Török Sándor: Valaki kopog - Könyvmoly Párbaj

Eredeti megjelenés: 1937

Szoba történelem

Miért olvastam el?

Ajándéknak járt az antikváriumi rendelésem mellé. Elolvastam az előszót, aztán félre tetten. Beválogattam a Könyvmoly Párbajos posztok közé, így az év első könyvének ezt választottam. Nem bántam meg.

Részlet a fülszövegből

Tizenkét fővárosi szoba, tizenkét lakás, tizenkét albérlet históriája ez a regény, s kissé önéletrajz is – hiszen az albérlő maga a fiatal író, Török Sándor, aki Erdélyből érkezett a fővárosba szerencsét próbálni, karriert csinálni. Különös és mégis mindennapi, hétköznapi figurák sétálnak a könyv lapjain; isznak, esznek, szeretkeznek, bolondoznak, öngyilkolnak és gyilkolnak az albérletekben és főbérletekben. Remekül megrajzolt figurák, mindegyiküknek sajátos titka, mondanivalója van.

Tartalomról

A történet az író saját lakásában kezdődik, így tudni lehet hova lyukadunk ki, majd a végén. Aztán jönnek sorra a lakások, egyre tapasztaltabb albérlő lesz Török, bár még mindig sikerül őt néha átvágni. Elkap részleteket az ott élők életéből, sorsokba lát bele, aztán továbbáll elsejével vagy tizenötödikével. 

Nem fogom felsorolni az összes szobát, ahol megfordul, hisz ez maga a könyv a történet gerince. A szobákra van felfűzve a cselekmény, ami mozaik darabkákból áll össze, aztán kiad egy képet, az író életét. Életrajzi regény, hisz nem tud kibújni a saját bőréből, néha oldalakra elkalandozik és mesél a később történtekről, a saját gondolatairól. 

"Nem az én naplóm ez - ha naplónak nevezhető -, hanem a tizenkét szobámé". 

Az első szoba története az eltűnt fiú körül forog, aki eltűnt orosz földön. Nem hiányzik az örökös menyasszony, a szívességből nyomozó rendőr, aki számolja és gondosan áthúz minden eltelt napot,  az apa, aki életelixírt fabrikál két mozsártörővel, a nővér, akit egy szélhámos vett feleségül és aztán elhagyta. Ez az első hely, ide nosztalgiával gondol vissza, amikor bekövetkezik a kis tragédia, a fiú előkerül. Tovább kell állni, kell a hely. Itt mindenkinek volt valami kis őrültsége, ahogy a többi helyen is. Elzinél,a szanatóriumban dolgozó, állástalan fodrász feleségénél pszichológiai korképet is fel lehetne venni, ha értenék az ilyesmihez. Őt mindenki üldözi a szerelmével, mindenhez ért, két hét alatt írt egy színdarabot, ismeri az ismert színészeket és hasonlók. Ez az első szoba volt talán mind közül a legérdekesebb, bár a kedvenc szereplőm a sajátságos látásmódjával nem idevaló.

Rögtön a második szobában egy fürdőszobán át lehet eljutni a bérelt szobához. Itt csak a "cenzor" egy kiöregedett katonai levél ellenőr miatt marad sokáig Török. A cenzor gondalatai még sokáig visszhangoznak bennem, és ilyenkor nagyon örülök, hogy kertesházban nőttem fel, bár talán ezekre is igaz, ki tudja.

"A ketrecek megteltek. Mindegyiknek van egy skatulyája kibélelve így -amúgy, és ezekbe a skatulyákba meghúzódva hódolnak apróbb, nagyobb mániáiknak. Néha kitör némelyik, tör, zúz, ordít, meztelenre vetkőzik, és fejjel ront neki a skatulya falának, mire jön a többi őrült, elcipelik és bezárják."

