 |
| Scolar Kiadó 2011 |
Történelmi útikalauz, London 1599.
Miért olvastam el?
Kívánságlistás könyv volt, amit megkaptam karácsonyra. Nem élte meg, hogy a fa alá kerüljön. Eredetileg azt hittem egy két lábon álló malac van a borítón. Jobban megnézve jöttem rá, hogy tévedtem. A fényképezőgépes divatos ruhába öltözött úr a boríton, végképp azonnali olvasásért kiáltott.
Részlet a fülszövegből
Ismerjük meg Londont, amilyen a XVI. század utolsó éveiben volt: az udvaroncok, gyilkosok, kereskedők, koldusok, ügyvédek, drámaírók, inasok és kalandorok városát. Nézzük meg a látnivalókat a Whitehalltól a Westminster-apátságig, látogassunk el a nyüzsgő Bankside-ra, a város új színháznegyedére, amely sörfőzdéiről, medveviadalairól és bordélyairól híres.
A tartalomról
Jól átgondolt a felépítése, az elején kis történeti áttekintéssel, hogy a kort jobban el lehessen helyezni. Londoni pletykákkal, illusztrációkkal, teszi színessé a könyvet. A végén térkép van feltüntetve rajta a nevezetességeket, 0,5 mérföldes beosztással. Megtudhatjuk:
- Hogyan gondoskodjunk szállásról?
- Milyen pénzek vannak forgalomban és hogyan igazodjunk ki közöttük?
- Mit tegyünk betegség esetén?
- Mi történik járvány esetén?
- Milyen egy átlagos londoni nap?
- Milyen veszélyekkel kell számolnunk az utcákon?
- Kik a kor jelentős szereplői?
- Mik a látnivalók?
- Hol vásárolhatunk?
- Milyen sportolási lehetőségek vannak?
Szállást fogadókban, rosszabb esetben kocsmákban remélhetünk, ha csak egy italra vágyunk, akkor a sörözőket érdemes felkeresni, amiket gyakran nők vezettek, akik saját főzésű sört mértek. A kocsmák a szórakoztatás helyszínei voltak, felszolgálóval. A fogadókban akár százan is megszállhattak, télen állandóan égett a tűz, és tiszta ágyneműre lehetett számolni, amibe előttük más még nem feküdt.
"Minden tulajdonos [...] verseng a többiekkel, hogy ki tudja jobban szórakoztatni a vendégeit, kinek vannak finomabb ágyneműi, és hol cseréli azokat sűrűbben, hol milyenek a bútorok és a fekvőhelyek, hol szebbek a szobák, jobb az étel, drágább az étkészlet, erősebb az ital, hol lehet a legtöbb fajta bort kapni, és hol bánnak a legjobban a lovakkal. "
Egy-egy gyógymód, álljon itt példaként
"Hajtetű – kenjük be higanyos kenőccsel és disznózsírral Nátha – dugjunk az orrunkba egy darabka fehérrépát"
Külön érdekesség volt az angol helyesírásról olvasni, ami a korszakban meglehetősen bizonytalan volt. Shakespeare apja John tizenhat különböző módon írta le saját nevét, általában a Shaxpeare változatot használva. Fia William ingadozott a Shakespere, Shakspeare, Shakespeare között, de jogi iratokban Shaxper, Shakp, és Shaks rövidítéseket is használt.
Az utca veszélyei között a lopás, az átverések, csalások, fegyveres támadókra is felhívja a figyelmet.
A látnivalókról szóló rész főleg azoknak lehet érdekes, akik már jártak Londonban, én egy kicsit untam a leírásokat, de ha egyszer eljutok Anglia fővárosába, mindenképp megnézem mi maradt fenn belőlük, és mit mostak el az évszázadok.
A sportokról szóló részben meglepőnek találtam, hogy a medve- és kakasviadalok mellett, bikaviadalokat is tartottak. A nagyobb testű állatok viadalát színházakban lehetett megtekinteni, ami ilyenkor kétszer annyi bevételt hozott, mint egy színdarab bemutatása.
A vége olyan hirtelen jött el, pedig még szívesen olvastam volna részleteket a mindennapi életről.
Ami kifejezetten tetszett
A hétköznapisága, a Londoni pletykák kis szöveg részei, az illusztrációk, és a korabeli könyvekből vett részletek.
Ami nem tetszett
Lehetett volna hosszabb is, nyomtathatták volna vékonyabb papírra.
Kinek ajánlom?
Ha időutazásra adnánk a fejüket és épp az 1599. év Londonját választjuk célnak, akkor mindenképp vigyük magunkkal ezt a könyvet, hasznos lesz. A történelmet, vagy épp Londont kedvelőknek ugyancsak ajánlott.
Értékelés: 10/10
Kiadó: Scolar
eredeti éve: 2009
magyar kiadás: 2010
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése