2015. július 13., hétfő

Cressida Cowell: Így lehetsz kalóz

Az Így neveld a sárkányodat sorozat második kötete


Miért olvastam el? 
A filmet szerettem nagyon, aztán elolvastam az első részt könyvben. Teljesen más, szinte csak a nevek egyeznek. Egy jó időbe beletelt, aztán a sorozat harmadik része a kezembe került a megyei könyvtár gyerekkönyvtár részében. Miután azt elolvastam el akartam olvasni az előzményt is, és csodák csodájára bent volt. 

Fülszöveg
Ebben a kötetben Harald és társai egy kalózképző tanfolyamon vesznek részt, és eközben egy koporsóra bukkannak. Amikor kinyitják, egy élő embert találnak benne. Az illető nemsokára Harald legvérszomjasabb ellensége lesz…

Tartalomról 
Cressida csak a fordítója Harald (Hablaty) könyvének, legalábbis a borítón ez áll. Jobban bele élheti magát az ember és egy picit talán elhiheti, hogy mindez valóság is lehet. Persze csak egy rövidke időre. A régebbi fordítású könyvet olvastam, amiben Harald nevet emelték ki, így én is ezt fogom használni. 

A vikingeket a kalózkodást megelőzően kemény tanulás várja, olyan órákon mint: Gorombaság haladóknak, ahol egymást tanulják szidni, kardozni tanulnak, elvenni más pénzét és hasonló hasznos dolgokat. Haraldnak - aki a ónorvég viking nyelv mellett franciául is tud - nem mennek ezek a tárgyak, és nem sokra megy az udvarias francia nyelvű kéréssel, amikor egy  gall parasztot kellene megfosztani értékeitől. 

Halvér Harald barátja itt fontos szerephez jut, a barátságuk még erősebb lesz. Az ellenszenves antihős is feltűnik, bár a terve kockázatos. Nem is értem, hogy vállalhatott ekkora rizikót, mikor nagy esélye lehetett volna annak is, hogy rajtaveszt. 

A kalózarany keresése egy rejtvényt követve a méltó utódról, akinek a sárkánya fog nyomra vezetni, Fogatlan nyafogása, hogy ő nem tudja kiszagolni a kincset, a szörnyűséges sárkányok, akiknek csak szaglása mivel nincsen se fülük se szemük, mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez egy nagyon jó könyv legyen.

Már a kezdő jelenet is izgalmas, és végig megtartja ezt a fordulatokban gazdag tempót, és a végére is kijut egy nagy tanulság, ami a gyerekek számára érthető nyelven fogalmaznak meg, mégsem éreztem túlságosan didaktikusnak. Az igazi hősökké nem a hírnév teszi az embert, továbbá a külsőségeknél fontosabb a valódi érték. Akár egy kopott kard is lehet értékesebb, mint a csillogó.


"A Viharpenge mindig is balra húzott egy kicsit. És nem mindig az a Legjobb, ami annak látszik."
Ami tetszett
A történet tanulságos volta és az, hogy izgalmas volt. Jó volt megint a szereplőkkel megélni a kalandokat, látni Haraldot, aki megmenti a helyzetet, ráadásul meglepően bölcsen határoz. 

Ami nem tetszett
Az illusztrációk nem valami szépek, de attól még aranyosak. Lassan majd hozzászokok. 

Borító: 8/10 A fekete halálfejes lobogó a kék háttér előtt elég egyszerű. Jó hogy rögtön lehet látni, hogy bizony egy kalózos könyv. Talán a fiatal fiúkat próbálta ezzel megnyerni a borítótervező. 

Értékelés: 10/10 pont Jól esett ez a könyv. Ha mondjuk olyan 12 évvel korábban olvasom, akkor biztosan felcsaptam volna már kincskereső tengerésznek, rögtön miután a szüleimet rávettem, hogy szerezzenek nekem egy sárkányt. Figyelem! Senki ne keresse benne a filmbeli jeleneteket a filmet és  a könyvet nem érdemes hasonlítgatni, a maga nemében mindkettő nagyszerű alkotás.

2015. július 11., szombat

Babos Orsolya: "A szép tiltott táj felé”. A magyar írónők története két századforduló között (1795-1905) - Recenzió

Barátnőm írt az egyik egyetemi órájára egy recenziót. Hogy ne tűnjön el a munkája, az engedélyével közre adom. Jó olvasást!  


Fábri Anna, jelen recenzió tárgyának szerzője elsősorban irodalomtudományi és mentalitástörténeti kutatásokat folytat. Első nőtörténeti munkája, amely hiánypótló, az „A szép tiltott táj felé”. A magyar írónők története két századforduló között (1795-1905) címet viseli.
1996-ban jelent meg a Kortárs Kiadó gondozásában. Az 1993-ban alapított kiadó, nevéhez hűen a jelenkor irodalmának, szellemi irányzatainak felkarolását és minél szélesebb körben való közvetítését tartja legfőbb célkitűzésének. Tekintve, hogy a gender studies, a történeti nemek kutatása hazánkban viszonylag fiatal, ilyen formájában a rendszerváltás környékén bukkant fel és kezdett elterjedni, Fábri Anna munkája, ha majd’ egy évtizeddel később is, de a kiadó profiljába vág, és mivel hosszú kutatásokat rendszerező, vázlatosan lekövető és az adott kor viszonyait rekonstruálni igyekvő munka, a „megkésettség” joggal nem is róható fel neki.
A kötet címét Berzsenyi Dániel Dukai Takách Judithoz írott episztolájából kölcsönözte, és a címlapján is az említett hölgy portréja látható. Maga a szerző jegyzi meg az előszóban, hogy munkája tulajdonképpen irodalomtörténeti „útirajznak” tekinthető, amelynek megírása során társadalom-és mentalitástörténeti szempontokat is figyelembe vett és ezekre reflektált. Nem célja tehát teljes leltárt nyújtani a vizsgált kor prominens női íróiról-költőiről, viszont az általa kiválasztottakat igyekszik tömören de teljes értékűen, nem csupán művészetük, műveik tükrében bemutatni, egyúttal a nőemancipáció folyamatát is követve, melynek a szóban forgó hölgyek általában tevékeny résztvevői, alakítói voltak.
Az egyes fejezetek végén miniatűr életrajzi összefoglalások találhatók a szerepeltetett nőkről, melyek sokszor különböznek az általános lexikoncikk-formától, azon meggyőződéstől vezéreltetve, mely szerint „az írónők élete sokszor összehasonlíthatatlanul érdekesebb (élet)művüknél.” (5.)
A mű nyolc fejezetében juthatunk el a 18. század végének bátortalan női irodalmi szereplésétől a reformkor mozgalmainak, egyleteinek és befolyásos nőalakjainak vizsgálatán keresztül egészen a huszadik század eleji kitekintésig, ahol már a kétszáz éve elindult folyamatok betetőződésének lehetünk tanúi.
Az első fejezet az Első lépések – férfikísérettel címet viseli, s azzal a kérdéssel indít, hogy egyáltalán olvas(hat)ott-e, és ha igen, mit a 18. századi magyar (úri)nő. Kitér arra a paradoxonra, hogy bár a kiemelten művelt férfi álma volt egy hasonló értelmi kvalitásokkal megáldott és művészi vagy akár közéleti témákban is társalgásképes nő – amint ez az eszménykép megjelent például Csokonai A méla Tempefői c szatírájában is, – a gyakorlatban még a „legjobb” családokban is megesett, hogy az olvasást, de főként az írást a nők számára egyenesen ártalmasnak vélték, de minimum felesleges időtöltésnek tartották. Felmerült az az igény is, ekkor még férfirészről, hogy a politikának, irodalomnak szélesebb női közönséget toborozzanak, valamint a nőnevelés szükségességét sokan a nemzeti kérdéssel hozták összefüggésbe, azon az alapon, hogy az anyák nevelik a hazafiakat, honleányokat, ezért kell megfelelő tudást, műveltséget biztosítani a számukra is, hogy mindezt továbbadhassák. A kötet szerzője megjegyzi, hogy az irodalommal foglalkozó nők ambícióiban jelentős szerepet játszhatott társaságigényük, valamint a beavatottság érzése, melyet ezen szűk körbe való tartozás által élhettek át. Fábri Anna szerint mindez párhuzamba állítható a középkori mesteremberek céheinek belső dinamikájával, mikrovilágával és fontos megállapítást tesz, mikor azt írja, hogy ebbe a körbe férfitámogatás nélkül még szinte lehetetlen volt bekerülni.
A második fejezet címe is beszédes: Önállóan: szóval és tettel. Fábri Anna egész sor, a maga korában igen különleges, szokatlan életpályát befutott személyt tár elénk: Kezdve Takács Évával, aki a rézmetsző Karacs Ferenc felesége volt – és barátságot ápolt többek között Beethovennel és Pestalozzival is –, Brunszvik Terézen keresztül Karacs Terézig és Teleki Blankáig, akik egész életüket a hazánkbeli nőnevelés megszervezésének és továbbfejlesztésének szentelték. A korról sokat elmond az is, hogy a ’48-as forradalom után Teleki Blankát felségárulás jogcímén hadi törvényszék elé állították, hazafias elvű leánynevelő intézetének megalapítása miatt, továbbá hogy intézetének növendékei a forradalom alatti kiáltványukban teljes női egyenjogúságot követeltek, ugyanakkor első helyen a nők egyetemi tanulmányainak lehetőségét igényelték és csak második helyen a politikai választójogot. Megtudhatjuk azt is, hogy

