Benedek István: Varázslás és orvoslás az azték, maya és inka birodalomban

Orvoslás és varázslás

Magvető 1976

Miért olvastam el? 

A könyvtárban vettem le a polcról, megtetszett a címe. Semmit nem tudok ezen kultúrák (igen kultúrák!) orvoslásáról és érdekelt a téma.  Mondjuk az 1976-os kiadási évszám, egy múló pillanatra balsejtelmet okozott, de azért eljött velem.

Fülszöveg

Mitől magasrendű egy kultúra? Magasrendűnek tarthatjuk-e az aztékok, mayák és inkák kultúráját?
Hogyan orvosoltak, kuruzsoltak, varázsoltak ezekben az ősi birodalmakban? Lehet-e eredményes a „tapasztalati orvoslás”? Hatásosak voltak-e a varázslók gyógynövényei? Mi az igazság titokzatos kábítószereikkel kapcsolatban?
Ezekre és más kérdésekre válaszol Benedek István orvostörténeti-művelődéstörténeti tanulmánya hatalmas tényanyag összegyűjtésével és kritikai megrostálásával.

A tartalomról

Olvasás közben szorgosan jegyzeteltem, mivel magamtól biztosan nem emlékeztem volna minden érdekesebb részre. A szerző a nagy tudásanyag ellenére, sok mindent tesz az olvasási élmény rombolására, de sebaj. Először is miután térben is időben elhelyezi a Birodalmakat, szisztematikusan megindokolja, hogy szerinte miért is nem magasrendű a kultúrájuk. (Már ez is, hogy magasabb rendű, meg alacsonyabb rendű). 

"A kultúra komplex fogalom. Magas kultúráról csak ott lehet szó, ahol fejlett a termelési mód,a gazdaság és kereskedelmi élet, az ipar, a lakáskultúra, az egészségügy, a közlekedés, a  közbiztonság - egyszóval: a civilizáció; továbbá ahol a művészetek és tudományok számos ágát magas fokon művelik."

Ez a meghatározás, ami után az adott népekre vonatkoztat.

"Mezo-Amerikában a termelési mód kezdetleges, jóformán kimerül a nép alaptáplálékának, a kukoricának termesztésében. Az ipar szűk körre korlátozott, a kereskedelem fejletlen. Munkaeszközük alig van egyéb, mint a kényszermunkás keze; legelemibb eszközöket, gépeket, fémeket, technikai segédeszközöket nem ismerik. Hasznos háziállatok nincs, állattenyésztésük minimális, fegyvereik kőkorszakiak."

Miután kifejtette véleményét, felsorolja, hogy milyen forrásokra alapulva írta meg a könyvét. Tudni kell, hogy Benedek István nem monografikus munkát írt, művében hosszasan idéz a korábbi korszakok írók munkáiból, ami a legjobb és legérdekesebb részeit adják a műnek.  A legszimpatikusabb életutat bejárt szerző egy franciskánus (ferences) szerzetes, bizonyos Bernardino de Sahagún volt, aki 1529-ben (10 évvel a hódítás után) költözik Mexikóba, ott megtanulja az azték nyelvet és tanít. A Santa Cruz Kollégium tanára, ahol azték ifjak is koptatták az iskolapadot, nem minden súrlódástól mentesen. 90 éves korában hunyt el. 1569-ben írt egy munkát az aztékok kultúrájáról, amit csak 1829-ben fedeztek fel újra, majd adtak ki.

Az azték orvoslás

"Mexikóban ma is a piacon árulják az indián nők a gyógyszereket, nemcsak növényeket, hanem állati és ásványi orvosságokat is; állítólag kétszáz ilyen népi gyógyszer van még mindig piaci forgalomban;ezt a hagyományt, úgy látszik, a Kolumbusz előtti időszakból őrizték meg. De akkoriban még masszírozónők is működtek a piacon, kenőasszonyok, akik gyógybalzsamokkal végezték gyógyító működésüket. Kosaraikban álltak a tinktúrák, kenőcsök, gyanták, bíbortetű kisajtolt nedve (Coccus cacti, ma festéket készítenek belőle, és kozmetikumnak használják), oposszum farka, különféle gyökerek és szárított növények: hánytatók, hashajtók, vértisztítók, izzasztók."

