 |
| Scolar Kiadó 2014 Erdeti megjelenés: 2013 Oldalszám: 144 o. |
A szultán Isztambulja napi öt kurusból
Miért olvastam el?A történeti útikönyves sorozatból immár a harmadik kötetnél tartok, nagy örömömre ez a kötet is bent volt a Miskolci egyetem könyvtárában.
Részlet a fülszövegből:
Paloták, mecsetek, kávéházak, fürdők – útikalauz a szultánok Isztambuljához
Üdvözöljük az Oszmán Birodalom egzotikus fővárosában 1750-ben!
Isztambul a titkok városa. Látogassunk el a csodálatos palotákba és mecsetekbe, s ne hagyjuk ki a bizánci építészet és művészet fantasztikus emlékeit sem! Bejuthatunk a fényűző és szigorúan védett Topkapi palotába. Vendégül látnak bennünket a helyiek, elvisznek luxusfürdőikbe, meghitt kávéházaikba. Alkudozhatunk a nyüzsgő bazárokban, vagy éppen a Boszporuszra utazhatunk. A szultán, a háreme és eunuchjai, kereskedők, kerengő dervisek, kendőbe burkolt asszonyok mind-mind szereplői a csodálatos utazásnak, melyet a könyv segítségével tehetünk.
Tartalomról
A felépítés hasonló, mint a korábbi kötetekben. Azonban Charles Fitzroy, aki idegenvezető, továbbá történelmi könyveket is jegyez nagyon jól megoldotta kitűzött feladatot. Humoros, nem erőltetett és érdekes. Történeti áttekintés bevezetésképpen, továbbá az érkezéssel, orvoslással, szokásokkal foglalkozik, mint ahogy megszokhattuk. Az útleírás 1750-ben játszódik az Oszmán Birodalomban, ami egy hosszan tartó viszonylag békés időszak előzött meg. Isztambulba soha nem vágytam még, de ez a könyv felkeltette az érdeklődésemet iránta. Persze nőként nem lett volna jó dolgom, bár mivel nem vagyok muszlim, ezért szabadabban járhattam volna abban a korban is, mint a folyton elfátyolozott, és a házból többnyire csak a fürdőbe kiengedett nők. Az Aranyszarv-öböl északi partjánál Perában, ahol az európaiak laknak, mi is találhatunk szállást, ezután már csak egy jó dragomán, azaz tolmács kegyeit kell elnyernünk, aki elkísér minket, és a szokásokba is bevezet. A könyv külön kiemeli, hogy egy kis baksissal, vagyis keno pénzzel hamar el tudjuk intézni dolgainkat, a korrupció elfogadott dolog.
Leginkább a közbiztonságról szóló rész fogott meg, ami a korabeli európai viszonyokhoz képest jóval biztatóbb volt. Persze, minden elővigyázatosság mellett is jobb ha óvatosak vagyunk.
Külön tetszett, hogy az egyiptomiakról lekezelően szóló rész után, itt bizonyos tisztelettel viszonyult a szerző a törökökhöz. Több magyar vonatkozása is van a könyvnek, vagyis megtudhatjuk, hogy Konstantinápolyt egy erdélyi ágyúöntő ágyújával sikerült végül bevenni, ami ugyan kétes dicsőség, de érdekességként feljegyzésre került.
A pénzeken túl, amiből rengetegféle volt forgalomban, a szokásokról, hétköznapokról is értesülhetünk. Továbbá az ünnepekről sem hallgat, amik az általános vallási ünnepek, és a szultán és családja élete köré szerveződő mulatságok körül forognak.
Ágyúznak, amikor a szultánnak gyermeke születik, vagy gyermekei közül valamelyik házasodik, esetleg körülmetélik valamelyik fiát. Persze ezenkívül is rengeteg érdekességet tudhatunk meg belőle.
Ami tetszett
Az illusztrációk, a humor és a sok érdekesség, amivel szolgált. Ennél a résznél azt éreztem, hogy rövidsége ellenére is megéri az árát és, amikor majd valami akció keretében hozzá lehet jutni, igyekezni fogok beszerezni egy saját példányt.
Ami nem tetszett
Az egyes részek itt is kicsit kurtán lettek abbahagyva, hiányoztak a zárómondatok. Továbbá, az eunuchok "keletkezésének" története egy kicsit megrázott. Már a Gettómilliomos filmben se bírtam odanézni, amikor a koldulásra szántakat megnyomorították.
Kinek ajánlom?
A történelmet szeretőknek. továbbá, akiket érdekel Isztambul, és kaphatóak egy időutazó kirándulásra.
Borító: 9/10 Szép a metszet a vitorlásokkal, azonban a rányomtatott "Paloták, mecsetek, kávéházak, fürdők - útikalauz a szultánok Isztambuljához " felirat engem zavar. Pont kitakar egy hajót.
Értékelés: 10/10
