Széchenyi István: Hitel

1830

Széchenyi István: Hitel

Miért olvastam el? 
Az egyetemen volt az egyik kiadott könyv, amiből előadást készítettem.

Életrajz

Gróf Széchenyi István 1791-ben született Bécsben. Apja gróf Széchényi Ferenc, édesanyja Festetich Júlianna grófnő.

Középfokú iskoláit magánúton végezte. Apja akarata szerint 17 éves korában már katona volt. Részt vett a Napóleon elleni háborúkban, ki is tűnt bátorságával és vakmerőségével. Rengeteget utazott, bejárta Törökországot, Kelet- és Nyugat-Európát.
Utazásai közben döbbent rá hazája elmaradottságára. Megállapította, hogy történelmi neve súlyos kötelességgel is jár, ezért életcéljául nemzete sorsának előmozdítását tűzte ki. Hazatérve ő lett a reformgondolat kezdeményezője és legjelentősebb alakja.
Szinte lehetetlen felsorolni mindazt, amit élete folyamán tett nemzetéért. Megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, előmozdította a dunai és tiszai gőzhajózást, a Lánchíd megépítését, támogatta a vasúthálózat megépítését és az egyesült Budapest ötletét.Az 1848 áprilisában megalakuló Batthyány kormányban a közmunka-közlekedésügyi miniszteri tárcát kapta. Bécs és a független magyar kormány közötti feszültségeket azonban nem volt képes elviselni. Posztjáról lemondott, és 1848. szeptember 5-én a döblingi elmegyógyintézetbe került orvosa, Almási Balogh Pál tanácsára. Széchenyi Döblingben hamarosan visszanyerte szellemi alkotóerejét, és élénk érdeklődéssel kísérte a hazai és európai politikai eseményeket, viszonyokat.
A sorozatos zaklatások, házkutatások felőrölték Széchenyi maradék erejét. Az üldöztetéseknek csak a halála vetett véget. 1860. április 7-éről 8-ára virradó éjszakán "karosszékében ülve, átlőtt koponyával találtatott".
Forrás: itt

Tartalomról
A könyvet a szépeknek, azaz a hölgyeknek ajánlotta. A Hitel mibenlétét így fogalmazza meg:

"Homály és tévedés elhárítása végett az olvasót mindenekelőtt szükségesnek tartom arra figyelmeztetni, hogy én ezen kifejezést: hitel; azon értelemben veszem, melyet a közéletben a „creditum” jelent, ami nem egyéb, mint bizonyos lekötelezések által más kezében lévő ingó vagy ingatlan vagyonunkrúl nyert bizodalom és bátorság. Mennél nagyobb bizodalmat s bátorságot nyújthat valaki az ő kezei közt lévő vagyonunkrúl, annál több hitele – credituma van; s mennyivel nagyobb bizodalommal s bátorsággal bírja a közönség saját javait másoknál, annál tökéletesbnek mondatik azon ország hitelállapota."

A folytatás egy kérdésfelvetéssel nyit, miszerint:

"Nevetséges vagy inkább szomorú dolognak kell-e mondani, ha valaki nagyszámú gulája* s tölt gabnavermei mellett is koplal vagy szinte éhen hal? Nevetséges vagy szomorú-e, ha egy nagybirtokos, kinek kiterjedt termékeny szántóföldei, rétei, erdei, szőlei sat. vannak, ki nem adózik, s az országnak szinte semmi terhét nem viszi, s kinek sok ingyen dolgozik – ha egy ily birtokos, mondom, annyira elszegényül, hogy végre adóssági miatt semminél kevesebbje marad?"

Széchenyi bár elsődlegesen közgazdasági munkát kívánt írni, sokfelé elkalandozik a Hitel megírása közben. A korabeli viszonyokba nyerhet betekintést, aki veszi a fáradságot és elolvassa.
Általános jelszóvá emelhetjük az Előszóban megfogalmazottakat:

"Én azt szeretem hinni:* minden jobb lelkű ember bizonyos vágyást hordoz szívében – habár sejtetlen is –: magán, felebarátin s mindenen, ami őt környezi, szüntelen javítni."

Széchenyi az arisztokraták közé tartozik, de saját körénél távolabbra lát. A fő problémákat a pénzhiány, kiviteli vám, fölösleges és káros hatású kormányrendeletek, belső fogyasztás és kereskedési biztonság hiánya, termelés hiánya, rossz közlekedés, kereskedőbecsület hiányos volta és rosszhírkeltés jelenti a számára. Mindegyikre kitér és azontúl, hogy rámutat ezen hiányokra, ami önmagában még egyszerű dolog, hisz keseregni mindenki tud, viszont Széchenyi nem áll meg ennél. Rámutat a megoldásokra, ami ha nem is az ő életében, de idővel többnyire megvalósultak. A hitel kérdéseit taglalva kitér a polgári erények és kötelességek, nemzetiség, művelődés, törvények és politika kérdés körére mivel mindezek vagy a hitel szentségén alapulnak, vagy annak eredményei. Széchenyi világlátását nagyban befolyásolják az utazásai, amire jó párszor hivatkozik. Foglalkozik az utakkal, a neveléssel, az erkölccsel, a nemesek kötelességeivel, a jobbágyok helyzetével, és sokat Angliával. Örül, hogy van a magyarok előtt példa és csak ki kell tekinteni olyan országokra, ahol a reformok már megvalósultak, és most gazdagon élnek.

Megjelenik a szólásszabadság gondolata is:

"Csak mindenoldalú vizsgálat által lelhetni fel az igazságot, s ez csak a gondolatok legszabadabb közlése által valósulhat. Hol a beszéd korlátos,* ott rab a nyelv s csak rabként szól."

A pénz valódi értékéről így szól:

"A pénznek, földnek s minden egyébnek csak úgy van lehető legnagyobb haszna, ha egyiket s másikat minden pillantatban arra fordíthatom, amire tetszik."

"az érték szorosan a pillantathoz van kötve"

"A hitel híja oka, hogy senki nem jobbíthatja földeit oly mértékben, mint természet szerint lehetőnek kellene lennie."

A reformkor kezdetét jelenti a Hitel megjelenése, ami a szemléletbeni változásnak az első jelentős talpköve. A diskurzust elindította, voltak ellenzői és támogatói, könyvet írtak ellene. A megelőző időszak a tipikus magyar lelkület példáit sorakoztathatta fel, de arra is lehetőséget adott, hogy a reformkor nagyjai felnevelődjenek, és kitermelt magából a korszak egy Széchényit, egy Kossuthtot,, hogy csak a két haladási irányt jelzők táborának vezetőit nevezzem meg. Mindketten haladni akartak és reformokat, de ennek ütemét máshogy képzelték el.

A nyitottabbak gondolkozását átjárta a felvilágosodás eszménye, néhányaknak az utazás is megadatott, hogy aztán a legkülönbözőbb útleírások szülessenek meg, hírt adva arról, hogy Magyarországon kívül is van élet, és ha az illúziókat levetkőzzük, elismerhetjük, hogy nem egy helyen jobban élnek, mint az országban, amellett hogy sok helyen nem is nagyon tudják, merre is van az a Magyarország. Anglia példája az útmutató, őt kívánják beérni és másolni.

Széchenyi világnézetét meghatározza a vallásosság, a keresztény ember képe, és magának Istennek a nevének emlegetése, de mindezt a későbbi korok kiüresedése nélkül.

"Munkám célja nem felebarátom megítélése, mert az csak Istené; nem bűneinek napfényre hozása, mert ez kormányé; szándékom csak pénzbeli hibás elrendeltetésünk következésit olvasóm szeme elibe állítni..."

Lélekről és testről beszél, mindezt a teológiai megoszlásra alapozva. Az uralkodó személyéről nagy tisztelettel beszél, eszébe sem jut az elszakadásról és függetlenségről értekezni.

"Amit bizonyos időben egy mező megteremhetne, de nem terem, s azon dolog, amit egy ember elvégezhetne, de nem végez, minden időre el van veszve; s bizonyosan valami hiánynak kell ott lenni, akárhol is, hol műveletlen termékeny föld s egyszersmind szegény ember találtatik. Azon hiányt mindazáltal feltalálni nem tréfa, és sok olaj égett már el annak felkeresésében, s feltalálási nehézsége csak abbúl is látszik, hogy annak kipótlása végett s hogy eke és borona igazi divatba jőjön, a mezei gazdaság egy igen nemes, úri s bájoló tudománynak hirdettetett minden erővel – ámbár kirekesztőleg csak az abbúl várható haszon bírhatja az országot virágra s gyümölcsre, s csak ezek mennyisége végre a szegényt jobb létre. Legyen azért a szónok, ki földművelést javasol, bár legékesebb és szívrehatóbb előadású is, nem fog annyira mozdítni, mint egy száraz számolás, mely a nyereséget bizonyulja. – Félre azért minden pompás és fényes ajánlással, mely enthusiasmust gerjeszt s feneke nincs, s azért éppen oly sebesen lobban fel, mint a szalmatűz, de tovább se tart; s előre inkább a hidegvérű s józan számlálással, mert gazdálkodásban, kereskedésben csak haszon vagy nyereség reménye mozdít."

Itt a nyelvezet ékességén túl Adam Smith elméletének néhány eleme is felfedezhető, amelyről talán hallott is Széchenyi, miszerint a gazdaságot a nyereségre való törekedés mozgatja.

"Young, Koppe, Thaer neveit; új szisztémákrúl; váltógazdaságokrúl, szederfákrúl"

Johann Benjamin (1750-1791): A földmivelés és állattenyésztés munkájára gondolhat, ami magyar fordításban 1855-ben jelent meg. Albrecht Daniel Thaer (1752-1828), több mezőgazdasági munkát is írt. A kor neves mezőgazdasági szakíróira utal, akiknek munkásságát ismerte. A váltógazdaság emlegetésénél, a vetésforgóra gondolt, ami jóval fejlettebb szisztéma, és jobb termelékenységet jelent, mint az ugaroltató nyomásos gazdálkodás. A mezőgazdaság fejletlenségét tanúsítja, hogy még kevés helyen tudott elterjedni, és a nyomáskényszer még sokáig meghatározta a faluközössségek földművelés technikáját, de volt ahol (főleg az Alföldi régióban) a még elmaradotabb talajváltó technikákat alkalmazták.

A korban a céhek szolgáltatták az ipari termelés legnagyobb részét, de ez már a fejlődést hátráltatta. Ez a feudális rendszerű csökevény, azonban még sokáig fennmaradt rendszerével, amely a tradíciók konzerválásának letéteményeseivé váltak. A rendszeren a semmit se változtatni jelszó uralkodott el.

„Majd minden monopólium egypár évre hasznos, s eggyel mással provideálja a sokaságot; de hosszabb időre minden hathatós közelőmenetelnek legmagasb s -tetemesb gátja; úgy van a privilégiummal is.”

A közlekedés fejlődésére nézve megjósolja, hogy egyszer majd már repülve teszik meg az utat némely helyekre, mivel a lényeg a gyorsaság a közlekedésben. Persze ez még saját korában csupán ábránd volt.

Széchenyi elnézést kér, és szabadkozik, mivel az általános helyesírási szabályok ekkor még képlékenyek, több változata létezik egymás mellett az írott nyelvnek. Alapoz a kortársak tudására, behoz a szövegbe latin és franci a mondatokat. Mivel a könyvét ugyan a szépeknek, vagyis a nőknek ajánlja, mégis olvasóközönségül saját körének: az arisztokráciának, a birtokos nemességnek és az olyan kiművelt főknek szánhatja, akik rendelkeznek a korabeli alapműveltséggel, tehát tudnak latinul, és franciául is. Széchenyi ismeri a saját korának embereit, a panaszkodókat, a kicsinyeseket, a haladásra nemet mondókat és tükröt mutat nekik. Tudja, hogy lesznek, akik bírálják, de felkészül erre a bírálatra, és örömmel venné, ha valaki megcáfolná nézeteit, és jobbat ajánlana helyettük.

Korszakhatárt jelentett ez a mű. Újdonsága és frissessége nagy hatást gyakorolt, diskurzust indított el. A reform gondolatokat megfogalmazta, és szélesebb körök elé tárta. Néhány megvalósulására sokat kellett várni, de előbb-utóbb megvalósultak mind.

Széchenyit méltán nevezte Kossuth a legnagyobb magyarnak.

Ami tetszett
Ahogyan a kortársairól beszél. voltak nagyon humoros részek. A reformgondolatokat is szépen felvázolta és igazán sok kérdéskörre kitért.

Ami nem tetszett
Az elején kis nehézséget jelentett a nyelvezet, hozzá kellett szokni. Voltak latin és francia mondatok, amit a korszak művelt emberei könnyedén értelmeztek, de nekem franci tudás híján gondot okoztak.

Értékelés: 9/10 pont