A naptárból állapították meg nemcsak a született gyermek sorsát, de a betegségek diagnózisát is. Ez alapján derült az is ki, hogy melyik istennek kell áldozatot bemutatni engesztelésül. Különböző módokon jósolták meg a betegségek kimenetelét, például kukorica szemekből. A gyermekek meglepő és meglehetősen brutális kezeléséről:

"... fejjel lefelé felfüggesztik, torkát összeszorítják, megszúrják a lábát, ezt másnap sóval és paradicsommal kezelik - ha a gyermek még életben van"

Az orvosokat felosztották:

• kiszívók
• érmetszők
• különböző specialisták
• szülészek
• fürdősök

Ezek mellet még sokféle kuruzsló működött.

A Mochika legenda 
A fejezet az Inka Birodalom előtti perui kultúráról rántja le a leplet. Kételkedik fejlett orvostudományában, amelyre az összesen két képi ábrázolásból nem lehet egyértelműen következtetni. A betegségekről annál inkább! A torz figurák rengeteg orvostörténeti érdekességgel szolgálnak a hozzá értőknek.

Az Inka civilizáció és gyógyítás
Magáról a gyógyításról keveset hallunk. A központi elem a kizsákmányoló, népére rátelepedő inka állam, annak minél sötétebb színben való lefestése. A betegségeket is a bűnök büntetésének tekintették.

A maradék fejezetekben a természetben megtalálható drogokról, majd ezek mesterséges gyártásáról halhatunk.

Ami tetszett:
Az eredeti forrásokból hozott részletek, a különböző leírások. Orvostörténeti érdekességek.

Ami nem tetszett
Benedek István hozzáállása.

Kinek ajánlom?
Türelmes embereknek, akik nem húzzák fel magukat a szerző felfogásán, továbbá érdeklődnek az orvostörténet iránt.

Értékelés: 5/10

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 1976
Oldalszám: 172 o.

Online elérhető itt

Decemberi zárás

Decemberi zárás

Decemberi termés

Könyves szempontból nem volt kiemelkedő hónap. Két könyv ajándék, egy kisginnytől a Borsodi Molyklub ajándékozós eseményén, tőle az Elveszett Próféciákat kaptam. Volt ugyan egy kis kavar, mivel a találkozóra nem tudtam menni, de szépen beültünk egy helyre és megtartottuk külön, beszélgetéssel egybe kötve a mi kis ajándékozásunkat. Jó volt így is :)

A második ajándék Elllától került hozzám, a karácsonyi molyos ajándékozás alkalmából, az ő jóvoltából jutottam hozzá a Shakespeare Londonja napi öt garasból könyvhöz, amiről bejegyzés is született.  A maradék három antikváriumi garázdálkodás eredménye, felvásároltam a Maigret könyveket (kemény 2 db volt a polcokon), a Quo vadisból pedig régóta szerettem volna egy saját példányt, most végre van. Lehet újraolvasni azt is, főleg mivel úgy rémlik nem is fejeztem be rendesen.

Az év legjei - 2014

Top élmények

Egy kis statisztika:
Idén 139 könyvet olvastam el, ami kiemelkedően sok, ugyanis eddig egyik évben sem olvastam ennyit.
A leghosszabb könyv Szent Johanna Gimi: Örökké kötete (ami ugyan ketté van szedve, de egynek számít) a maga 744 oldalával, a legrövidebb Cassandra Claire-Sarah Rees Brennan: Az éjféli örökös 54 oldallal. Összesen 42461 oldalt olvastam az éven, ami azt jelenti hogy egy napra 119 oldal jut.

A legjobb 10 olvasmányélmény:

1. Neil Gaiman-Terry Pratchett: Elveszett próféciák 
Újraolvasás volt, annak apropóján, hogy megkaptam ajándékba kisginnytől. A humora, az abszurditása, a nagyszerű karakterek mind mind az én ízlésem szerint valók voltak.  Gyakorta előveszem és beleolvasok, mert olyan jó olvasni. Abszolút kedvenc.

2. Terry Pratchett: Mort a halál kisinasa

Igen, a címe miatt volt muszáj elolvasnom. Egy személy, aki a Halál kisinasa... Egy antropomorf megtestesülésé, Pratchett megfogalmazása szerint. A Halál a kedvenc figurámmá lett az egész Korongvilág sorozatból. A könyvön nagyon jól szórakoztam, és elindított a lejtőn. Jelenleg három Korongvilág könyvnek vagyok boldog tulajdonosa, de az egész sorozatot szeretném majd beszerezni. Ez is olyan könyv, amit sokszor el lehet olvasni.

3. Agatha Christie: Találkozás a halállal

Az első Poirot krimim. Nem volt szerelem első olvasásra, viszont felidézve az általam elolvasott 20 Agatha Christie regényt (mindet 2014-ben), ez maradt meg legélesebben. A krimivel való ismerkedésem korai szakaszában nagy hatást gyakorolt rám. Esélyem nem volt kitalálni ki is a tettes, de mélyen belém ivódott az izgalom, amit olvasás közben éreztem. A krimi korábban ismeretlen terep volt, nem igazán olvastam ilyesmit. Aztán AC jött és győzött, valószínűleg néhány éven belül végére érek majd az életműnek. No és persze vannak más krimiszerzők is a világon. Még szerencse.

4. Irving Stone: Michelangelo
A kedvencek közé került, a szerző is, meg a könyv is. Firenze reneszánsz korát, a nagy művész életét gyönyörűen írja le, A molyos lelkendezésemet itt olvashatjátok. A művek elkészülésének körülményeiről, és még sok apróságról lehet értesülni ebből a könyvből. Persze egy kissé talán szemérmes, de annyi baj legyen.

5. Baráth Katalin: A fekete zongora
Ízes, ropogós huszadik század eleji krimi. A történet nem annyira bonyolult, de a nyelvezet, a lélektani rész mindent egyenesbe hoz. Dávid Veron meg a csetléseivel, kotnyelességével kedvenc szereplő lett. Van benne a gyilkosságokon túl, udvarlás, még párbajra hívás is, a búcsú forgataga, bálozás és egy titokzatos körülmények közt felbukkanó Ady vers. Bónuszként kapunk még két novellát is a végén, amiből az egyikben a nagy Poirot is szerepel, bár tragikomikus, ami történik vele.

6. Fannie Flag: Sült zöld paradicsom
Mélyen elmerültem a világban amit az írónő megalkotott. A 'Ki tud többet olvasni' versenyre volt az egyik extra könyv, így bukkantam rá. Sehol máshol nem hallottam róla, de így megtaláltam és nagyon örülök, hogy elolvastam. Szívmelengető történet, ami elkalauzol minket Amerikába, még a huszadik század elejére. Közben párhuzamosan járunk a jelenhez közel és a múltba visszaemlékezve. Legalábbis bennem ez maradt meg. Az hogy két nő szerelméről is szó van, rasszizmusról, és kicsit gasztro is a receptekkel a végén az már csak extra.

7. Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni

Abszurditásban Jonassonnál nincs hiány. Nagyon tetszett ez a könyv, nem éreztem erőltetettnek. Bár a borítója meglehetősen csúnya, rám talált így is. Közben kaptunk a politikából is részleteket, a maga agyament módján. Ajánlom.

8. Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány

Én abban a hitben voltam, hogy nem szeretem Rejtő stílusát. Sok évig fanyalogtam, aztán jött ez a könyv és csak ámultam magamon, hogy elutasítottam ezt. Ugyan nagy dózisban most se fogyasztanám, de fog még elém kerülni ilyen ponyva. Mert ez nemcsak ponyva. Ez már szinte szépirodalom :)

9. Timur Vermes: Nézd ki van itt
Úgy tűnik engem vonz az abszurd. Mi lenne ha Hitler egyszer csak felébredne 2011-ben Berlinben? Se háború, se fasiszták, béke. Mit tenne? A médiában helyezkedne el! Az eleje vicces, ahogy Hitler gondolataiba nyerünk bepillantást. Aztán lassan felkúszik a hátadon az elszörnyedés.

10. Robert Galbraith: Kakukkszó
J. K. Rowling se maradhat ki a top 10-ből. Ugyan a gyakori káromkodások levettek az élményből, de összességében egy olyan krimit kaptam, ami lekötött, és ami érdekes volt. Cormoran felzárkózott Poirot mellé, bár szerényebb verziója az utóbbinak.

Citromdíjasok:

1. Lauren Oliver: Rekviem
Van egy alapvetően jó ötlet, amit kibontanak az első kötetben. Van egy kevéssé erőltetett folytatása. Azután jön ez a rész, és kicsi híján a földhöz csapkodom a könyvet mérgemben a rengeteg elvarratlan szál miatt. Olyan mintha a szerzőnek lett volna egy alapötlete, de maga sem tudja mi legyen a vége, így odapötyög a végére valamit, csak hogy nyomdába adhassák. Április óta eltelt pár hónap és még mindig felhúz ez a könyv, ha rá gondolok. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kiszeressek a dísztópia műfajából. (Azért még reménykedem benne, hogy vannak jók, nem csak csöpögő, tini verziók). Ez egy nagyon szubjektív vélemény, vállalom.

2. Ally Condie: Matched - Egymáshoz rendelve
Idén nem volt szerencsém a YA disztópiákkal. A könyv folytatásával már nem is próbálkoztam, elég volt a szenvelgésből ennyi. A nyomasztóan megszervezett társadalomban, a házastársakat ki jelölik egymásnak. Ilyen már volt, ha gondolunk akár Madách Imre: Ember tragédiájára, akár Lowry: Emlékek őrére. A plusz nyál adagot az adta hozzá, hogy bejön a képbe a meg nem értett művész, a szerencsétlen megtűrt, aki nem házasodhat, mégis kapcsolatba kerül a főszereplő lánnyal a  hegymászó túrák alatt. Klisés, és színtelen. Lehet, hogy van, aki talál benne értéket, talán nekem is jobban tetszett volna, ha nem a Párosító Bankettra van kihegyezve az egész. Mentségére szolgáljon, hogy az a jelenet tetszett, amikor a nagypapájától búcsúzik el.

Shakespeare Londonja napi öt garasból - történelmi útikalauz

Scolar Kiadó 2011

Történelmi útikalauz, London 1599.

Miért olvastam el? 

Kívánságlistás könyv volt, amit megkaptam karácsonyra. Nem élte meg, hogy a fa alá kerüljön. Eredetileg azt hittem egy két lábon álló malac van a borítón. Jobban megnézve jöttem rá, hogy tévedtem. A fényképezőgépes divatos ruhába öltözött úr a boríton, végképp azonnali olvasásért kiáltott. 

Részlet a fülszövegből

Ismerjük meg Londont, amilyen a XVI. század utolsó éveiben volt: az udvaroncok, gyilkosok, kereskedők, koldusok, ügyvédek, drámaírók, inasok és kalandorok városát. Nézzük meg a látnivalókat a Whitehalltól a Westminster-apátságig, látogassunk el a nyüzsgő Bankside-ra, a város új színháznegyedére, amely sörfőzdéiről, medveviadalairól és bordélyairól híres.

A tartalomról

Jól átgondolt a felépítése, az elején kis történeti áttekintéssel, hogy a kort jobban el lehessen helyezni. Londoni pletykákkal, illusztrációkkal, teszi színessé a könyvet. A végén térkép van feltüntetve rajta a nevezetességeket, 0,5 mérföldes beosztással. Megtudhatjuk:

• Hogyan gondoskodjunk szállásról?
• Milyen pénzek vannak forgalomban és hogyan igazodjunk ki közöttük?
• Mit tegyünk betegség esetén?
• Mi történik járvány esetén?
• Milyen egy átlagos londoni nap?
• Milyen veszélyekkel kell számolnunk az utcákon?
• Kik a kor jelentős szereplői?
• Mik a látnivalók?
• Hol vásárolhatunk?
• Milyen sportolási lehetőségek vannak?

Szállást fogadókban, rosszabb esetben kocsmákban remélhetünk, ha csak egy italra vágyunk, akkor a sörözőket érdemes felkeresni, amiket gyakran nők vezettek, akik saját főzésű sört mértek. A kocsmák a szórakoztatás helyszínei voltak, felszolgálóval. A fogadókban akár százan is megszállhattak, télen állandóan égett a tűz, és tiszta ágyneműre lehetett számolni, amibe előttük más még nem feküdt.

"Minden tulajdonos [...] verseng a többiekkel, hogy ki tudja jobban szórakoztatni a vendégeit, kinek vannak finomabb ágyneműi, és hol cseréli azokat sűrűbben, hol milyenek a bútorok és a fekvőhelyek, hol szebbek a szobák, jobb az étel, drágább az étkészlet, erősebb az ital, hol lehet a legtöbb fajta bort kapni, és hol bánnak a legjobban a lovakkal. "

Egy-egy gyógymód, álljon itt példaként

"Hajtetű – kenjük be higanyos kenőccsel és disznózsírral Nátha – dugjunk az orrunkba egy darabka fehérrépát"

Külön érdekesség volt az angol helyesírásról olvasni, ami a korszakban meglehetősen bizonytalan volt. Shakespeare apja John tizenhat különböző módon írta le saját nevét, általában a Shaxpeare változatot használva. Fia William ingadozott a Shakespere, Shakspeare, Shakespeare között, de jogi iratokban Shaxper, Shakp, és Shaks rövidítéseket is használt.

Az utca veszélyei között a lopás, az átverések, csalások, fegyveres támadókra is felhívja a figyelmet.

A látnivalókról szóló rész főleg azoknak lehet érdekes, akik már jártak Londonban, én egy kicsit untam a leírásokat, de ha egyszer eljutok Anglia fővárosába, mindenképp megnézem mi maradt fenn belőlük, és mit mostak el az évszázadok. 

A sportokról szóló részben meglepőnek találtam, hogy a medve- és kakasviadalok mellett, bikaviadalokat is tartottak. A nagyobb testű állatok viadalát színházakban lehetett megtekinteni, ami ilyenkor kétszer annyi bevételt hozott, mint egy színdarab bemutatása. 

A vége olyan hirtelen jött el, pedig még szívesen olvastam volna részleteket a mindennapi életről. 

Ami kifejezetten tetszett

A hétköznapisága, a Londoni pletykák kis szöveg részei, az illusztrációk, és a korabeli könyvekből vett részletek.

Ami nem tetszett

Lehetett volna hosszabb is, nyomtathatták volna vékonyabb papírra.

Kinek ajánlom?

Ha időutazásra adnánk a fejüket és épp az 1599. év Londonját választjuk célnak, akkor mindenképp vigyük magunkkal ezt a könyvet, hasznos lesz. A történelmet, vagy épp Londont kedvelőknek ugyancsak ajánlott.

Értékelés: 10/10

Kiadó: Scolar

eredeti éve: 2009

magyar kiadás: 2010

Maigret revolvere és gyógykúra Vichyben, avagy ismerkedés Georges Simenonnal

Magvető Kiadó 1981

Maigret revolvere - első élmény

Miért olvastam el? 
Az első molyos merítésben szerepelt  a szerző (Ez kriminális), ami felkeltette az érdeklődésemet. Aztán a helyi könyvtárba behozták ajándékba, de a könyvtáros inkább nekem adta :) A polcról való levételre pedig nyirkos téli este, és valami nem túl hosszú, nem túl agytekergetős történet utáni vágy adta az alkalmat.

