 |
| Eredeti megjelenés: 1939 |
Vesztegzár a Grand Hotelben
Az egyik molyos kihívásra olvastam. A várólistámról választották nekem, én meg rendes gyerek voltam és hamar neki fogtam. Már csak tíz könyv és meg kapom a plecsnit :) Egyébként Rejtő, egészen újonnan felfedezett szerző számomra, sokáig fanyalogva tekintettem rá. Pedig jól ír. Meg kellett érnem a humorára, amikor először próbálkoztam vele, nem fejeztem be a könyvét, amihez hozzáfogtam. Már nem is emlékszem melyik regénye volt az, talán valamelyik Piszkos Fredről szóló.
Részlet a fülszövegből
Részlet a fülszövegből
Rejtő egyik legismertebb és legmulatságosabb regénye ez. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc a bubópestis megbetegedés ürügyén vesztegzár alá helyezett nemzetközi közönséggel, minden rendű és rangú szélhámossal szúfolt Grand Hotelben zajlik. Bár az okmány megszerzése csak egypár titokzatos személy érdeke, mégis, a kényszerű bezártság nyomasztó hatására a legkülönfélébb rejtélyes eseményekbe keveredik bele a hotel szinte minden lakója, hogy azután az óriási kavarodásban lelepleződjenek az igazi bűnözők, és fejtetőre állított kalandok során egymásra találjanak az igazi szerelmesek – és az okmány hivatott tulajdonosai, illetve őrzői is.
Tartalomról
In medias rex kezdünk, kimászik egy hölgy szekrényéből egy pizsamás, lámpaernyő kalapos fiatalember, akit kompromittáló mivolta miatt nem lehet elereszteni a szobából. Maud és hercege privát beszélgetését az ágy alól hallgatja ki, miközben bubópestis miatt lezárják a hotelt. Közben gyilkosság történik és az idegenről kiderül, hogy nem is olyan ártalmatlan, mint amilyennek elsőnek tűnt. Legalábbis az önvallomás erre utal... Nem okozott csalódást Rejtő, tele volt a történet csavarokkal, és végig fel sem merült bennem, hogy a tettes tényleg az, aki. A krimi vonal rendben volt, bár hihetetlen, hogy ennyi minden félrevezető dolog legyen egyetlen gyilkosságnál. Hogy nem csak egy bűntény van? Az csak izgalmasabbá teszi a helyzetet. A szerelmi szálak is szövődnek a szolgáktól kezdve egészen magas körökig. Félix szerelmi története azonban nem volt hihető számomra. Az oké, hogy az izgalom hatására szerelmek szökkenek szárba, meg összezártság, és társai...Nyomos érvek, de akkor sem éreztem hitelesnek. Talán a szerelem ábrázolásban nem lenne olyan nyerő Rejtő? Még csak ez a második könyvem tőle, így nincs olyan túl nagy viszonyítási alapom.
A szereplőkről
Rengeteg szereplőt mozgat, és ugyan az elején kicsitt elveszett voltam, hogy ki-kicsoda, a közepe táján már biztosan követtem az eseményeket. A karakterek széles skálája vonult fel, a csaló, fegyverkereskedő, hűtlen házastárs, zsarolók, művészek és még sokan mások, bár nem hosszasan, de ahhoz éppen eléggé bemutatva, hogy megjegyezhetőek legyenek. Néhány példa: Armin Vangold terménykereskedő, Júlia nevű felesége kövérkés, és épp elment vásárolni a vesztegzár kezdete előtt. Lindner a kövér baronista, hangjából már nem sok maradt, de még mindig világhírű. Bruns, időnként visszatérő vendég. Signora Relli, hatalmas termetű, szicilíai özvegy, kissé férfias hanggal. Dickman egy sorhajó nyugalmazott kapitánya, Hiller egy bostoni tejkrémgyáros, Hould kapitányné Sydneyből, Renke doktor, Villiers őnagysága. Az igazgató Wolfgang, Markheit egészségügyi tanácsos, Raverdan márki, Walter a fotográfus segédje. Maud Brockman, akinek a hálószobájába bemászott az idegen, aki állítása szerint esküvő elől menekült. Persze egy Hotelben még ennél is több személy tartózkdott, de azért nem kívánom felsorolni az összes lakót.
Értékelés: 8/10
Hogy milyen helyzetekre lehet számítani? Ízelitőnek:
"…Elvitték a ruháját. Ott állt a borotvával és a főkulccsal, félig szőrös arccal, ruha nélkül.
A kulcsot, a borotvát és a szappant egy törölközőbe tette, és mint valami batyut a karjára kötötte. Azután kilépett a vaslépcsőre.
Izgalmas ruhavadászat vette kezdetét."
Rengeteg szereplőt mozgat, és ugyan az elején kicsitt elveszett voltam, hogy ki-kicsoda, a közepe táján már biztosan követtem az eseményeket. A karakterek széles skálája vonult fel, a csaló, fegyverkereskedő, hűtlen házastárs, zsarolók, művészek és még sokan mások, bár nem hosszasan, de ahhoz éppen eléggé bemutatva, hogy megjegyezhetőek legyenek. Néhány példa: Armin Vangold terménykereskedő, Júlia nevű felesége kövérkés, és épp elment vásárolni a vesztegzár kezdete előtt. Lindner a kövér baronista, hangjából már nem sok maradt, de még mindig világhírű. Bruns, időnként visszatérő vendég. Signora Relli, hatalmas termetű, szicilíai özvegy, kissé férfias hanggal. Dickman egy sorhajó nyugalmazott kapitánya, Hiller egy bostoni tejkrémgyáros, Hould kapitányné Sydneyből, Renke doktor, Villiers őnagysága. Az igazgató Wolfgang, Markheit egészségügyi tanácsos, Raverdan márki, Walter a fotográfus segédje. Maud Brockman, akinek a hálószobájába bemászott az idegen, aki állítása szerint esküvő elől menekült. Persze egy Hotelben még ennél is több személy tartózkdott, de azért nem kívánom felsorolni az összes lakót.
Ami tetszett
Az alapötlet, és a humoros helyzetek
Ami nem tetszett
Sok időbe belekerült, amíg megtudtam jegyezni ki-kicsoda. Az egyik szerelmi szál kivitelezése.
Nekem ez volt az első Rejtőm, színházban láttam először, aztán az otthoni könyvgyűjteményből előkerült a regény is. :) Én már kiskamaszként is nagyon élveztem a humorát, de ahogy felnőttem, csak egyre jobban megszerettem, általában az ő egyik könyvét veszem elő, ha kikapcsolódásra vágyom.
VálaszTörlés