 |
| Scolar Kiadó 2012 |
Ókori Egyiptom
Miért olvastam el?
Az egyetemi könyvtárban, amint megláttam a sorozat bent lévő köteteit, azonnal lecsaptam rájuk. Miután a Londonban játszódóval meg voltam elégedve, reméltem, hogy a többi is hasonlóan jó lesz. Aztán már csak a kronológiai sorrend határozta meg, hogy éppen ez került először a kezembe, és vágtam neki a kalandnak, hogy a korabeli Egyiptomba a marcona határőrök zaklatása után szétnézzek.
Részlet a fülszövegből
Üdvözöljük Nagy Ramszesz Egyiptomában! Utazzunk a fáraók földjére, Egyiptom legdicsőségesebb korszakába! Hajózzunk fel a Níluson, látogassuk meg az ország két világvárosát, Memphiszt és Thébát! Élvezzük a sört, a lótuszbort és gyönyörködjünk a táncoslányokban! Nézzünk be egy balzsamozóműhelybe, hallgassuk meg, milyen jövőt jósol nekünk egy bika, és látogassunk el a luxori és karnaki ünnepségekre!
Tartalomról
Donald. P. Ryan elsősorban régész, aki egyiptomi ásatásai alapján és persze más háttéranyagokból dolgozva összerakta ezt a könyvet. Tudása leginkább az épületekre és a vallásra terjed ki, így erről a szegmensről viszonylag részletes képet kapunk. A könyvet nem fárasztó olvasni, a kis történeti érdekességek és illusztrációk feldobják a sorozat ezen kötetét is. Zavaró, hogy bár I. e. 1250-ben járunk többször is Hérodotoszt idézett és előreutalt az időben. A dinasztiákra osztásra ugyan belátom, hogy szükség van az eligazodáshoz, de ez a besorolás is csak jóval később születik meg, a korban nem igazán lehetett tudni, ki hányadik dinasztia tagja.
Jó tanácsként szolgál, hogy ekkor a turizmus nem igazán fejlett, tulajdonképp nincs, csak az megy Egyiptomba, akinek ott dolga van, így nekünk is érdemes valamilyen ürügyet kitalálni utazásunk megindoklására. Továbbá fontos, hogy vigyünk magunkkal sok minden, amit elajándékozhatunk a kegyekért cserébe, kezdve, hogy ily módon sikeresek lehetünk a szállás keresésben, bezárólag a templomok meglátogathatóságáig. Mivel a pénzt ekkor még nem ismerték, a nemesfémeket érdemes arany illetve ezüst karkötők formájában magunkkal vinni, ha épp nem szeretnénk folyton cserélgetni a velünk lévő tárgyakat. A kereskedelemben az alapegység a deben, ami 0,91 gramm réznek felel meg, ami egy zsák tönkölybúza ára. Itt már csak az marad kérdésként, hogy a zsák mint egység mekkora.
Az egyiptomiak a szerző szerint meglehetősen ssztereotíp módon gondolkodtak:
A "Mit vigyen magával feltétlenül egy utazó?" kérdésre is választ kapunk, miszerint, ha gyalog szeretnénk eljutni, akkor málhás jószágra, több pár szandálra, egy jó erős botra, ruhaneműre van szükségünk, de takarókat is jó ha csomagolunk. Hajóra is érdemes csomagokat vinni, amiket később elcserélhetünk.
A kenyérről érdemes tudni:
Jó tanácsként szolgál, hogy ekkor a turizmus nem igazán fejlett, tulajdonképp nincs, csak az megy Egyiptomba, akinek ott dolga van, így nekünk is érdemes valamilyen ürügyet kitalálni utazásunk megindoklására. Továbbá fontos, hogy vigyünk magunkkal sok minden, amit elajándékozhatunk a kegyekért cserébe, kezdve, hogy ily módon sikeresek lehetünk a szállás keresésben, bezárólag a templomok meglátogathatóságáig. Mivel a pénzt ekkor még nem ismerték, a nemesfémeket érdemes arany illetve ezüst karkötők formájában magunkkal vinni, ha épp nem szeretnénk folyton cserélgetni a velünk lévő tárgyakat. A kereskedelemben az alapegység a deben, ami 0,91 gramm réznek felel meg, ami egy zsák tönkölybúza ára. Itt már csak az marad kérdésként, hogy a zsák mint egység mekkora.
Az egyiptomiak a szerző szerint meglehetősen ssztereotíp módon gondolkodtak:
"Az egyiptomiak szerit négyféle ember létezik: egyiptomiak, nyugaton líbiaiak, délen núbiaiak, északon és keleten pedig ázsiaiak. Nem probléma, ha egyik csoportba sem tartozunk, mert megtalálják a módját, hogy besoroljanak minket valamelyikbe."Egyiptom felosztás szerint három évszak van, ezeken belül négy-négy hónap, ezek: ahet, azaz áradás (júl. közepe-nov. közepe), peret, azaz kelet ( nov. közepe-júl. közepe), és semu, azaz aratás ideje (márc. közepe-júl. közepe). Legjobb utazási idő március közepén van, így elkerülhetjük a legnagyobb forróságot.
A "Mit vigyen magával feltétlenül egy utazó?" kérdésre is választ kapunk, miszerint, ha gyalog szeretnénk eljutni, akkor málhás jószágra, több pár szandálra, egy jó erős botra, ruhaneműre van szükségünk, de takarókat is jó ha csomagolunk. Hajóra is érdemes csomagokat vinni, amiket később elcserélhetünk.
A kenyérről érdemes tudni:
„A kenyér nagyon ízletes, de lehet, hogy a fogunkat próbára teszi. Látni fogjuk majd, hogy a helyiek – különösen az öregek – fogai le vannak kopva. Sőt akár ki is csorbultak. Ez azért van, mert a cséplés, rostálás és az őrlés során aprócska kövek, homok vagy finom szemű sóder kerül a lisztbe, majd a kenyérbe...”Érdemes tehát vigyázni. Az orvosokról tudni kell hogy legtöbbször hánytatót írnak fel, hogy elősegítsék a test megtisztulását. A várható életkor hihetetlenül alacsony, legalábbis a munkások esetében, akik 30-36 évig élnek. A gazdagok helyzete, azért ennél jóval fényesebb. Képet kaphatunk a vallásról, az írásról, a fontosabb városok, helyek nevezetességeiről. Ezt a részt egy kicsit unalmasnak találtam, valahogy nem volt annyira jól megírva, mint az eddig kötetekben. Ezúttal is a legjobban a hétköznapi életbe beavató fejezet tetszett. Szó esik az oktatásról, a házakról, sőt a szerelemről is. Ez az érzés sem volt idegen az egyiptomiaktól, álljon itt egy vers tanúbizonyságul.
„Egy fiatal lány: Szívem hevesebben ver,//Ha szerelmemre gondolok,// Elhagy a józan ész,//Szívem kiugrik helyéről.//Ruhám nem öltöm fel.//Sálamat se tekerem magam köré,//… Ne engedd, hogy az emberek//azt mondják//„Ez a nő szerelmes!”//Légy erős, ha rá gondolsz,//Szívem, ne remegj!”//
Összességében ez a rész kevésbé tetszett, de így is nagyon érdekes volt.
Ami tetszett
A képi illusztrációk és a mindennapi életet leíró részek.
Ami nem tetszett
Erőltetettnek éreztem a humort és a szerző kulturálisan lekezelően bánt az egyiptomiakkal, sokszor sulykolva, hogy csak akkor érhetünk el valamit, ha lekenyerezzük az adott hivatal szolgáját, és embereit. A történelmi része rendben volt, a hangnem kevésbé.
Ami tetszett
A képi illusztrációk és a mindennapi életet leíró részek.
Ami nem tetszett
Erőltetettnek éreztem a humort és a szerző kulturálisan lekezelően bánt az egyiptomiakkal, sokszor sulykolva, hogy csak akkor érhetünk el valamit, ha lekenyerezzük az adott hivatal szolgáját, és embereit. A történelmi része rendben volt, a hangnem kevésbé.
Borító: 10/10 Szerintem nagyon illik a könyvhöz, ráadásul az egyik kedvenc egyiptomból fennmaradt képem. Jó választás volt.
Értékelés: 6/10 Minden érdekessége ellenére ez a rész nem hozta annyira a színvonalt. Ennél többet vártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése