Top élmények
Egy kis statisztika:
Idén 139 könyvet olvastam el, ami kiemelkedően sok, ugyanis eddig egyik évben sem olvastam ennyit.
A leghosszabb könyv Szent Johanna Gimi: Örökké kötete (ami ugyan ketté van szedve, de egynek számít) a maga 744 oldalával, a legrövidebb Cassandra Claire-Sarah Rees Brennan: Az éjféli örökös 54 oldallal. Összesen 42461 oldalt olvastam az éven, ami azt jelenti hogy egy napra 119 oldal jut.
A legjobb 10 olvasmányélmény:
1. Neil Gaiman-Terry Pratchett: Elveszett próféciák
Újraolvasás volt, annak apropóján, hogy megkaptam ajándékba kisginnytől. A humora, az abszurditása, a nagyszerű karakterek mind mind az én ízlésem szerint valók voltak. Gyakorta előveszem és beleolvasok, mert olyan jó olvasni. Abszolút kedvenc.
2. Terry Pratchett: Mort a halál kisinasa
Idén 139 könyvet olvastam el, ami kiemelkedően sok, ugyanis eddig egyik évben sem olvastam ennyit.
A leghosszabb könyv Szent Johanna Gimi: Örökké kötete (ami ugyan ketté van szedve, de egynek számít) a maga 744 oldalával, a legrövidebb Cassandra Claire-Sarah Rees Brennan: Az éjféli örökös 54 oldallal. Összesen 42461 oldalt olvastam az éven, ami azt jelenti hogy egy napra 119 oldal jut.
A legjobb 10 olvasmányélmény:
1. Neil Gaiman-Terry Pratchett: Elveszett próféciák
Újraolvasás volt, annak apropóján, hogy megkaptam ajándékba kisginnytől. A humora, az abszurditása, a nagyszerű karakterek mind mind az én ízlésem szerint valók voltak. Gyakorta előveszem és beleolvasok, mert olyan jó olvasni. Abszolút kedvenc.
2. Terry Pratchett: Mort a halál kisinasa
Igen, a címe miatt volt muszáj elolvasnom. Egy személy, aki a Halál kisinasa... Egy antropomorf megtestesülésé, Pratchett megfogalmazása szerint. A Halál a kedvenc figurámmá lett az egész Korongvilág sorozatból. A könyvön nagyon jól szórakoztam, és elindított a lejtőn. Jelenleg három Korongvilág könyvnek vagyok boldog tulajdonosa, de az egész sorozatot szeretném majd beszerezni. Ez is olyan könyv, amit sokszor el lehet olvasni.
3. Agatha Christie: Találkozás a halállal
3. Agatha Christie: Találkozás a halállal
Az első Poirot krimim. Nem volt szerelem első olvasásra, viszont felidézve az általam elolvasott 20 Agatha Christie regényt (mindet 2014-ben), ez maradt meg legélesebben. A krimivel való ismerkedésem korai szakaszában nagy hatást gyakorolt rám. Esélyem nem volt kitalálni ki is a tettes, de mélyen belém ivódott az izgalom, amit olvasás közben éreztem. A krimi korábban ismeretlen terep volt, nem igazán olvastam ilyesmit. Aztán AC jött és győzött, valószínűleg néhány éven belül végére érek majd az életműnek. No és persze vannak más krimiszerzők is a világon. Még szerencse.
4. Irving Stone: Michelangelo
A kedvencek közé került, a szerző is, meg a könyv is. Firenze reneszánsz korát, a nagy művész életét gyönyörűen írja le, A molyos lelkendezésemet itt olvashatjátok. A művek elkészülésének körülményeiről, és még sok apróságról lehet értesülni ebből a könyvből. Persze egy kissé talán szemérmes, de annyi baj legyen.
5. Baráth Katalin: A fekete zongora
Ízes, ropogós huszadik század eleji krimi. A történet nem annyira bonyolult, de a nyelvezet, a lélektani rész mindent egyenesbe hoz. Dávid Veron meg a csetléseivel, kotnyelességével kedvenc szereplő lett. Van benne a gyilkosságokon túl, udvarlás, még párbajra hívás is, a búcsú forgataga, bálozás és egy titokzatos körülmények közt felbukkanó Ady vers. Bónuszként kapunk még két novellát is a végén, amiből az egyikben a nagy Poirot is szerepel, bár tragikomikus, ami történik vele.