[a]mikor azután 1848 júliusában összehívták Magyarországon az első tanügyi kongresszust, a többi között a férfi és a női tanerők egyenlő javadalmazására is határozatot hoztak.” (53.)

A harmadik fejezet, Az érzelmek és eszmények szabadságáért már elsősorban az önerőből érvényesülő nőket veszi számba: olvashatunk Wesselényi Polixéniáról, akinek a nevéhez főleg gyászversek fűződnek, Wesselényi Zsuzsannáról, az első magyar női útinapló szerzőjéről, az útirajzíró II. Polixéniáról, valamint az ő szellemi utódaikról, a levelező Malom Luiseról és a naplót vezető Kölcsey Antóniáról. Újra előkerül a regény és a nők viszonya, és belepillanthatunk egy, a házasság felbonthatósága körül bonyolódó igen tanulságos vitába is. Láthatjuk, hogy a nőnevelés kérdésköre egyre nagyobb hangsúlyt kap a közéletben, és ezzel párhuzamosan többen szállnak síkra amellett, hogy egy nő is mondhat véleményt a nyilvánosság előtt egy férfi munkájáról, valamint hogy a nőknek is joguk van feltárni az érzelmeiket a publikum előtt. Az utóbbi megállapítást példázza Szendrey Júlia Petőfivel való mézesheteiről szóló – közérdeklődésre számot tartó – beszámolója. Ugyanakkor bármennyire is felvilágosult és egyenrangúság-párti volt is Petőfi, neveltetése és a korszellem hatása alól nem tudta kivonni magát. Ugyanis G. Sand nőíró munkájáról őszinte elismerő szavai után így nyilatkozott:


Oh, ez merész, dicső nagy munka, de férfinek való, nem asszonynak. Regényeinek olvasásakor mindig megzavar a gondolat, hogy ezeket asszony írta, s szinte kedvetlenül teszem le. Ha már munkás az asszony, jó, hadd főzzön a konyhában, hadd gyomláljon a kertben, itt szép, ha bepiszkolja is a kezét; de az istállót bízza a férfiakra.”(75.)