A könyvben sokszor van szó az őrületről. Egy fenyegető árny, vagy épp egy kedves barát, akibe bele lehet süppedni, amikor már nem akarunk több felelősséget. Menekülő útvonal, amire nem szabad rálépni, mert nincs visszaút. Török ekkor nyomorog és beoszt, még nincs állandó munkája, de igyekszik.  Visszatérve a cenzor gondolataihoz az egzotikumról is beszél.

"- Tulajdonképpen mi az, hogy egzotikus? Ez a mi kultúr-elbizakodottságunk, hogy egzotikusnak mondjuk egy indiai fejedelem udvartartását, és jóindulatúan nevetünk a néger törzsfő ünnepi esernyőjén. Minden díszruha és jelvény és szertartás egzotikus. Vallási vagy nemzeti ünnepély, minden. Egy király megkoronázása nevetséges ceremónia lehet, belső tartalma nélkül. egy szerecsen haditánc! Nekünk egzotikum. Nekik egy ősi kultúrából sarjadt ünnepi ténykedés, amelynek formaságai mögött lényegek lappangnak. Nekik viszont éppilyen egzotikus lehet egy úrnapi körmenet Budapesten. Jelek, mozdulatok, hajlongások, színek és hangok, csupa szimbólum. Nna túl nagyra vagyunk magunkkal."

Tulajdonképpen ez önmagában annyira nem is érdekes, de Benedek István könyve után egy kicsit máshogy közelítem meg a kultúra kérdést. Nyitottabbá tett Benedek kultúrfölénye. Végül kedvenc cenzorom döntése után ismét költözés jön.Aztán megint. Mindig új hely, új emberek, és közben egyre feljebb kapaszkodik, lassan kapcsolatokra tesz szert Török. De végig hiteles képet ad, egy abszurd világról, ami ma már nem létezik, vagy nem ebben a formában. Mindenesetre fennmaradt Török Sándor könyvében, és visszalehet térni hozzá, ha én magam már nem is élhetek benne.

Magán szösszenet
A történelem szeretete bennem nem a nagy csaták utáni érdeklődés táplálja, hanem az, hogy megismerjem milyen lehetett akkor élni. A mikrótörténelem, és ebbe nagyszerű betekintést ad a Valaki kopog. A társadalom egy kis szegletéről, az albérlők-főbérlők viszonyáról, a házakról, az ötödik emeleti lakásokról, a bútorozott szobákról, az emberek lelkületekről, a kis és nagyobb őrültségekről. Közben meg megismerem az ismeretlen író lelkületét is egy kissé, beenged az életében, hagyja, hogy megfigyeljem. Persze az, amit leír valaki magáról, és az amilyen valójában az sokszor más. Beleolvastam Török Sándor életrajzába, fenn van a wikipédiában, sok minden innen derül ki, de más a sivár életrajz. Néhány adat felsorolva, mintha be lehetne szorítani valakinek az életét az itt született, ezt meg ezt csinálta, és itt halt meg leírások közé. A munkáiban hol jobban elrejtve marad fenn a szerző, hol nyíltabban. A könyvben kifejtve az író véleménye is hasonló.

Ami kifejezetten tetszett
A történetszövés, a betekintés, a látlelet a két világháború közötti időbe, ami azonban nem volt egy kicsit sem száraz.

Ami nem tetszett
Néha a sok szereplő között olykor elveszett voltam a vége felé, név szerint felidézni a szereplőket egy kicsit mindig is nehezemre esett, de egy-egy jelző többnyire a megmentésemre sietett.

Kinek ajánlom?
Azoknak, akik érdeklődnek a történelem iránt, és szeretnek bepillantást nyerni a hétköznapokba egy kortárs tekintetén keresztül, aki ráadásul még szépen is mesél. Különösen ajánlom azoknak, akik albérletben laknak, megtudni régebben mi volt más vagy épp ugyanolyan. Továbbá azoknak, akik budapestiek, vagy csak éltek már ott, nekik egy kis nosztalgiahangulatot is hozhat.

Értékelés: 10/10

Eredeti kiadás: 1937