Ady Endre: Válogatott versek

Ady Endre: Válogatott versek

Miért olvastam el?
Három vagy négy évvel ezelőtt egy nagy áruházban került a kosaramba a kötet, aztán el is lett felejtve, a hirtelen felindulás a versirodalom iránt. Idén újra megjött a kedvem a versolvasáshoz, és rátaláltam Ady verseire a polcon. Belevágtam és nem bántam meg.

Fülszöveg mindössze ennyi:

Válogatta és a jegyzeteket összeállította Szappanos Balázs. A szöveget gondozta Láng József és Schweitzer Pál. Az Osiris diákkönyvtáros kiadásban talált rám, de van sok más kiadás is.

Tartalomról
Versek. A végén pedig egy összefoglaló életrajz Ady Endréről, aki mint tudjuk Érdmindszenten született és a többi, és a többi. Az összes kötetből voltak versek. Nem akarok irodalom órát tartani a blogomon, elég annyit tudni, hogy hónapokon keresztül foglalkoztunk a költészetével, annak idején a gimnáziumban, a magyar tanárom nagyon szerette. Külön a szerelmes versekkel, az istenes versekkel, a halál versekkel, a versek felépítésével (hogy imádott a Ady ismételgetni, meg három szavas verscímeket alkotni).
Úgy gondoltam hozok néhány verset, amik kifejezetten tetszettek. De igazából a versek mindenkinek mást mondanak, már ha mondanak egyáltalán valamit. Nekem ezek voltak azok a húha versek.

Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,

De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:

„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,

Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:

Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:

Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:

Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:

Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:

Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,

Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:

A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,

Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,

Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:

„Bűn és szenny az élet,

Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

Párisban járt az ősz. 

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útjánsuhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.

Ezt a verset a Kávészünet feldolgozása miatt szerettem meg igazán. Mindenkinek ajánlom figyelmébe a zenekart, akik verseket zenésítenek meg, és adnak elő. Élőben is jók, volt szerencsém eljutni egy koncertjükre. Link itt.

A következő vers megrázott. Komor, és szomorú, kétszínűségtől szikrázik. Rám telepedett és valamiért újra meg újra el kellett olvasnom. Azt hiszem erre használják a hatásos szót.

Kató a misén 

Pompás, fehér Karácsony-éjen

Kidobta a szikrázó hóba,

Kidobta a havas semmibe

Magzatját a papék Katója. 

Aztán Kató, a kis cseléd-lyány,

Szédülve, tántorogva, félve,

Ahogy illik, elment maga is

Éjféli, szent, vidám misére. 

Kató gazdája, az izmos pap

S falusi nyája énekelnek:

'Dicsértessék az egek ura,

Hogy megszületett az a gyermek, 

Az a gyermek, ott Betlehemben.'

Kató fölsír a papi szóra

S az a gyermek, a betlehemi,

Könnyezve tekint le Katóra. 

Több verset nem akarok kiemelni, de azért voltak még, amik tetszettek. Ott van az Őrizem a szemedet, amit sokak talán kívülről is tudnak, vagy legalábbis tudták, amíg a tanerő számon kérte rajtuk. Aztán a Fekete zongora című, ami Baráth Katalin hasonló című rusztikus krimiében köszön vissza (egyébként nagyszerű könyv, gyönyörű nyelvezettel érdemes elolvasni).

Értékelés: 8/10 Adyt nem lehet kikerülni, ha versekről van szó. Mindennek ellenére a versei nagyobbik része felett csak átsiklottam, kevés fogott meg. 

Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben

Eredeti megjelenés: 1939

Vesztegzár a Grand Hotelben

Miért olvastam el?

Az egyik molyos kihívásra olvastam. A várólistámról választották nekem, én meg rendes gyerek voltam és hamar neki fogtam. Már csak tíz könyv és meg kapom a plecsnit :) Egyébként Rejtő, egészen újonnan felfedezett szerző számomra, sokáig fanyalogva tekintettem rá. Pedig jól ír. Meg kellett érnem a humorára, amikor először próbálkoztam vele, nem fejeztem be a könyvét, amihez hozzáfogtam. Már nem is emlékszem melyik regénye volt az, talán valamelyik Piszkos Fredről szóló.