A kötet nagy pozitívuma, hogy több ehhez hasonló, a széles irodalmi köztudatba be nem került részletről szerezhetünk tudomást, a későbbi fejezetek olvasása során is.
A negyedikként következő Költőnők és kritikai mércék c. fejezet röviden áttekinti a szabadságharc utáni megváltozott viszonyokat: A politikai üldöztetések, bebörtönzések és az összetört remények korszakában új terhek hárultak a középosztálybeli nőkre. Gyakorlatilag sokan egy teljesen modern problémával szembesültek: az önfenntartás kényszerével. Sokaknak kellett munkába állniuk valahol, míg mások a házasságot használták „belépőként” a gondtalan életbe, vagy magasabb társadalmi-irodalmi körökbe. Megtudhatjuk, hogy nagy port kavart az 1850-es évek elején két fiatalon meghalt vidéki költőnő posztumusz kötete: a tüdőbetegségben elhunyt Szász Polixénia verseit tartalmazó Iduna hagyományai, és Ferenczy Teréz Téli csillagok-ja. Az utóbb említett szerző szerelmi csalódásában önkezével vetett véget életének. Ők aztán két ellentétes irodalmi közhelyet, a „sírba hervadó szépség és erény” valamint a „lázadó és elbukó angyal” toposzát testesítették meg. Szó esik továbbá feltörekvő ifjú költőnőkről, mint például Majtényi Flóráról, vagy az Arany Jánossal nyíltan flörtölő, és iránta való szerelmét versben megvalló Wohl Jankáról. Hosszabban foglalkozik még Gyulai Pállal, a nőviták egyik prominens résztvevőjével s Jókai Mórnak is megismerhetjük egy új, nőket bátorító-terelgető oldalát. A fejezet a Hárfa és Lant c. nőszerzők műveit szerepeltető gyűjteményes kiadás bemutatásával folytatódik, ahová egyébként, ekkor még inkognitóban „bejutott” Kármán József is, a Fanni hagyományaival. Végül pedig a nők saját jogaikért való elmés, szívós kiállásának lehetünk tanúi főként Szendrei Júlia Gyulai Pálnak címzett vitairata kapcsán.
A Megtalált szerepek címet viselő ötödik fejezetben a sajtóban, közéletben aktív részvételt vállaló nőkről esik szó, mint az elvált Kánya Emília, aki újságírói pályafutása betetőzéseként a Családi Kör c. hetilap szerkesztője lett. A lap ismeretterjesztő, divattal foglalkozó valamint nevelési, háztartási stb. jellegű cikkeket is közölt, valamint a nők társadalmi szerepvállalását, mint korszerű álláspontot is napirenden tartotta. A Családi kör példáján más nők is indítottak lapot. Vachott Sándorné Csapó Mária hárommal is megpróbálkozott, s bár terveiben megelőzte Emíliát, a gyakorlatban nem, és a későbbiekben nem sikerült befutnia velük. A Családi Kör szerzője volt továbbá Beniczky Irma aki „irodalmi házasságban” élt Kuliffay Ede költővel-újságíróval és Podmaniczky Júlia, Jósika Miklós báró és regényíró felesége. Magyar gyerekkönyveket írt Párizsban De Gerano Ágostné Teleki Emma grófnő. Láthatjuk, hogy sok színésznő is szerencsét próbált az irodalom színpadán is: Ilyen volt Bulyovszky Lilla, vagy Déryné Széppataki Róza, aki később pontatlanul Naplónak keresztelt emlékirataival aratott nagy sikert. Fábri Anna említi még a sikerkönyv-író Beniczkyné Bajza Lenkét, aki több mint ötven regényt produkált, melyek szinte egyedüli tárgya az akadályoztatott szerelem volt, és ezen könyvek jövedelméből remekül megélt.
A hatodik fejezet – Mozgalmak és munkálkodók – főként a nők tanulási jogukért való egyre szélesebb társadalmi hátterű harcát mutatja be. Ennek kiemelkedő részese volt Veres Pálné, aki már nagymamakorban volt, mikor a Hon magazinban egy nőnevelési cikket jelentetett meg, majd nemsokára írása sikerén felbuzdulva Nőképző Egyesületet szervezett, mely száz résztvevővel 1868-ban meg is alakult, és melynek elnökévé választották. Az egyesület hamarosan egy 9000 nő által aláírt női iskolaalapítási kérvényt nyújtott be az országgyűlés elé, melyet maga Deák Ferenc mutatott be, de Eötvös József közoktatásügyi miniszter nem tartotta időszerűnek a kérdést. Erre válaszul azonban az egyesület önerőből mégis megalapította a saját mintatanodáját, mely rövidesen példátlan népszerűségre tett szert. A nők oktatása tehát hivatalosan is beindult. Új egyletek szerveződtek és 1875-ben létrehoztak egy női ipartanodát is.
A társasági élet középpontja lett a Wohl-nővérek szalonja, Gyarmathi Zsigáné példás háziasszonyként is hiteles regényeket írt (több mint kétszáz írása jelent meg), valamint néprajzi gyűjtőutakat szervezett. Sok diplomás tanítónő is bekapcsolódott az irodalomba, elsősorban a gyermek-és ifjúsági munkák terén.
A hetedik fejezet – Az utak elválnak – azzal indít, hogy az 1880-as években nagy fordulat állt be a magyar női irodalomban, amikor is Szalay Fruzsina és Czóbel Minka színrelépésétől fogva a költészet tulajdonképpen öncél lett. Kedvtelésből művelték, minden külső kényszer, elvárás vagy konvencióhoz való szándékos igazodás nélkül. A kor egyik csillagának, Erdős Renée-nek a versei még Ady Endre művészetére is hatottak. Haladó nemesi családok révén már hazánkba is beszivárgott a feminizmus: Teleki Sándorné A nő címmel nőmozgalmi újságot szerkesztett, és elnökölt az 1913-ban Budapesten tartott Nők VII. Választójogi Világkongresszusa előkészítő bizottságában is. Az újságok cikkeinek repertoárja sokszor külföldre férjhez ment nők tudósításaival is bővült. A szerző megemlíti, hogy volt olyan férfiíró a korban, mint Herceg Ferenc, aki szívesen öltött magára női álcát és akadt olyan nő, például Vay Sarolta, aki fiúhoz illő neveltetésben részesült és Vay Sándor néven publikált, mi több, ténylegesen férfiként élte az életét, férfiruhában járt, párbajozott és állítólag még lányt is szöktetett.
A kötet egy, az 1905 és 1945 közötti időszakra való kitekintéssel zárul. Az új évszázad fordulója a nők számára roppant ígéretesnek bizonyult: 1899-ben megnyíltak előttük a magyar egyetemek bölcsész és orvosi karai, 1903-ban kinevezték az első állami hivatalnoknőt és 1904-ben megalakult a Magyar Feministák Egyesülete.
Ezt a folyamatot az első világháború lezajlása sem rendítette meg, sőt, inkább erősítette: Sokkja hasonló hatást eredményezett a nők körében, mint amit a ’48-as forradalom utáni megtorlások. Mivel a férfiak a frontra vonultak, égető szükség lett a női munkaerőre, a háború vége után pedig a társadalom fizikai-és lelki gyógyításában, az újjáépítésekben és nem utolsó sorban a veteránok lelki támogatásában vállaltak oroszlánrészt. A korszak meghatározó asszonyai voltak többek között Kaffka Margit, Török Sophie, Várnai Zseni, akik a maguk eszközeivel igyekeztek körüljárni a különféle női sorsokat, a nők fejlődési lehetőségeit, az előrevivő utakat.
Jelen recenzió tárgya tömör, sok adatot magába foglaló, ugyanakkor olvasmányos mű. Szerkezeti felépítésénél fogva ugyanazok a személyek sokszor a későbbi fejezetekben is feltűnnek, más kontextusban, mint először, avagy egyéb tevékenységeik kapcsán. A kötet végén található jegyzeteket talán jobb lett volna lábjegyzetes formában közölni, hogy az olvasónak ne kelljen lépten-nyomon lapozgatnia, ha meg szeretné nézni őket. Viszont az irodalomjegyzék után található függelék, melyben az írónők és működésük néhány adata jelenik meg jól átláthatóan, következtetésekkel, majd pedig a fontosabb nőmozgalmi és irodalmi események időrendje párhuzamosan világszinten és hazánkban, nagyon hasznos és praktikus kiegészítés.
A könyv narrációja kettős nézőpontú: azaz egyszerre világlik ki belőle a női társadalmi szereplés fontossága az emancipáció szempontjából – ennek bemutatása végett a szerző összművészetileg kevésbé jelentős alakokat is tárgyal –, és egyszerre foglalkozik a minőségi irodalom éppenséggel nőnek született művelőivel is. Ugyanakkor, mivel nagyon sok női kezdeményezést, szereplést más források híján férfi nézőpontból ábrázol, férfiak hasonló tárgyú fellépésével hasonlít össze, ezért nem teljesen világos, hogy a szerző szerint például a női irodalom megállja-e önmagában a helyét? Azaz hogy levehetjük-e róla azt a címkét, hogy női, és felér(het)-e bármelyik magyar női alkotás a világirodalom (eddigi férfi) nagyjaihoz?
A kötet nyelvezete világos, közérthető, stílusa olvasmányos és bátran ajánlható mindazoknak, akik közelebbről meg szeretnének ismerkedni a XIX. század magyar (író)nőtörténetével.
Babos Orsolya

2015. június 7., vasárnap

On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

Miért olvastam el?
Az első rész tetszett, de nem volt az az azonnal ide a folytatást érzésem. Egy kihívást intéztem magamhoz, hogy a nyáron a saját könyveimmel fogok haladni, és ebbe a körbe Calderon második része is beletartozik. Egyáltalán nem bántam meg. Sőt.

Fülszöveg
Calderon kapitány élete pokol: a sajtó árulónak hiszi, a nemesi körök megvetik, ráadásul még az űrhajón is próbára teszi türelmét a nőkből álló legénység. Calderon el akar jutni a hadgyakorlatra, nehogy merényletet kövessenek el a császár ellen, de áldásos tevékenységének hála a Ferrero Ház a bukás szélén táncol.
Ami a legbosszantóbb, Taina körül is felbukkan egy jóképű, szőke szamuráj.Calderon kénytelen cselekedni, bár nem épp úgy, ahogy mások várják…Taina élete is kemény. A nagyapja férjjelölteket válogat, ám a lány megsejti, hogy a szamurájokat nem a keze érdekli, hanem egy érthetetlen politikai játszma.
Kicsoda ő? Miért irtották ki a család Tivesgei-ágát? Barátja vagy gyilkosa a szamuráj, aki a nyomában jár?Taina csak két dolgot szeretne: nyugalmat és Calderont.A fiatal főnemes és a makacs japán lány összefog a Birodalom megmentéséért. Azonban most Sexert báró az ellenség, aki mindenkinél ügyesebben űzi a Játékot.Vajon sikerül megvédeni a császárt a merénylőktől? És önmagukat a császártól? De legfőképpen, ki kerül ki győztesen abból a harcból, ahol a szerelmi ötszög tagjai rajtuk kívül egy nemes hölgy, egy szamuráj és egy élő kard?