Részlet a fülszövegből 
Mme Maigret váratlan látogatót kap egy kétségbeesett fiatalember személyében, aki a férjével szeretne beszélni. Aztán hirtelen eltűnik a lakásból, ellopja a felügyelő revolverét. Maigret hamarosan találkozik egy beteg, szerencsétlen emberrel, akiről kiderül, hogy a fiú apja. De hogy került egy pályaudvari csomagmegőrzőjébe egy hulla?

Röviden a tartalomról

Krimi lévén senki nem lepődik meg, hogy a fő tárgy egy nyomozás. Az érdekes, hogy ebben az esetben az ügy találja meg Maigret nyomozót és nem fordítva. Maigret nagyszerű érzékkel jár utána dolgoknak. A történet idején elismert nagy hírű nyomozó, mégis apró ügyekkel is hozzá fordulnak. Ki más tudna megoldani egy olyan kaliberű problémát, hogy ki lopta el a templomi perselypénzt, ha nem Maigret a Bűnügyi Rendőrségtől? A krimi szál meglehetősen egyszerű, nincs is nagy választék lehetséges elkövetők tekintetében. A tét itt már nem az elkövetett bűntény felderítése, hanem egy következő megakadályozása.

Szereplők
Maigret nagyon jó megfigyelő.  Annyi biztos, hogy jól ismeri a feleségét, telefonon is azonnal felméri, hogy a felesége zavarba jön, hogyan bánik a vendéggel, és hogy az ajtót se merte becsukni az idegenre, amíg a férjét kereste telefonon. Pipázik, mint Sherlock, és az italt se veti meg. Az elején még billegett a mérleg, és még a vége felé se kedveltem meg. Áttörést a következő elolvasott Maigret regény hozta meg, ahol sokkal esendőbb volt.
Pardon doktor szereti a munkáját, és imád főzni. Egy fogásos vacsorát adott a kötet elején Maigretnek és nejének. Visszatérő szereplő, akinek a a nevén néhányszor fenn akadtam. Miért éppen Pardon? Nem mintha állandóan bocsánatot kérne.

Ami kifejezetten tetszett: A hangulat, és hogy az elkövető nem volt abszolút rossznak beállítva.

Borító: A sorozat magyar kiadásához illeszkedik, de lehetett volna szebb is. 10/5
Történet: 10/6
Szereplők: 10/8

Értékelés: 10/6

Kiadó: Magvető
Eredeti kiadás éve: 1952;
Magyarországon: 1981
Oldalszám: 198 o.

Magvető Kiadó 1982

Maigret Vichyben - második élmény

Miért olvastam el? 

Össze akartam hasonlítani, az első Simenon regényemmel. És meg meg ez volt meg itthon. Igen, ez is a könyvtárból kapott ajándék. 

Részlet a fülszövegből

A sors gondoskodik arról, hogy Maigret felügyelő ne unatkozzék túlságosan kényszervakációja idején. Ha már korsó sörök és házi szilvapálinka helyett gyógyvizet kell kortyolgatnia, amilyen forrón csak bírja, legalább zseniális szimatát, sejtéseit, logikáját nem hagyják parlagon heverni. A fürdőhely állóvizét olyan bűntény kavarja fel, amelynek kibogozásában Maigret nélkül aligha jutnának előbbre…

Röviden a tartalomról

Maigret egészsége nem olyan fényes. Túlhajszolt életmód, nehéz ételek, sok alkohol túl az ötvenen, már megviselik a szervezetét. Így Pardon doktor gyógykúrázni küldi, a betegségektől és a használhatatlanságtól tartó Maigretet. Vichy egy csodás kis város, ahova gyógyulni járnak a betegek. Kialakítanak egy kellemes napirendet a nejével (akinek még mindig nem tudom a keresztnevét),  Maigret megfigyeli az arcokat, unaloműzésből detektivesdit játszik, aztán egyszer csak tényleg történik egy bűntény, amibe az ő segítségére is szükség van. Ahogy van szalmakalapban indul a közeli tetthelyre, és kisebb tépelődés után, konkrét hívásra ő is csatlakozik a nyomozáshoz, de csak ínyenc módon, be-benézve, miközben a kúráját sem hagyja abba.

