Képes magyar néprajz

Corvina Budapest 1985

Bihari Anna - Pócs Éva: Képes magyar néprajz

Miért olvastam el?

Az egyetemen jött feladatként, hogy válasszunk egy parasztsággal kapcsolatos témát, én kapásból kiválasztottam a matyó népviseletet és népi ékszereket. A téma egyébként is érdekel, mint a nagy divattörténet egy lokális és viszonylag állandó szegmense. De ez a könyv nem ezzel foglalkozik, vagyis pontosabban nem csak ezzel. Gyanútlanul kivettem a könyvtárból és itthon elég hamar rájöttem, hogy ez a könyv nekem nem jó a témámhoz. Nem szól a matyók viseletéről. Szól viszont rengeteg olyan dologról, ami felkeltette a figyelmemet, és magával ragadott. Szóval elolvastam.

Tartalomról

A néprajz sok mindent jelent, nagy területet fed le. A címből kitűnik, hogy ez a Magyarországra szorítkozik, továbbá, hogy képekkel illusztrált. A képek voltak az a plusz, ami sok pusztán leíró könyvből hiányzik. Itt nem csak a fantáziámra kellett támaszkodnom, az eszközöknél, épületeknél, a különböző tárgyaknál voltak fényképek és rajzok, amik bemutatták az adott dolgot. Ez nagyon tetszett benne. 1985-ös munka, de nem évült el a filozófiája miatt. A néprajz kevésbé ideologikus ilyen szempontból, mint a történelem. (Persze biztos akadnak, akik ezt másképp gondolják, adott esetben nyugodtan lehet írni véleményt hozzászólásban).

A nagy szerkezeti egységei:

• Egy ember élete
• A falu környéke
• A parasztok lakóhelye
• Egy család lakóhelye
• Idegen tájak – más emberek
• Múlik az idő
• Parasztkalendárium
• Nem élünk egyedül
• Mit tudunk a világról?
• Mit mesélünk a világról?

Ez a felosztás fokozatosan vezet be a néprajzba, megfoghatóan ragadva meg, hogy milyen is volt a paraszti élet a 19. század második felében, olykor a megírás napjaiig (1985). Vannak motívumok, amik sokkal régebb óta vannak jelen, de a kapitalizmus elterjedése lassan a paraszti (1848 előtt jobbágyi) társadalomba is átszivárgott. Ez a hatás sok mindentől függött.

"A falun belül az emberek életét, viselkedését elsősorban a rokonság határozta meg. Vidékenként változott, hányadik ízig vagy ágazatig tartották számon a rokonságot. Volt, aki hét ágazatig is ismerte oldalági rokonait, de körülbelül a harmadikig szinte mindenki."

A csecsemő

A csecsemőkről eddig is tudtam, hogy többnyire pólyában tartották, de ezt hat hónapos koráig is rajta hagyták! Leginkább a szemmel veréstől féltek, ami egy-egy boszorkány műve lehetett, de az elkövetőnek kikiálthattak egy rossz szomszédasszonyt is. A beteges vagy nyomorok gyermeket kicseréltnek, elváltottnak tartottak.

"Az "elváltottnak" tartott, rosszul fejlődő csecsemőt megpróbálták visszaváltani: kilencféle gyümölcsfa ágával fűtötték be a kemencét, és a kicsit ráültették a sütőlapátra, mintha be akarnák lökni a tűzbe. Úgy hitték, ha megkérik a boszorkányt: "Szépasszony, add vissza az enyémet, // Mert ha nem, megégetem a tiédet." az lekapja a gyermekét a lapátról és leereszti a kéményen át az anya elvitt, igazi gyermekét."

Játszó lányok

Az iskola

"1770 körül átlagosan már minden második falunak volt iskolamestere. Az iskolát sokféle egyház szervezte, és helyük nemritkán a pap lakásában volt. A tanév hivatalosan már akkor is két félévből állt. Az őszi betakarítás után kezdődött a tanítás. És tél végégig tartott. A második félév kezdete Gergely napján, március 12-én volt, de amint a nyári munkák megkezdődtek, a gyerekek a mezőre menetek vagy a ház körül segítettek. Az első tanítók olyan diákok lettek, akik kijártak néhány osztályt egy városi kollégiumban, azután visszatértek falujukba. Ők voltak a kántorok és a harangozók is."

Az iskolaügy helyzetére jól rávilágít, ez a kiragadott részlet. A tanítók alig kaptak képzést, és csak a legalapvetőbb tudást igyekeztek átadni kis tanítványaiknak. Így is sokan maradtak analfabéták. Egy légtérben voltak a diákok, és általában mindössze egy oktató foglalkozott mindannyiukkal. A tanítóknak alkalmanként baromfit, gyümölcsöt, tejtermékeket küldtek a gyerekek szülei.

"A számtanért külön tandíj járt, sőt a lányoktól az írásért is. A lányok rövidebb ideig tanultak, a fiúk tovább, általában három-négy évig. A tanyasi gyerekek iskolába járása nem volt általános még a XX. Század elején sem. Pedig akkor faluhelyen már általános volt a hat osztály kijárása."

Hol van ez a rendszer a jelenkortól? A szakiskolák esetében is, minimum 10 évig tanulnak jelenleg a diákok. Persze van, aki most is csak nyolc osztályig jut, míg tanköteles korú. A falusi iskolák kevés berendezéssel működtek, a kisdiákok füzet helyett palatáblára írtak. Nagyapám mesélte, hogy még nekik is palatáblájuk volt, pedig ő 1944-ben kezdte az iskolát. Aztán később jöttek a füzetek, irkák.

Szerelem, udvarlás, párválasztás

A falubeli szokás szerint a fiúbarátok csoportosan menetek a lányos házakhoz. Ennek is megvoltak a maga napjai, a legényjáró napok: általában kedd, csütörtök, szombat és vasárnap. Ekkor szívesen látták a vendégeket.

"Volt vidék, ahol a legény csak a kertkapuban beszélgethetett a lánnyal. A szülők az ablakon át ki-kilestek, nem marad-e a lányuk túl sokáig odakint. Néhol a szobában üldögélt együtt a családdal, másutt a kamrában tölthette a lánnyal az éjszakát is."

Ez utóbbit egészen meglepő szokásnak találtam, tekintve, hogy a vallásos falusiak körében milyen nagy fontosságú volt a leány tisztaságát megőrizni. Azonban maga a házasság érdekszövetséget jelentett leginkább, mely során a családok és a vagyonok egyesülnek, még ha a parasztok esetében ez a vagyon csak néhány hold földet jelentett adott esetben.

Háromkirályok

A könyvben még számos témakört érintenek és bontanak ki, engem ez a három érdekelt leginkább. Egy egész kalendáriumot bemutatnak, hozzá kapcsolódó ünnepekkel, és szokásokkal, leírva, hogy milyen hagyományos munkák kapcsolódtak a különböző időszakokhoz.

Értékelés: 10/10 Összességében nagyon elégedett voltam ezzel a könyvvel. A képek jól illusztrálták a leírtakat, és számos új információval lettem gazdagabb. Ha valaha paraszti környezetben játszódó írás létrehozására adnám magam, akkor valószínűleg újra kiveszem a könyvtárból ezt a könyvet.

Kedvenc írók

Kedvenc írók - egy rendetlen poszt

Ha valaki eltévedne a molyos oldalamra nem egy kedvencnek bejelölt alkotót találna. Néhány jobban megalapozott, értsd több elolvasott mű áll mögötte, de van olyan szerző, aki egyetlen munkájával érdemelte ki ezt a helyet. Persze ez a kör is változhat, jobb esetben gyarapodik, de volt már olyan is, hogy valakiből kiszerettem. Hogy a teás kép hogyan került ide? Egy kedvelt szokás, és a kedvenc könyveim egy része igazi teázós könyv. Olyan olvasófoteles, pihenős, csendes, amely élményeket el kell raktározni a jövőre, amikor már vadászni kell majd a hasonló percekre, órákra a munka, család mellett. Addig is éljen az egyetem adta szabadság!

Kertész Erzsébet

Tulajdonképpen éppen, hogy el kezdtem olvasni 9 évesen, amikor édesanyám megismertetett a szerzőnővel. Életrajzi regényeit sorra vásárolta, és ezzel megalapozta bennem az emancipált nőkhöz való viszonyomat, és kedvenc hősnőim nem a hercegnők voltak, hanem az úttörő asszonyok, köztük is a leginkább szívemhez nőtt Hugonnai Vilmával, akiről a Vilma doktorasszony könyve szól. Nem olvastam az összes könyvét, néhány kifejezetten ifjúsági műve még hátra van, már ha valaha sorra kerülnek. Nem nyerte el ugyanakkor osztatlanul a tetszésemet. Van egy két könyve, amit nem tudtam nagy lelkesedéssel olvasni, mivel valami miatt nem kerültek hozzám közel. Viszont azok, amiket szeretek (Vilma doktorasszony, Lámpás hölgy, Zöldfa utcza 38, Elizabeth, Harriet regénye) azokat többször is újra olvastam már, és a mai napig lekötnek.

Miért ő? 

Első meghatározó magyar írónő az életemben, aki a történelmet, benne néhány nagyszerű asszonyt és lányt bemutatott. Valahol a történelem iránti szeretetem is ezekben a történetekben gyökeredzik. Talán nem kilenc éveseknek való ugyanakkor a könyvei, szóval, ha nekem kell majd nevelni majd gyereket talán egy kicsit később adom a kezükbe

J. K. Rowling

Ha Kertész Erzsébetnek a történelem szeretet köszönhetem, akkor Rowlingnak az olvasás szeretetét. A Harry Potter végig kísért és bár egy ideje leszoktam már a rendszeres újraolvasásáról a köteteknek, azért nem hagytak el a szereplők, és a gondolataim, mindennapjaim részei lettek. A kiegészítő köteteket olvasva, majd a fanfictionok világába beleásva magamat próbáltam kárpótolni magam a további könyvek hiánya miatt. Az átmeneti üresedést nem tudtam végig olvasni. Untam. Nagy csalódás volt. A Kakukkszó viszont lenyűgözött, és már várom a Selyemhernyót, amit reményeim szerint hamarosan meg is szerzek.

Miért ő?
Rowling olyan csodát tett, amivel egy nemzedéknek adta meg az első megszeretett könyvként a Harry Pottert. Ehhez a nemzedékhez tartozom, de lassan a felnőtteknek szóló könyvei is megtalálnak. A féltégla méretű Kakukkszó után méltán remélhetem, hogy a Selemhernyó is lesz ilyen jó, és nem bánom azt se hasonlóan terjedelmes lesz.

Agatha Christie

AC 2014 nagy felfedezettje lett a számomra. Egy kihívás miatt vettem kezembe az első kötetet, és így megtaláltam az utat a krimihez, mint műfajhoz. Olvastam én már korábban is krimiket, már ha a mondjuk a Rózsa nevét Ecotól idesoroljuk, de tudatosan ekkor jutottam közel a műfajhoz. A tipikus angolos, teázós intellektuális regényeket hamar megszerettem. Elsőként Marple lett a kedvencem, de utóbb Poirot a maga szerénységével elhódított a vénkisasszonytól. Mindkettőjüket nagyon szeretem. Az élet súlyában az álnéven író szerzőnő egy másik oldalát is feltárta előttem, és ez is tetszett.

Miért ő?
Nem hiába ő a krimi királynője. Igaz, nem AC krimi volt az első krimim, de az első olyan, ami után azt éreztem, hogy „igen, ez kell nekem”. Szerencsére nagyon sok könyvet írt, szóval még hosszú ideig jöhetnek sorra az új olvasnivalók. Továbbá, ha a könyvek elfogynának, nagyon sok nagyszerű filmadaptációja is van a könyveknek, szóval megvan a pótszer is. :)

Gögey Etelka-Raana Raas

A Csodaidők és az Időcsodák is egy olyan teljesítmény, amit nem becsülnek meg eléggé. A műfaki besorolással bajban vagyok, a szerző sem tudja teljesen eldönteni, de ez is inkább a sokszínűségét mutatja, ami érték. A könyvek nagyobbik fele magánkiadásként jelent meg, az interneten a hivatalos honlapon rendelhetők meg, és lehet dedikálást is kérni hozzá. A szerzőnő nagyon művelt, a regények pedig összetettek. Három főszereplő szemszögéből látjuk felváltva a jövőben játszódó történéseket, amikor már elég sok bolygót gyarmatosított az emberiség, és az űrutazás nem álom többé, hanem a mindennapok valósága. Ezenkívül van itt háború, árulás, vallási különbségek, ami izgalmassá teszik a tetralógiát. Az Időcsodák különlegessége, hogy egy Mi lett volna, ha? kérdést válaszolnak meg.

Miért ő?
Ez esetben elért az a dolog, hogy a szerzőről nem tudok sokat. Elolvasom a munkáit, de nem nézek utána, hogy ki is, mi is a szerző. A könyveket szeretem, nem az írót. Ez így kicsit radikális, de az én fejemben elválik a kettő. Mindenesre azt meg kell állapítani, hogy nagyon jól ír. Ennyi nekem bőven elég.

L. M. Montgomery

Egy ifjú korban megalapozott szeretet övezi az Anne sorozatát. Aztán Emily is belopta magát a szívembe, bár a rengeteg helyesírási hiba, amit vétett zavart a könyvben. A kék kastély is tetszett. A Mesélő lány is jó volt. A Váratlan utazást még nem olvastam, de az is sorra fog kerülni. Egy idilikus világ, ami eléggé távol áll a mától. Egy hely, ahová el lehet vonulni, ha nem vagyok kibékülve a reális világgal. Kabátkönyvek ezek, amibe beburkolózhatok, és kipihenhetem magam. Sokszor újraolvastam az Anne sorozatot és még mindig nem untam meg.

Miért ő?
A kedvesség és szerethetőség nagyon sokat nyom a latba. Anne szinte a barátom, minden apró hibájával együtt. Szeretem a Prince Edward szigetet és Avonleat.

Terry Pratchett

Imádom ezt a Télapó küllemű öregurat, aki nemrég távozott el egy utolsó sétára a Halál oldalán. Elsőként az Elveszett Próféciák kapcsán találkoztunk, amit Neil Gaimannal közösen írta. Először azt hittem, hogy Gaimannak köszönhető az a humor ami megjelenik a könyvben. Persze neki is, de az alapot Pratchett adta. Végül őt is megtaláltam, és a Korongvilág egy olyan sorozat, amit gyűjteni kezdtem. A Halál a kedvenc szereplőm. A történetek önmagukban is remekművek, tele kulturális utalásokkal, egy olyan világot felállítva, ami igen hasonló a mienkhez, görbetükör a szó legnemesebb értelmében.

Miért ő?
A top 5-ben mindenképpen benne van. Mindig meg tud nevettetni, és jó kedvem lesz, ha olvasom. Azért ezzel már igazán sokat tett értem.

Gaura Ágnes 

Egy szerző, aki álnéven ír. Találkoztunk már személyesen és akkor nagyon szimpatikus volt. Na de nem az író személye tesz nagyszerűvé egy könyvet. Intellektuális vámpírregényeket ír (bár ilyen kategória talán nincs is). Borbíró Borbála egy olyan hősnő, aki nagyszájú, önálló és szerethető. Adott egy olyan világ, ami Magyarországon játszódik (többnyire), vámpírok vannak benne, vérmedvék, táltos és még elég sok különleges lény, ennek ellenére teljesen hihető, belesimul a történet valóságába. Szórakoztató, és igazán leköti az embert. Még nem olvastam végig a sorozatot, de tervbe van véve.

Miért ő?
A vámpírok a Darren Shan regények óta közel állnak hozzám, azóta volt már találkozásom Anita Blakkel, és újabban a Fekete Tőr testvériséggel. Anne Rice nem igazán fogott meg, valahogy ő nem nekem ír. Olvastam már csillámvámpírokról is, ami némi agysorvadást okozott, no és persze ott van a Harry Potter is, amiben érintőlegesen tűnnek fel eme lények. Gaura Ágnes sorozata ezekhez képest is tudott újat adni, és egyedi lenni.