Tartalomról
Calderon kapitánynak ezúttal egy nőkkel teli kutató hajón kell helyt állnia. A hölgyek nem fogadják barátságosan, de ez nem akadály ennek a fiatal kapitánynak. Calderon lassan újra Játszani kezd, és az első kötetben még csak felvillanó szálak itt összefutnak, és kibontakozik belőle egy olyan jól felépített cselekmény, amihez foghatót már rég olvastam. A humor teljes erővel bevetésre kerül, szikráznak a párbeszédek, és olyan helyzeteket teremt az írónő, amin csak nevetni lehet. Sci-fi szerűség, de nem úgy, ahogy egy Asimov regény, vagy Andy Weir Marsija az. Itt a szereplőkön van a hangsúly. Álltólag űropera, de ezt a besorolást én nem tudom hova tenni. Felőlem lehet nyugodtan, az alkategóriákba a rendszerezésnél nem igazán szoktam belemenni. Ajánlom mindenkinek, de főleg a női olvasóknak. Van benne a végén ugyan egy jelenet, ami már kissé giccses volt, de a könyv azon fejezetéhez nagyon jól illett még ezzel együtt is.

Maga a történet mögötti elgondolás is nagyon érdekes. Egy társadalom, ami feudális alapokra van emelve, egy univerzum, amit a császár irányít, és a főnemes, középnemes, kisnemes és közrendű réteg elkülönül egymástól. Aztán ott vannak a saját tudattal rendelkező kardok, akik vágyakozna, dühösek, de mindenképpen élnek, sőt szaporodni is tudnak. (Persze ez nem úgy történik, mint az embereknél). Zorach Calderon kardja egy külön történetet is megérdemelne, legalábbis engem nagyon érdekelne, hogy kik lehettek az előző tulajdonosai, ha már olyan ősi kard.

Szereplők

Calderon: Egy főnemes, aki egyáltalán nem dolgozhatna közrendűeknek, kapitány egy hajón mi több (szörnyűség) alább adta az admirálisi rangtól. Elegáns, minden helyzetben feltalálja magát, és manipulálja természetes könnyedséggel a körülötte lévőket, azaz Játszik. Lét eleme a Játék, de nem válik ez a kárára. Szerelmes, bár persze rengeteg akadály van az útjában ennek a szerelemnek. Ettől kifejezetten izgalmas lesz az egész történet.

Taina: Egy japán identitású lány az Illatos bolygók egyikéről. A könyvben mindössze három nép őrizte meg hagyományait a kozmikus olvasztótégelyben, kettő elzártságban, a japán és a zsidó, továbbá a cigányok, akik minden bolygó megtalálhatóak. Céltudatos, tudja mit akar és feltalálja magát, akár a császár előtt kell éppen megjelennie, vagy csupán egy hajót kell elnavigálnia egy éles helyzetben. A könyv elején kissé naivnak tűnt még, aki nem igazán látja át a saját helyzetét, de utóbb egy "kedves" felvilágosítás után helyre kattannak a dolgok.

Oregon admirális: Tisztességes és egyenes, már amennyire lehet. Közrendű, aki épp csak a felettesei miatt belekeveredett egyrészt a Wellston ügybe, ami az első kötet fő csapás iránya volt, másrészt a második kötetben is van szerepe, méghozzá nem is kicsi. Személyes kedvenc a tisztán látásával, és egyedi humorérzékével, amit olykor felvillant. Az utolsó jelenetekben való szereplésével pe3dig végleg belopta magát a szívembe.

A békanyál legénysége: Itt lehet látni Calderon nagyságát a leginkább. Persze nem lehetett volna sikeres, ha a hozott emberanyag nem jó. De vannak it ragyogó tehetségek, és harcedzett veterán is. Ráadásul pont Calderonnak kell megtanítani nekik a fegyelmet, aki maga is nótorius szabályszegő.

Ami tetszett: A történet cselekménye, a szereplők, a teremtett világ, a társadalom felépítése, á egyszerűen minden. 

Ami nem tetszett: Nagyon elfogult vagyok, de talán az, hogy bizonyos dolgok nehezen estek le a különböző szereplőknek. 

Kinek ajánlom? Ha valaki egy olyan sci-fit szeretne, amiben a helyén van a humor, a karakterek, izgalmas, ugyanakkor van benne némi romantika is, vagy csak felüdülésre vágyik, annak ajánlom.

Értékelés: 10/10 pont A borítója gyönyörű, a tartalom is a helyén van. Ilyen egy jó könyv. :)



2015. április 18., szombat

Képes magyar néprajz

Corvina Budapest 1985

Bihari Anna - Pócs Éva: Képes magyar néprajz


Miért olvastam el?
Az egyetemen jött feladatként, hogy válasszunk egy parasztsággal kapcsolatos témát, én kapásból kiválasztottam a matyó népviseletet és népi ékszereket. A téma egyébként is érdekel, mint a nagy divattörténet egy lokális és viszonylag állandó szegmense. De ez a könyv nem ezzel foglalkozik, vagyis pontosabban nem csak ezzel. Gyanútlanul kivettem a könyvtárból és itthon elég hamar rájöttem, hogy ez a könyv nekem nem jó a témámhoz. Nem szól a matyók viseletéről. Szól viszont rengeteg olyan dologról, ami felkeltette a figyelmemet, és magával ragadott. Szóval elolvastam.

Tartalomról
A néprajz sok mindent jelent, nagy területet fed le. A címből kitűnik, hogy ez a Magyarországra szorítkozik, továbbá, hogy képekkel illusztrált. A képek voltak az a plusz, ami sok pusztán leíró könyvből hiányzik. Itt nem csak a fantáziámra kellett támaszkodnom, az eszközöknél, épületeknél, a különböző tárgyaknál voltak fényképek és rajzok, amik bemutatták az adott dolgot. Ez nagyon tetszett benne. 1985-ös munka, de nem évült el a filozófiája miatt. A néprajz kevésbé ideologikus ilyen szempontból, mint a történelem. (Persze biztos akadnak, akik ezt másképp gondolják, adott esetben nyugodtan lehet írni véleményt hozzászólásban).

A nagy szerkezeti egységei:
  • Egy ember élete
  • A falu környéke
  • A parasztok lakóhelye
  • Egy család lakóhelye
  • Idegen tájak – más emberek
  • Múlik az idő
  • Parasztkalendárium
  • Nem élünk egyedül
  • Mit tudunk a világról?
  • Mit mesélünk a világról?

Ez a felosztás fokozatosan vezet be a néprajzba, megfoghatóan ragadva meg, hogy milyen is volt a paraszti élet a 19. század második felében, olykor a megírás napjaiig (1985). Vannak motívumok, amik sokkal régebb óta vannak jelen, de a kapitalizmus elterjedése lassan a paraszti (1848 előtt jobbágyi) társadalomba is átszivárgott. Ez a hatás sok mindentől függött.
"A falun belül az emberek életét, viselkedését elsősorban a rokonság határozta meg. Vidékenként változott, hányadik ízig vagy ágazatig tartották számon a rokonságot. Volt, aki hét ágazatig is ismerte oldalági rokonait, de körülbelül a harmadikig szinte mindenki."

A csecsemő
A csecsemőkről eddig is tudtam, hogy többnyire pólyában tartották, de ezt hat hónapos koráig is rajta hagyták! Leginkább a szemmel veréstől féltek, ami egy-egy boszorkány műve lehetett, de az elkövetőnek kikiálthattak egy rossz szomszédasszonyt is. A beteges vagy nyomorok gyermeket kicseréltnek, elváltottnak tartottak.

"Az "elváltottnak" tartott, rosszul fejlődő csecsemőt megpróbálták visszaváltani: kilencféle gyümölcsfa ágával fűtötték be a kemencét, és a kicsit ráültették a sütőlapátra, mintha be akarnák lökni a tűzbe. Úgy hitték, ha megkérik a boszorkányt: "Szépasszony, add vissza az enyémet, // Mert ha nem, megégetem a tiédet." az lekapja a gyermekét a lapátról és leereszti a kéményen át az anya elvitt, igazi gyermekét."
Játszó lányok
Az iskola
"1770 körül átlagosan már minden második falunak volt iskolamestere. Az iskolát sokféle egyház szervezte, és helyük nemritkán a pap lakásában volt. A tanév hivatalosan már akkor is két félévből állt. Az őszi betakarítás után kezdődött a tanítás. És tél végégig tartott. A második félév kezdete Gergely napján, március 12-én volt, de amint a nyári munkák megkezdődtek, a gyerekek a mezőre menetek vagy a ház körül segítettek. Az első tanítók olyan diákok lettek, akik kijártak néhány osztályt egy városi kollégiumban, azután visszatértek falujukba. Ők voltak a kántorok és a harangozók is."

Az iskolaügy helyzetére jól rávilágít, ez a kiragadott részlet. A tanítók alig kaptak képzést, és csak a legalapvetőbb tudást igyekeztek átadni kis tanítványaiknak. Így is sokan maradtak analfabéták. Egy légtérben voltak a diákok, és általában mindössze egy oktató foglalkozott mindannyiukkal. A tanítóknak alkalmanként baromfit, gyümölcsöt, tejtermékeket küldtek a gyerekek szülei.

"A számtanért külön tandíj járt, sőt a lányoktól az írásért is. A lányok rövidebb ideig tanultak, a fiúk tovább, általában három-négy évig. A tanyasi gyerekek iskolába járása nem volt általános még a XX. Század elején sem. Pedig akkor faluhelyen már általános volt a hat osztály kijárása."
Hol van ez a rendszer a jelenkortól? A szakiskolák esetében is, minimum 10 évig tanulnak jelenleg a diákok. Persze van, aki most is csak nyolc osztályig jut, míg tanköteles korú. A falusi iskolák kevés berendezéssel működtek, a kisdiákok füzet helyett palatáblára írtak. Nagyapám mesélte, hogy még nekik is palatáblájuk volt, pedig ő 1944-ben kezdte az iskolát. Aztán később jöttek a füzetek, irkák.

Szerelem, udvarlás, párválasztás
A falubeli szokás szerint a fiúbarátok csoportosan menetek a lányos házakhoz. Ennek is megvoltak a maga napjai, a legényjáró napok: általában kedd, csütörtök, szombat és vasárnap. Ekkor szívesen látták a vendégeket.

"Volt vidék, ahol a legény csak a kertkapuban beszélgethetett a lánnyal. A szülők az ablakon át ki-kilestek, nem marad-e a lányuk túl sokáig odakint. Néhol a szobában üldögélt együtt a családdal, másutt a kamrában tölthette a lánnyal az éjszakát is."

Ez utóbbit egészen meglepő szokásnak találtam, tekintve, hogy a vallásos falusiak körében milyen nagy fontosságú volt a leány tisztaságát megőrizni. Azonban maga a házasság érdekszövetséget jelentett leginkább, mely során a családok és a vagyonok egyesülnek, még ha a parasztok esetében ez a vagyon csak néhány hold földet jelentett adott esetben.

Háromkirályok
A könyvben még számos témakört érintenek és bontanak ki, engem ez a három érdekelt leginkább. Egy egész kalendáriumot bemutatnak, hozzá kapcsolódó ünnepekkel, és szokásokkal, leírva, hogy milyen hagyományos munkák kapcsolódtak a különböző időszakokhoz.

Értékelés: 10/10 Összességében nagyon elégedett voltam ezzel a könyvvel. A képek jól illusztrálták a leírtakat, és számos új információval lettem gazdagabb. Ha valaha paraszti környezetben játszódó írás létrehozására adnám magam, akkor valószínűleg újra kiveszem a könyvtárból ezt a könyvet.



2015. április 4., szombat

Kedvenc írók

Kedvenc írók - egy rendetlen poszt

Ha valaki eltévedne a molyos oldalamra nem egy kedvencnek bejelölt alkotót találna. Néhány jobban megalapozott, értsd több elolvasott mű áll mögötte, de van olyan szerző, aki egyetlen munkájával érdemelte ki ezt a helyet. Persze ez a kör is változhat, jobb esetben gyarapodik, de volt már olyan is, hogy valakiből kiszerettem. Hogy a teás kép hogyan került ide? Egy kedvelt szokás, és a kedvenc könyveim egy része igazi teázós könyv. Olyan olvasófoteles, pihenős, csendes, amely élményeket el kell raktározni a jövőre, amikor már vadászni kell majd a hasonló percekre, órákra a munka, család mellett. Addig is éljen az egyetem adta szabadság!

Kertész Erzsébet

Tulajdonképpen éppen, hogy el kezdtem olvasni 9 évesen, amikor édesanyám megismertetett a szerzőnővel. Életrajzi regényeit sorra vásárolta, és ezzel megalapozta bennem az emancipált nőkhöz való viszonyomat, és kedvenc hősnőim nem a hercegnők voltak, hanem az úttörő asszonyok, köztük is a leginkább szívemhez nőtt Hugonnai Vilmával, akiről a Vilma doktorasszony könyve szól. Nem olvastam az összes könyvét, néhány kifejezetten ifjúsági műve még hátra van, már ha valaha sorra kerülnek. Nem nyerte el ugyanakkor osztatlanul a tetszésemet. Van egy két könyve, amit nem tudtam nagy lelkesedéssel olvasni, mivel valami miatt nem kerültek hozzám közel. Viszont azok, amiket szeretek (Vilma doktorasszony, Lámpás hölgy, Zöldfa utcza 38, Elizabeth, Harriet regénye) azokat többször is újra olvastam már, és a mai napig lekötnek.

Miért ő? 
Első meghatározó magyar írónő az életemben, aki a történelmet, benne néhány nagyszerű asszonyt és lányt bemutatott. Valahol a történelem iránti szeretetem is ezekben a történetekben gyökeredzik. Talán nem kilenc éveseknek való ugyanakkor a könyvei, szóval, ha nekem kell majd nevelni majd gyereket talán egy kicsit később adom a kezükbe

J. K. Rowling

Ha Kertész Erzsébetnek a történelem szeretet köszönhetem, akkor Rowlingnak az olvasás szeretetét. A Harry Potter végig kísért és bár egy ideje leszoktam már a rendszeres újraolvasásáról a köteteknek, azért nem hagytak el a szereplők, és a gondolataim, mindennapjaim részei lettek. A kiegészítő köteteket olvasva, majd a fanfictionok világába beleásva magamat próbáltam kárpótolni magam a további könyvek hiánya miatt. Az átmeneti üresedést nem tudtam végig olvasni. Untam. Nagy csalódás volt. A Kakukkszó viszont lenyűgözött, és már várom a Selyemhernyót, amit reményeim szerint hamarosan meg is szerzek.

Miért ő?
Rowling olyan csodát tett, amivel egy nemzedéknek adta meg az első megszeretett könyvként a Harry Pottert. Ehhez a nemzedékhez tartozom, de lassan a felnőtteknek szóló könyvei is megtalálnak. A féltégla méretű Kakukkszó után méltán remélhetem, hogy a Selemhernyó is lesz ilyen jó, és nem bánom azt se hasonlóan terjedelmes lesz.

Agatha Christie

AC 2014 nagy felfedezettje lett a számomra. Egy kihívás miatt vettem kezembe az első kötetet, és így megtaláltam az utat a krimihez, mint műfajhoz. Olvastam én már korábban is krimiket, már ha a mondjuk a Rózsa nevét Ecotól idesoroljuk, de tudatosan ekkor jutottam közel a műfajhoz. A tipikus angolos, teázós intellektuális regényeket hamar megszerettem. Elsőként Marple lett a kedvencem, de utóbb Poirot a maga szerénységével elhódított a vénkisasszonytól. Mindkettőjüket nagyon szeretem. Az élet súlyában az álnéven író szerzőnő egy másik oldalát is feltárta előttem, és ez is tetszett.

Miért ő?
Nem hiába ő a krimi királynője. Igaz, nem AC krimi volt az első krimim, de az első olyan, ami után azt éreztem, hogy „igen, ez kell nekem”. Szerencsére nagyon sok könyvet írt, szóval még hosszú ideig jöhetnek sorra az új olvasnivalók. Továbbá, ha a könyvek elfogynának, nagyon sok nagyszerű filmadaptációja is van a könyveknek, szóval megvan a pótszer is. :)

Gögey Etelka-Raana Raas

A Csodaidők és az Időcsodák is egy olyan teljesítmény, amit nem becsülnek meg eléggé. A műfaki besorolással bajban vagyok, a szerző sem tudja teljesen eldönteni, de ez is inkább a sokszínűségét mutatja, ami érték. A könyvek nagyobbik fele magánkiadásként jelent meg, az interneten a hivatalos honlapon rendelhetők meg, és lehet dedikálást is kérni hozzá. A szerzőnő nagyon művelt, a regények pedig összetettek. Három főszereplő szemszögéből látjuk felváltva a jövőben játszódó történéseket, amikor már elég sok bolygót gyarmatosított az emberiség, és az űrutazás nem álom többé, hanem a mindennapok valósága. Ezenkívül van itt háború, árulás, vallási különbségek, ami izgalmassá teszik a tetralógiát. Az Időcsodák különlegessége, hogy egy Mi lett volna, ha? kérdést válaszolnak meg.

Miért ő?
Ez esetben elért az a dolog, hogy a szerzőről nem tudok sokat. Elolvasom a munkáit, de nem nézek utána, hogy ki is, mi is a szerző. A könyveket szeretem, nem az írót. Ez így kicsit radikális, de az én fejemben elválik a kettő. Mindenesre azt meg kell állapítani, hogy nagyon jól ír. Ennyi nekem bőven elég.

L. M. Montgomery



E
gy ifjú korban megalapozott szeretet övezi az Anne sorozatát. Aztán Emily is belopta magát a szívembe, bár a rengeteg helyesírási hiba, amit vétett zavart a könyvben. A kék kastély is tetszett. A Mesélő lány is jó volt. A Váratlan utazást még nem olvastam, de az is sorra fog kerülni. Egy idilikus világ, ami eléggé távol áll a mától. Egy hely, ahová el lehet vonulni, ha nem vagyok kibékülve a reális világgal. Kabátkönyvek ezek, amibe beburkolózhatok, és kipihenhetem magam. Sokszor újraolvastam az Anne sorozatot és még mindig nem untam meg.

Miért ő?
A kedvesség és szerethetőség nagyon sokat nyom a latba. Anne szinte a barátom, minden apró hibájával együtt. Szeretem a Prince Edward szigetet és Avonleat.

Terry Pratchett

Imádom ezt a Télapó küllemű öregurat, aki nemrég távozott el egy utolsó sétára a Halál oldalán. Elsőként az Elveszett Próféciák kapcsán találkoztunk, amit Neil Gaimannal közösen írta. Először azt hittem, hogy Gaimannak köszönhető az a humor ami megjelenik a könyvben. Persze neki is, de az alapot Pratchett adta. Végül őt is megtaláltam, és a Korongvilág egy olyan sorozat, amit gyűjteni kezdtem. A Halál a kedvenc szereplőm. A történetek önmagukban is remekművek, tele kulturális utalásokkal, egy olyan világot felállítva, ami igen hasonló a mienkhez, görbetükör a szó legnemesebb értelmében.

Miért ő?
A top 5-ben mindenképpen benne van. Mindig meg tud nevettetni, és jó kedvem lesz, ha olvasom. Azért ezzel már igazán sokat tett értem.

Gaura Ágnes 

Egy szerző, aki álnéven ír. Találkoztunk már személyesen és akkor nagyon szimpatikus volt. Na de nem az író személye tesz nagyszerűvé egy könyvet. Intellektuális vámpírregényeket ír (bár ilyen kategória talán nincs is). Borbíró Borbála egy olyan hősnő, aki nagyszájú, önálló és szerethető. Adott egy olyan világ, ami Magyarországon játszódik (többnyire), vámpírok vannak benne, vérmedvék, táltos és még elég sok különleges lény, ennek ellenére teljesen hihető, belesimul a történet valóságába. Szórakoztató, és igazán leköti az embert. Még nem olvastam végig a sorozatot, de tervbe van véve.

Miért ő?
A vámpírok a Darren Shan regények óta közel állnak hozzám, azóta volt már találkozásom Anita Blakkel, és újabban a Fekete Tőr testvériséggel. Anne Rice nem igazán fogott meg, valahogy ő nem nekem ír. Olvastam már csillámvámpírokról is, ami némi agysorvadást okozott, no és persze ott van a Harry Potter is, amiben érintőlegesen tűnnek fel eme lények. Gaura Ágnes sorozata ezekhez képest is tudott újat adni, és egyedi lenni.



2015. március 23., hétfő

Széchenyi István: Hitel

1830

Széchenyi István: Hitel

Miért olvastam el? 
Az egyetemen volt az egyik kiadott könyv, amiből előadást készítettem.

Életrajz
Gróf Széchenyi István 1791-ben született Bécsben. Apja gróf Széchényi Ferenc, édesanyja Festetich Júlianna grófnő.

Középfokú iskoláit magánúton végezte. Apja akarata szerint 17 éves korában már katona volt. Részt vett a Napóleon elleni háborúkban, ki is tűnt bátorságával és vakmerőségével. Rengeteget utazott, bejárta Törökországot, Kelet- és Nyugat-Európát.
Utazásai közben döbbent rá hazája elmaradottságára. Megállapította, hogy történelmi neve súlyos kötelességgel is jár, ezért életcéljául nemzete sorsának előmozdítását tűzte ki. Hazatérve ő lett a reformgondolat kezdeményezője és legjelentősebb alakja.
Szinte lehetetlen felsorolni mindazt, amit élete folyamán tett nemzetéért. Megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, előmozdította a dunai és tiszai gőzhajózást, a Lánchíd megépítését, támogatta a vasúthálózat megépítését és az egyesült Budapest ötletét.Az 1848 áprilisában megalakuló Batthyány kormányban a közmunka-közlekedésügyi miniszteri tárcát kapta. Bécs és a független magyar kormány közötti feszültségeket azonban nem volt képes elviselni. Posztjáról lemondott, és 1848. szeptember 5-én a döblingi elmegyógyintézetbe került orvosa, Almási Balogh Pál tanácsára. Széchenyi Döblingben hamarosan visszanyerte szellemi alkotóerejét, és élénk érdeklődéssel kísérte a hazai és európai politikai eseményeket, viszonyokat.
A sorozatos zaklatások, házkutatások felőrölték Széchenyi maradék erejét. Az üldöztetéseknek csak a halála vetett véget. 1860. április 7-éről 8-ára virradó éjszakán "karosszékében ülve, átlőtt koponyával találtatott".
Forrás: itt

Tartalomról
A könyvet a szépeknek, azaz a hölgyeknek ajánlotta. A Hitel mibenlétét így fogalmazza meg:
"Homály és tévedés elhárítása végett az olvasót mindenekelőtt szükségesnek tartom arra figyelmeztetni, hogy én ezen kifejezést: hitel; azon értelemben veszem, melyet a közéletben a „creditum” jelent, ami nem egyéb, mint bizonyos lekötelezések által más kezében lévő ingó vagy ingatlan vagyonunkrúl nyert bizodalom és bátorság. Mennél nagyobb bizodalmat s bátorságot nyújthat valaki az ő kezei közt lévő vagyonunkrúl, annál több hitele – credituma van; s mennyivel nagyobb bizodalommal s bátorsággal bírja a közönség saját javait másoknál, annál tökéletesbnek mondatik azon ország hitelállapota."
A folytatás egy kérdésfelvetéssel nyit, miszerint:
"Nevetséges vagy inkább szomorú dolognak kell-e mondani, ha valaki nagyszámú gulája* s tölt gabnavermei mellett is koplal vagy szinte éhen hal? Nevetséges vagy szomorú-e, ha egy nagybirtokos, kinek kiterjedt termékeny szántóföldei, rétei, erdei, szőlei sat. vannak, ki nem adózik, s az országnak szinte semmi terhét nem viszi, s kinek sok ingyen dolgozik – ha egy ily birtokos, mondom, annyira elszegényül, hogy végre adóssági miatt semminél kevesebbje marad?"
Széchenyi bár elsődlegesen közgazdasági munkát kívánt írni, sokfelé elkalandozik a Hitel megírása közben. A korabeli viszonyokba nyerhet betekintést, aki veszi a fáradságot és elolvassa.
Általános jelszóvá emelhetjük az Előszóban megfogalmazottakat:
"Én azt szeretem hinni:* minden jobb lelkű ember bizonyos vágyást hordoz szívében – habár sejtetlen is –: magán, felebarátin s mindenen, ami őt környezi, szüntelen javítni."
Széchenyi az arisztokraták közé tartozik, de saját körénél távolabbra lát. A fő problémákat a pénzhiány, kiviteli vám, fölösleges és káros hatású kormányrendeletek, belső fogyasztás és kereskedési biztonság hiánya, termelés hiánya, rossz közlekedés, kereskedőbecsület hiányos volta és rosszhírkeltés jelenti a számára. Mindegyikre kitér és azontúl, hogy rámutat ezen hiányokra, ami önmagában még egyszerű dolog, hisz keseregni mindenki tud, viszont Széchenyi nem áll meg ennél. Rámutat a megoldásokra, ami ha nem is az ő életében, de idővel többnyire megvalósultak. A hitel kérdéseit taglalva kitér a polgári erények és kötelességek, nemzetiség, művelődés, törvények és politika kérdés körére mivel mindezek vagy a hitel szentségén alapulnak, vagy annak eredményei. Széchenyi világlátását nagyban befolyásolják az utazásai, amire jó párszor hivatkozik. Foglalkozik az utakkal, a neveléssel, az erkölccsel, a nemesek kötelességeivel, a jobbágyok helyzetével, és sokat Angliával. Örül, hogy van a magyarok előtt példa és csak ki kell tekinteni olyan országokra, ahol a reformok már megvalósultak, és most gazdagon élnek.

Megjelenik a szólásszabadság gondolata is:
"Csak mindenoldalú vizsgálat által lelhetni fel az igazságot, s ez csak a gondolatok legszabadabb közlése által valósulhat. Hol a beszéd korlátos,* ott rab a nyelv s csak rabként szól."
A pénz valódi értékéről így szól:
"A pénznek, földnek s minden egyébnek csak úgy van lehető legnagyobb haszna, ha egyiket s másikat minden pillantatban arra fordíthatom, amire tetszik."
"az érték szorosan a pillantathoz van kötve"
"A hitel híja oka, hogy senki nem jobbíthatja földeit oly mértékben, mint természet szerint lehetőnek kellene lennie."
A reformkor kezdetét jelenti a Hitel megjelenése, ami a szemléletbeni változásnak az első jelentős talpköve. A diskurzust elindította, voltak ellenzői és támogatói, könyvet írtak ellene. A megelőző időszak a tipikus magyar lelkület példáit sorakoztathatta fel, de arra is lehetőséget adott, hogy a reformkor nagyjai felnevelődjenek, és kitermelt magából a korszak egy Széchényit, egy Kossuthtot,, hogy csak a két haladási irányt jelzők táborának vezetőit nevezzem meg. Mindketten haladni akartak és reformokat, de ennek ütemét máshogy képzelték el.

A nyitottabbak gondolkozását átjárta a felvilágosodás eszménye, néhányaknak az utazás is megadatott, hogy aztán a legkülönbözőbb útleírások szülessenek meg, hírt adva arról, hogy Magyarországon kívül is van élet, és ha az illúziókat levetkőzzük, elismerhetjük, hogy nem egy helyen jobban élnek, mint az országban, amellett hogy sok helyen nem is nagyon tudják, merre is van az a Magyarország. Anglia példája az útmutató, őt kívánják beérni és másolni.

Széchenyi világnézetét meghatározza a vallásosság, a keresztény ember képe, és magának Istennek a nevének emlegetése, de mindezt a későbbi korok kiüresedése nélkül.

"Munkám célja nem felebarátom megítélése, mert az csak Istené; nem bűneinek napfényre hozása, mert ez kormányé; szándékom csak pénzbeli hibás elrendeltetésünk következésit olvasóm szeme elibe állítni..."
Lélekről és testről beszél, mindezt a teológiai megoszlásra alapozva. Az uralkodó személyéről nagy tisztelettel beszél, eszébe sem jut az elszakadásról és függetlenségről értekezni.
"Amit bizonyos időben egy mező megteremhetne, de nem terem, s azon dolog, amit egy ember elvégezhetne, de nem végez, minden időre el van veszve; s bizonyosan valami hiánynak kell ott lenni, akárhol is, hol műveletlen termékeny föld s egyszersmind szegény ember találtatik. Azon hiányt mindazáltal feltalálni nem tréfa, és sok olaj égett már el annak felkeresésében, s feltalálási nehézsége csak abbúl is látszik, hogy annak kipótlása végett s hogy eke és borona igazi divatba jőjön, a mezei gazdaság egy igen nemes, úri s bájoló tudománynak hirdettetett minden erővel – ámbár kirekesztőleg csak az abbúl várható haszon bírhatja az országot virágra s gyümölcsre, s csak ezek mennyisége végre a szegényt jobb létre. Legyen azért a szónok, ki földművelést javasol, bár legékesebb és szívrehatóbb előadású is, nem fog annyira mozdítni, mint egy száraz számolás, mely a nyereséget bizonyulja. – Félre azért minden pompás és fényes ajánlással, mely enthusiasmust gerjeszt s feneke nincs, s azért éppen oly sebesen lobban fel, mint a szalmatűz, de tovább se tart; s előre inkább a hidegvérű s józan számlálással, mert gazdálkodásban, kereskedésben csak haszon vagy nyereség reménye mozdít."

