető árny, vagy épp egy kedves barát, akibe bele lehet süppedni, amikor már nem akarunk több felelősséget. Menekülő útvonal, amire nem szabad rálépni, mert nincs visszaút. Török ekkor nyomorog és beoszt, még nincs állandó munkája, de igyekszik.  Visszatérve a cenzor gondolataihoz az egzotikumról is beszél.

"- Tulajdonképpen mi az, hogy egzotikus? Ez a mi kultúr-elbizakodottságunk, hogy egzotikusnak mondjuk egy indiai fejedelem udvartartását, és jóindulatúan nevetünk a néger törzsfő ünnepi esernyőjén. Minden díszruha és jelvény és szertartás egzotikus. Vallási vagy nemzeti ünnepély, minden. Egy király megkoronázása nevetséges ceremónia lehet, belső tartalma nélkül. egy szerecsen haditánc! Nekünk egzotikum. Nekik egy ősi kultúrából sarjadt ünnepi ténykedés, amelynek formaságai mögött lényegek lappangnak. Nekik viszont éppilyen egzotikus lehet egy úrnapi körmenet Budapesten. Jelek, mozdulatok, hajlongások, színek és hangok, csupa szimbólum. Nna túl nagyra vagyunk magunkkal."

Tulajdonképpen ez önmagában annyira nem is érdekes, de Benedek István könyve után egy kicsit máshogy közelítem meg a kultúra kérdést. Nyitottabbá tett Benedek kultúrfölénye. Végül kedvenc cenzorom döntése után ismét költözés jön.Aztán megint. Mindig új hely, új emberek, és közben egyre feljebb kapaszkodik, lassan kapcsolatokra tesz szert Török. De végig hiteles képet ad, egy abszurd világról, ami ma már nem létezik, vagy nem ebben a formában. Mindenesetre fennmaradt Török Sándor könyvében, és visszalehet térni hozzá, ha én magam már nem is élhetek benne.

Magán szösszenet
A történelem szeretete bennem nem a nagy csaták utáni érdeklődés táplálja, hanem az, hogy megismerjem milyen lehetett akkor élni. A mikrótörténelem, és ebbe nagyszerű betekintést ad a Valaki kopog. A társadalom egy kis szegletéről, az albérlők-főbérlők viszonyáról, a házakról, az ötödik emeleti lakásokról, a bútorozott szobákról, az emberek lelkületekről, a kis és nagyobb őrültségekről. Közben meg megismerem az ismeretlen író lelkületét is egy kissé, beenged az életében, hagyja, hogy megfigyeljem. Persze az, amit leír valaki magáról, és az amilyen valójában az sokszor más. Beleolvastam Török Sándor életrajzába, fenn van a wikipédiában, sok minden innen derül ki, de más a sivár életrajz. Néhány adat felsorolva, mintha be lehetne szorítani valakinek az életét az itt született, ezt meg ezt csinálta, és itt halt meg leírások közé. A munkáiban hol jobban elrejtve marad fenn a szerző, hol nyíltabban. A könyvben kifejtve az író véleménye is hasonló.

Ami kifejezetten tetszett
A történetszövés, a betekintés, a látlelet a két világháború közötti időbe, ami azonban nem volt egy kicsit sem száraz.

Ami nem tetszett
Néha a sok szereplő között olykor elveszett voltam a vége felé, név szerint felidézni a szereplőket egy kicsit mindig is nehezemre esett, de egy-egy jelző többnyire a megmentésemre sietett.

Kinek ajánlom?
Azoknak, akik érdeklődnek a történelem iránt, és szeretnek bepillantást nyerni a hétköznapokba egy kortárs tekintetén keresztül, aki ráadásul még szépen is mesél. Különösen ajánlom azoknak, akik albérletben laknak, megtudni régebben mi volt más vagy épp ugyanolyan. Továbbá azoknak, akik budapestiek, vagy csak éltek már ott, nekik egy kis nosztalgiahangulatot is hozhat.

Értékelés: 10/10

Eredeti kiadás: 1937