Nekem ez a rész sokkal jobban tetszett. Maigret belemélyed az eset pszichológiájába, követi az ötvenes évek kriminalisztikai irányzatait, és azon gondolkozik, vajon az áldozat mennyire volt erőszakos halálra predesztinálva. Az ötletei, megérzései itt sem hagyják cserben.

Maigret így aggódva, gyógyvizet kortyolgatva sokkal szimpatikusabb volt. A regény elolvasható néhány óra alatt, miközben szórakoztató képet nyújt korának társadalmáról és francia szokásasiról is. Például azt se tudtam, hogy a zöld színt a babonások nem tűrték a házukban, mivel balszerencsét okoz. 

Kedvenc szereplő: Maigret

Ami kifejezetten tetszett: Maigret lelkiismeretessége, amivel betartotta a kúrát, a társadalom leírás. a nyomozás folyamata

Ami nem tetszett: Hogy esély nem volt megtudni előre ki a gyilkos. 

Boritó: 10/5

Történet: 10/9

Szereplők: 10/8 

Értékelés: 10/8 

Kiadó: Magvető

Eredeti kiadás: 1967

magyar kiadás:1982

Oldalszám: 192 o.

Könyvtolvaj

EGY APRÓ KIS TÉNY: MEG FOGTOK HALNI

1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga.

Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.

FONTOS INFORMÁCIÓK

ez a kis történet

egy lányról

egy harmonikásról

néhány fanatikus németről

egy zsidó bokszolóról

és egészen sok lopásról szól.

MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL 

A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA 

MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT.

A fülszöveg csupán ennyi. Amit még tudni érdemes, hogy a Halál mesél ebben a történetben. Elmeséli a megtörtént dolgokat, a színeket, munkájában szünetet tartva gondol egy Liesel nevű lányra. Aki igazán nem is különleges, nem zsidó, még csak nem is kommunista ellenálló a háború idején. Egy gyerek, aki lassan felnő a náci Németországban.
A nyelvezete lenyűgözővé teszi ezt a könyvet. A Halál spoilerez, hozzáfűz, véleményez. Élővé teszi a szavakat, hogy azok még visszhangozzanak benned. Rájöhetsz, hogy mennyire nehéz lehetett embernek maradni azokban az időkben. Hogy mekkora bajt okozhat egy jó szándékból odaadott kenyér, és milyen veszélyt rejt magában néhány aranyérem egy atlétikai versenyen.
Még fontos szerep jut a könyveknek. A szavaknak, amiket megtanul elolvasni Liesel, és a lopott könyveknek, amik aztán életben tartják. A háborúról hallunk, de nem vagyunk benne. A hétköznapokban járunk, amikor jegyre adják a fejadagokat, a gyerekek iskolába járnak, és a férfiakat elviszik, hogy aztán sérülten jöjjenek vissza, vagy épp eltűnjenek Oroszországban. Ahogy haladunk előre az időben egyre inkább beszivárog Molchingba is a háború, hogy aztán olyan vége legyen a történetnek amilyen. A Halál utószava azért kárpótolt, és szép lezárást adott.

A Halál így nagy betűvel, személyként elképzelve, lenyűgözött. A könyvtolvajbeli Halál, nem olyan mint például Terry Pratchett Korongvilág sorozatában szereplő. Persze mindkettő végzi a dolgát (bár Pratchettnél szakít időt partira elmenni olykor).

Kedvenc szereplők: Hans, Halál, Rudy

Értékelés: 10/9 pont


Kiadó: Ulpius
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 598 o.
Hogy került hozzám? Kölcsön kaptam