Itt a nyelvezet ékességén túl Adam Smith elméletének néhány eleme is felfedezhető, amelyről talán hallott is Széchenyi, miszerint a gazdaságot a nyereségre való törekedés mozgatja.

"Young, Koppe, Thaer neveit; új szisztémákrúl; váltógazdaságokrúl, szederfákrúl"

Johann Benjamin (1750-1791): A földmivelés és állattenyésztés munkájára gondolhat, ami magyar fordításban 1855-ben jelent meg. Albrecht Daniel Thaer (1752-1828), több mezőgazdasági munkát is írt. A kor neves mezőgazdasági szakíróira utal, akiknek munkásságát ismerte. A váltógazdaság emlegetésénél, a vetésforgóra gondolt, ami jóval fejlettebb szisztéma, és jobb termelékenységet jelent, mint az ugaroltató nyomásos gazdálkodás. A mezőgazdaság fejletlenségét tanúsítja, hogy még kevés helyen tudott elterjedni, és a nyomáskényszer még sokáig meghatározta a faluközössségek földművelés technikáját, de volt ahol (főleg az Alföldi régióban) a még elmaradotabb talajváltó technikákat alkalmazták.

A korban a céhek szolgáltatták az ipari termelés legnagyobb részét, de ez már a fejlődést hátráltatta. Ez a feudális rendszerű csökevény, azonban még sokáig fennmaradt rendszerével, amely a tradíciók konzerválásának letéteményeseivé váltak. A rendszeren a semmit se változtatni jelszó uralkodott el.
„Majd minden monopólium egypár évre hasznos, s eggyel mással provideálja a sokaságot; de hosszabb időre minden hathatós közelőmenetelnek legmagasb s -tetemesb gátja; úgy van a privilégiummal is.”
A közlekedés fejlődésére nézve megjósolja, hogy egyszer majd már repülve teszik meg az utat némely helyekre, mivel a lényeg a gyorsaság a közlekedésben. Persze ez még saját korában csupán ábránd volt.

Széchenyi elnézést kér, és szabadkozik, mivel az általános helyesírási szabályok ekkor még képlékenyek, több változata létezik egymás mellett az írott nyelvnek. Alapoz a kortársak tudására, behoz a szövegbe latin és franci a mondatokat. Mivel a könyvét ugyan a szépeknek, vagyis a nőknek ajánlja, mégis olvasóközönségül saját körének: az arisztokráciának, a birtokos nemességnek és az olyan kiművelt főknek szánhatja, akik rendelkeznek a korabeli alapműveltséggel, tehát tudnak latinul, és franciául is. Széchenyi ismeri a saját korának embereit, a panaszkodókat, a kicsinyeseket, a haladásra nemet mondókat és tükröt mutat nekik. Tudja, hogy lesznek, akik bírálják, de felkészül erre a bírálatra, és örömmel venné, ha valaki megcáfolná nézeteit, és jobbat ajánlana helyettük.

Korszakhatárt jelentett ez a mű. Újdonsága és frissessége nagy hatást gyakorolt, diskurzust indított el. A reform gondolatokat megfogalmazta, és szélesebb körök elé tárta. Néhány megvalósulására sokat kellett várni, de előbb-utóbb megvalósultak mind.

Széchenyit méltán nevezte Kossuth a legnagyobb magyarnak.

Ami tetszett
Ahogyan a kortársairól beszél. voltak nagyon humoros részek. A reformgondolatokat is szépen felvázolta és igazán sok kérdéskörre kitért.

Ami nem tetszett
Az elején kis nehézséget jelentett a nyelvezet, hozzá kellett szokni. Voltak latin és francia mondatok, amit a korszak művelt emberei könnyedén értelmeztek, de nekem franci tudás híján gondot okoztak.

Értékelés: 9/10 pont

2015. február 26., csütörtök

Ady Endre: Válogatott versek

Ady Endre: Válogatott versek

Miért olvastam el?
Három vagy négy évvel ezelőtt egy nagy áruházban került a kosaramba a kötet, aztán el is lett felejtve, a hirtelen felindulás a versirodalom iránt. Idén újra megjött a kedvem a versolvasáshoz, és rátaláltam Ady verseire a polcon. Belevágtam és nem bántam meg.

Fülszöveg mindössze ennyi:

Válogatta és a jegyzeteket összeállította Szappanos Balázs. A szöveget gondozta Láng József és Schweitzer Pál. Az Osiris diákkönyvtáros kiadásban talált rám, de van sok más kiadás is.

Tartalomról
Versek. A végén pedig egy összefoglaló életrajz Ady Endréről, aki mint tudjuk Érdmindszenten született és a többi, és a többi. Az összes kötetből voltak versek. Nem akarok irodalom órát tartani a blogomon, elég annyit tudni, hogy hónapokon keresztül foglalkoztunk a költészetével, annak idején a gimnáziumban, a magyar tanárom nagyon szerette. Külön a szerelmes versekkel, az istenes versekkel, a halál versekkel, a versek felépítésével (hogy imádott a Ady ismételgetni, meg három szavas verscímeket alkotni).
Úgy gondoltam hozok néhány verset, amik kifejezetten tetszettek. De igazából a versek mindenkinek mást mondanak, már ha mondanak egyáltalán valamit. Nekem ezek voltak azok a húha versek.

Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
„Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

Párisban járt az ősz. 

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útjánsuhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Ezt a verset a Kávészünet feldolgozása miatt szerettem meg igazán. Mindenkinek ajánlom figyelmébe a zenekart, akik verseket zenésítenek meg, és adnak elő. Élőben is jók, volt szerencsém eljutni egy koncertjükre. Link itt.

A következő vers megrázott. Komor, és szomorú, kétszínűségtől szikrázik. Rám telepedett és valamiért újra meg újra el kellett olvasnom. Azt hiszem erre használják a hatásos szót.

Kató a misén 
Pompás, fehér Karácsony-éjen
Kidobta a szikrázó hóba,
Kidobta a havas semmibe
Magzatját a papék Katója. 
Aztán Kató, a kis cseléd-lyány,
Szédülve, tántorogva, félve,
Ahogy illik, elment maga is
Éjféli, szent, vidám misére. 
Kató gazdája, az izmos pap
S falusi nyája énekelnek:
'Dicsértessék az egek ura,
Hogy megszületett az a gyermek, 
Az a gyermek, ott Betlehemben.'
Kató fölsír a papi szóra
S az a gyermek, a betlehemi,
Könnyezve tekint le Katóra. 

Több verset nem akarok kiemelni, de azért voltak még, amik tetszettek. Ott van az Őrizem a szemedet, amit sokak talán kívülről is tudnak, vagy legalábbis tudták, amíg a tanerő számon kérte rajtuk. Aztán a Fekete zongora című, ami Baráth Katalin hasonló című rusztikus krimiében köszön vissza (egyébként nagyszerű könyv, gyönyörű nyelvezettel érdemes elolvasni).

Értékelés: 8/10 Adyt nem lehet kikerülni, ha versekről van szó. Mindennek ellenére a versei nagyobbik része felett csak átsiklottam, kevés fogott meg.