Részlet a fülszövegből

Rejtő egyik legismertebb és legmulatságosabb regénye ez. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc a bubópestis megbetegedés ürügyén vesztegzár alá helyezett nemzetközi közönséggel, minden rendű és rangú szélhámossal szúfolt Grand Hotelben zajlik. Bár az okmány megszerzése csak egypár titokzatos személy érdeke, mégis, a kényszerű bezártság nyomasztó hatására a legkülönfélébb rejtélyes eseményekbe keveredik bele a hotel szinte minden lakója, hogy azután az óriási kavarodásban lelepleződjenek az igazi bűnözők, és fejtetőre állított kalandok során egymásra találjanak az igazi szerelmesek – és az okmány hivatott tulajdonosai, illetve őrzői is.

Tartalomról

In medias rex kezdünk, kimászik egy hölgy szekrényéből egy pizsamás, lámpaernyő kalapos fiatalember, akit kompromittáló mivolta miatt nem lehet elereszteni a szobából. Maud és hercege privát beszélgetését az ágy alól hallgatja ki, miközben bubópestis miatt lezárják a hotelt. Közben gyilkosság történik és az idegenről kiderül, hogy nem is olyan ártalmatlan, mint amilyennek elsőnek tűnt. Legalábbis az önvallomás erre utal... Nem okozott csalódást Rejtő, tele volt a történet csavarokkal, és végig fel sem merült bennem, hogy a tettes tényleg az, aki. A krimi vonal rendben volt, bár hihetetlen, hogy ennyi minden félrevezető dolog legyen egyetlen gyilkosságnál. Hogy nem csak egy bűntény van? Az csak izgalmasabbá teszi a helyzetet. A szerelmi szálak is szövődnek a szolgáktól kezdve egészen magas körökig. Félix szerelmi története azonban nem volt hihető számomra. Az oké, hogy az izgalom hatására szerelmek szökkenek szárba, meg összezártság, és társai...Nyomos érvek, de akkor sem éreztem hitelesnek. Talán a szerelem ábrázolásban nem lenne olyan nyerő Rejtő? Még csak ez a második könyvem tőle, így nincs olyan túl nagy viszonyítási alapom.

Hogy milyen helyzetekre lehet számítani? Ízelitőnek:

"…Elvitték a ruháját. Ott állt a borotvával és a főkulccsal, félig szőrös arccal, ruha nélkül.
A kulcsot, a borotvát és a szappant egy törölközőbe tette, és mint valami batyut a karjára kötötte. Azután kilépett a vaslépcsőre.
Izgalmas ruhavadászat vette kezdetét."  

A szereplőkről
Rengeteg szereplőt mozgat, és ugyan az elején kicsitt elveszett voltam, hogy ki-kicsoda, a közepe táján már biztosan követtem az eseményeket. A karakterek széles skálája vonult fel, a csaló, fegyverkereskedő, hűtlen házastárs, zsarolók, művészek és még sokan mások, bár nem hosszasan, de ahhoz éppen eléggé bemutatva, hogy megjegyezhetőek legyenek. Néhány példa: Armin Vangold terménykereskedő, Júlia nevű felesége kövérkés, és épp elment vásárolni a vesztegzár kezdete előtt. Lindner a kövér baronista, hangjából már nem sok maradt, de még mindig világhírű. Bruns, időnként visszatérő vendég. Signora Relli, hatalmas termetű, szicilíai özvegy, kissé férfias hanggal. Dickman egy sorhajó nyugalmazott kapitánya, Hiller egy bostoni tejkrémgyáros, Hould kapitányné Sydneyből, Renke doktor, Villiers őnagysága. Az igazgató Wolfgang, Markheit egészségügyi tanácsos, Raverdan márki, Walter a fotográfus segédje. Maud Brockman, akinek a hálószobájába bemászott az idegen, aki állítása szerint esküvő elől menekült. Persze egy Hotelben még ennél is több személy tartózkdott, de azért nem kívánom felsorolni az összes lakót.

Ami tetszett

Az alapötlet, és a humoros helyzetek

Ami nem tetszett

Sok időbe belekerült, amíg megtudtam jegyezni ki-kicsoda. Az egyik szerelmi szál kivitelezése.

Értékelés: 8/10