6. Fannie Flag: Sült zöld paradicsom
Mélyen elmerültem a világban amit az írónő megalkotott. A 'Ki tud többet olvasni' versenyre volt az egyik extra könyv, így bukkantam rá. Sehol máshol nem hallottam róla, de így megtaláltam és nagyon örülök, hogy elolvastam. Szívmelengető történet, ami elkalauzol minket Amerikába, még a huszadik század elejére. Közben párhuzamosan járunk a jelenhez közel és a múltba visszaemlékezve. Legalábbis bennem ez maradt meg. Az hogy két nő szerelméről is szó van, rasszizmusról, és kicsit gasztro is a receptekkel a végén az már csak extra.
4. Irving Stone: Michelangelo
A kedvencek közé került, a szerző is, meg a könyv is. Firenze reneszánsz korát, a nagy művész életét gyönyörűen írja le, A molyos lelkendezésemet itt olvashatjátok. A művek elkészülésének körülményeiről, és még sok apróságról lehet értesülni ebből a könyvből. Persze egy kissé talán szemérmes, de annyi baj legyen.
5. Baráth Katalin: A fekete zongora
Ízes, ropogós huszadik század eleji krimi. A történet nem annyira bonyolult, de a nyelvezet, a lélektani rész mindent egyenesbe hoz. Dávid Veron meg a csetléseivel, kotnyelességével kedvenc szereplő lett. Van benne a gyilkosságokon túl, udvarlás, még párbajra hívás is, a búcsú forgataga, bálozás és egy titokzatos körülmények közt felbukkanó Ady vers. Bónuszként kapunk még két novellát is a végén, amiből az egyikben a nagy Poirot is szerepel, bár tragikomikus, ami történik vele.
6. Fannie Flag: Sült zöld paradicsom
Mélyen elmerültem a világban amit az írónő megalkotott. A 'Ki tud többet olvasni' versenyre volt az egyik extra könyv, így bukkantam rá. Sehol máshol nem hallottam róla, de így megtaláltam és nagyon örülök, hogy elolvastam. Szívmelengető történet, ami elkalauzol minket Amerikába, még a huszadik század elejére. Közben párhuzamosan járunk a jelenhez közel és a múltba visszaemlékezve. Legalábbis bennem ez maradt meg. Az hogy két nő szerelméről is szó van, rasszizmusról, és kicsit gasztro is a receptekkel a végén az már csak extra.
7. Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni
Abszurditásban Jonassonnál nincs hiány. Nagyon tetszett ez a könyv, nem éreztem erőltetettnek. Bár a borítója meglehetősen csúnya, rám talált így is. Közben kaptunk a politikából is részleteket, a maga agyament módján. Ajánlom.
8. Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány
Én abban a hitben voltam, hogy nem szeretem Rejtő stílusát. Sok évig fanyalogtam, aztán jött ez a könyv és csak ámultam magamon, hogy elutasítottam ezt. Ugyan nagy dózisban most se fogyasztanám, de fog még elém kerülni ilyen ponyva. Mert ez nemcsak ponyva. Ez már szinte szépirodalom :)
9. Timur Vermes: Nézd ki van itt
Úgy tűnik engem vonz az abszurd. Mi lenne ha Hitler egyszer csak felébredne 2011-ben Berlinben? Se háború, se fasiszták, béke. Mit tenne? A médiában helyezkedne el! Az eleje vicces, ahogy Hitler gondolataiba nyerünk bepillantást. Aztán lassan felkúszik a hátadon az elszörnyedés.
10. Robert Galbraith: Kakukkszó
J. K. Rowling se maradhat ki a top 10-ből. Ugyan a gyakori káromkodások levettek az élményből, de összességében egy olyan krimit kaptam, ami lekötött, és ami érdekes volt. Cormoran felzárkózott Poirot mellé, bár szerényebb verziója az utóbbinak.
Citromdíjasok:
1. Lauren Oliver: Rekviem
Van egy alapvetően jó ötlet, amit kibontanak az első kötetben. Van egy kevéssé erőltetett folytatása. Azután jön ez a rész, és kicsi híján a földhöz csapkodom a könyvet mérgemben a rengeteg elvarratlan szál miatt. Olyan mintha a szerzőnek lett volna egy alapötlete, de maga sem tudja mi legyen a vége, így odapötyög a végére valamit, csak hogy nyomdába adhassák. Április óta eltelt pár hónap és még mindig felhúz ez a könyv, ha rá gondolok. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kiszeressek a dísztópia műfajából. (Azért még reménykedem benne, hogy vannak jók, nem csak csöpögő, tini verziók). Ez egy nagyon szubjektív vélemény, vállalom.
2. Ally Condie: Matched - Egymáshoz rendelve
Idén nem volt szerencsém a YA disztópiákkal. A könyv folytatásával már nem is próbálkoztam, elég volt a szenvelgésből ennyi. A nyomasztóan megszervezett társadalomban, a házastársakat ki jelölik egymásnak. Ilyen már volt, ha gondolunk akár Madách Imre: Ember tragédiájára, akár Lowry: Emlékek őrére. A plusz nyál adagot az adta hozzá, hogy bejön a képbe a meg nem értett művész, a szerencsétlen megtűrt, aki nem házasodhat, mégis kapcsolatba kerül a főszereplő lánnyal a hegymászó túrák alatt. Klisés, és színtelen. Lehet, hogy van, aki talál benne értéket, talán nekem is jobban tetszett volna, ha nem a Párosító Bankettra van kihegyezve az egész. Mentségére szolgáljon, hogy az a jelenet tetszett, amikor a nagypapájától búcsúzik el.
Úgy tűnik engem vonz az abszurd. Mi lenne ha Hitler egyszer csak felébredne 2011-ben Berlinben? Se háború, se fasiszták, béke. Mit tenne? A médiában helyezkedne el! Az eleje vicces, ahogy Hitler gondolataiba nyerünk bepillantást. Aztán lassan felkúszik a hátadon az elszörnyedés.
10. Robert Galbraith: Kakukkszó
J. K. Rowling se maradhat ki a top 10-ből. Ugyan a gyakori káromkodások levettek az élményből, de összességében egy olyan krimit kaptam, ami lekötött, és ami érdekes volt. Cormoran felzárkózott Poirot mellé, bár szerényebb verziója az utóbbinak.
Citromdíjasok:
1. Lauren Oliver: Rekviem
Van egy alapvetően jó ötlet, amit kibontanak az első kötetben. Van egy kevéssé erőltetett folytatása. Azután jön ez a rész, és kicsi híján a földhöz csapkodom a könyvet mérgemben a rengeteg elvarratlan szál miatt. Olyan mintha a szerzőnek lett volna egy alapötlete, de maga sem tudja mi legyen a vége, így odapötyög a végére valamit, csak hogy nyomdába adhassák. Április óta eltelt pár hónap és még mindig felhúz ez a könyv, ha rá gondolok. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kiszeressek a dísztópia műfajából. (Azért még reménykedem benne, hogy vannak jók, nem csak csöpögő, tini verziók). Ez egy nagyon szubjektív vélemény, vállalom.
2. Ally Condie: Matched - Egymáshoz rendelve
Idén nem volt szerencsém a YA disztópiákkal. A könyv folytatásával már nem is próbálkoztam, elég volt a szenvelgésből ennyi. A nyomasztóan megszervezett társadalomban, a házastársakat ki jelölik egymásnak. Ilyen már volt, ha gondolunk akár Madách Imre: Ember tragédiájára, akár Lowry: Emlékek őrére. A plusz nyál adagot az adta hozzá, hogy bejön a képbe a meg nem értett művész, a szerencsétlen megtűrt, aki nem házasodhat, mégis kapcsolatba kerül a főszereplő lánnyal a hegymászó túrák alatt. Klisés, és színtelen. Lehet, hogy van, aki talál benne értéket, talán nekem is jobban tetszett volna, ha nem a Párosító Bankettra van kihegyezve az egész. Mentségére szolgáljon, hogy az a jelenet tetszett, amikor a nagypapájától búcsúzik el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése