Szabó T. Anna : Senki madara

 

Szabó T. Anna: Senki madara

 

Miért olvastam el?

Csíkszeredában a Kájoni János Könyvtárban dolgozik könyvtárosént egy barátnőm O. Amikor vittem vissza a kölcsönzött könyveimet, ő volt az olvasószolgálatos és ajánlotta nekem ezt a könyvet. Felmentem az emeletre a felnőtt részlegre, pont bent volt, úgyhogy kikértem. Előtte még egyszer sem halottam róla.

 

Fülszöveg

Az első nagy szerelem örök. Szárnyakat ad, átformál, megtanít a másikra és önmagunkra. De mi történik, ha annak, akit szeretünk, titka van? Ha nem akar egészen a miénk lenni? Ha feláldozza magát értünk, de közben mégis megtartja a szabadságát? Szabó T. Anna (japán nevén Kyoko) egy érzékeny magyar fiú és egy rejtélyes japán festőlány szerelméről mesél egy keleti legenda alapján, egyszerre mutatva be a kamasz-szerelem időtlen idilljét és a művészlét küzdelmes mindennapjait. Mindenkinek szól, aki nem fél az ölelés erejétől, és kész megtanulni a lényeget: ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.

 

Tartalomról

Egészen különös hangulata van ennek a könyvnek. Egy ideig bizalmatlanul szemléltem mert féltem, hogy fájni fog ez a könyv. Tényleg fájt. De nem bánom ezt a fájdalmat, mert szép. Az illusztrációk álomszerűek, nagyon különleges képi világú. Sok jelképet lehet nem értettem meg, de megmozdult bennem valami, miközben olvastam. Most a kapcsolatomra vetítve egy olyan mélység fogott meg, ami a kapcsolatok örök mozgatója lehet.

Az alkotás során magunkból adunk és ez fokozottan volt igaz a könyvben. Talán nem véletlen, hogy sok művész élt önpusztító életet.

 

Szereplők

A névtelen pásztorfiú sokkal okosabb mintsem feltételezik róla. Láthatatlan dolgokat lát, gyógyít és olyan egységben él a természettel, ami egy tanult elmének nem hiszem, hogy megadatna. A lány különös teremtés, messziről szakadt a magyar pusztába. Alkotó és teremtő lény, aki képes ölelni, de vajon szeretni is tud-e?

 

Ami tetszett: Az illusztrációk, a pásztorfiú karaktere és a szépséges, keleties hatású képi világ. Az egészet átható természettel való egység hangulata. Ahogy ábrázolta a kapcsolatokat.

 

Ami nem tetszett:

Elég mélyen érintett és ezt kezelni kellett. De talán ez nem is olyan nagy hátrány egy felnőtteknek szóló mesénél. Egy gyermek nem értheti igazán még meg. Ehhez már kell némi élettapasztalat, hogy értékelni tudjuk.

 

Kinek ajánlom?

Olyan felnőtteknek, akik nem félnek belevonódni egy szép-bús történetbe. Akiknek valaha már volt kapcsolata és volt szerelmes. Olyanoknak, akik már próbáltak alkotni szívüket-lelküket beleadva a munkába. Azoknak is akik szeretik a távol-keleti ezen belül is a Japán kultúrát.

 

Borító: 10/10

Karakterek: 9/10

Hangulat: 10/10

Értékelés: 10/10 pont

 

Cressida Cowell: Így lehetsz kalóz

Az Így neveld a sárkányodat sorozat második kötete

Miért olvastam el? 

A filmet szerettem nagyon, aztán elolvastam az első részt könyvben. Teljesen más, szinte csak a nevek egyeznek. Egy jó időbe beletelt, aztán a sorozat harmadik része a kezembe került a megyei könyvtár gyerekkönyvtár részében. Miután azt elolvastam el akartam olvasni az előzményt is, és csodák csodájára bent volt. 

Fülszöveg

Ebben a kötetben Harald és társai egy kalózképző tanfolyamon vesznek részt, és eközben egy koporsóra bukkannak. Amikor kinyitják, egy élő embert találnak benne. Az illető nemsokára Harald legvérszomjasabb ellensége lesz…

Tartalomról 

Cressida csak a fordítója Harald (Hablaty) könyvének, legalábbis a borítón ez áll. Jobban bele élheti magát az ember és egy picit talán elhiheti, hogy mindez valóság is lehet. Persze csak egy rövidke időre. A régebbi fordítású könyvet olvastam, amiben Harald nevet emelték ki, így én is ezt fogom használni. 

A vikingeket a kalózkodást megelőzően kemény tanulás várja, olyan órákon mint: Gorombaság haladóknak, ahol egymást tanulják szidni, kardozni tanulnak, elvenni más pénzét és hasonló hasznos dolgokat. Haraldnak - aki a ónorvég viking nyelv mellett franciául is tud - nem mennek ezek a tárgyak, és nem sokra megy az udvarias francia nyelvű kéréssel, amikor egy  gall parasztot kellene megfosztani értékeitől. 

Halvér Harald barátja itt fontos szerephez jut, a barátságuk még erősebb lesz. Az ellenszenves antihős is feltűnik, bár a terve kockázatos. Nem is értem, hogy vállalhatott ekkora rizikót, mikor nagy esélye lehetett volna annak is, hogy rajtaveszt. 

A kalózarany keresése egy rejtvényt követve a méltó utódról, akinek a sárkánya fog nyomra vezetni, Fogatlan nyafogása, hogy ő nem tudja kiszagolni a kincset, a szörnyűséges sárkányok, akiknek csak szaglása mivel nincsen se fülük se szemük, mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez egy nagyon jó könyv legyen.

Már a kezdő jelenet is izgalmas, és végig megtartja ezt a fordulatokban gazdag tempót, és a végére is kijut egy nagy tanulság, ami a gyerekek számára érthető nyelven fogalmaznak meg, mégsem éreztem túlságosan didaktikusnak. Az igazi hősökké nem a hírnév teszi az embert, továbbá a külsőségeknél fontosabb a valódi érték. Akár egy kopott kard is lehet értékesebb, mint a csillogó.

"A Viharpenge mindig is balra húzott egy kicsit. És nem mindig az a Legjobb, ami annak látszik."

Ami tetszett

A történet tanulságos volta és az, hogy izgalmas volt. Jó volt megint a szereplőkkel megélni a kalandokat, látni Haraldot, aki megmenti a helyzetet, ráadásul meglepően bölcsen határoz. 

Ami nem tetszett

Az illusztrációk nem valami szépek, de attól még aranyosak. Lassan majd hozzászokok. 

Borító: 8/10 A fekete halálfejes lobogó a kék háttér előtt elég egyszerű. Jó hogy rögtön lehet látni, hogy bizony egy kalózos könyv. Talán a fiatal fiúkat próbálta ezzel megnyerni a borítótervező. 

Értékelés: 10/10 pont Jól esett ez a könyv. Ha mondjuk olyan 12 évvel korábban olvasom, akkor biztosan felcsaptam volna már kincskereső tengerésznek, rögtön miután a szüleimet rávettem, hogy szerezzenek nekem egy sárkányt. Figyelem! Senki ne keresse benne a filmbeli jeleneteket a filmet és  a könyvet nem érdemes hasonlítgatni, a maga nemében mindkettő nagyszerű alkotás.

On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

Miért olvastam el?

Az első rész tetszett, de nem volt az az azonnal ide a folytatást érzésem. Egy kihívást intéztem magamhoz, hogy a nyáron a saját könyveimmel fogok haladni, és ebbe a körbe Calderon második része is beletartozik. Egyáltalán nem bántam meg. Sőt.

Fülszöveg
Calderon kapitány élete pokol: a sajtó árulónak hiszi, a nemesi körök megvetik, ráadásul még az űrhajón is próbára teszi türelmét a nőkből álló legénység. Calderon el akar jutni a hadgyakorlatra, nehogy merényletet kövessenek el a császár ellen, de áldásos tevékenységének hála a Ferrero Ház a bukás szélén táncol.
Ami a legbosszantóbb, Taina körül is felbukkan egy jóképű, szőke szamuráj.Calderon kénytelen cselekedni, bár nem épp úgy, ahogy mások várják…Taina élete is kemény. A nagyapja férjjelölteket válogat, ám a lány megsejti, hogy a szamurájokat nem a keze érdekli, hanem egy érthetetlen politikai játszma.
Kicsoda ő? Miért irtották ki a család Tivesgei-ágát? Barátja vagy gyilkosa a szamuráj, aki a nyomában jár?Taina csak két dolgot szeretne: nyugalmat és Calderont.A fiatal főnemes és a makacs japán lány összefog a Birodalom megmentéséért. Azonban most Sexert báró az ellenség, aki mindenkinél ügyesebben űzi a Játékot.Vajon sikerül megvédeni a császárt a merénylőktől? És önmagukat a császártól? De legfőképpen, ki kerül ki győztesen abból a harcból, ahol a szerelmi ötszög tagjai rajtuk kívül egy nemes hölgy, egy szamuráj és egy élő kard?

Tartalomról

Calderon kapitánynak ezúttal egy nőkkel teli kutató hajón kell helyt állnia. A hölgyek nem fogadják barátságosan, de ez nem akadály ennek a fiatal kapitánynak. Calderon lassan újra Játszani kezd, és az első kötetben még csak felvillanó szálak itt összefutnak, és kibontakozik belőle egy olyan jól felépített cselekmény, amihez foghatót már rég olvastam. A humor teljes erővel bevetésre kerül, szikráznak a párbeszédek, és olyan helyzeteket teremt az írónő, amin csak nevetni lehet. Sci-fi szerűség, de nem úgy, ahogy egy Asimov regény, vagy Andy Weir Marsija az. Itt a szereplőkön van a hangsúly. Álltólag űropera, de ezt a besorolást én nem tudom hova tenni. Felőlem lehet nyugodtan, az alkategóriákba a rendszerezésnél nem igazán szoktam belemenni. Ajánlom mindenkinek, de főleg a női olvasóknak. Van benne a végén ugyan egy jelenet, ami már kissé giccses volt, de a könyv azon fejezetéhez nagyon jól illett még ezzel együtt is.

Maga a történet mögötti elgondolás is nagyon érdekes. Egy társadalom, ami feudális alapokra van emelve, egy univerzum, amit a császár irányít, és a főnemes, középnemes, kisnemes és közrendű réteg elkülönül egymástól. Aztán ott vannak a saját tudattal rendelkező kardok, akik vágyakozna, dühösek, de mindenképpen élnek, sőt szaporodni is tudnak. (Persze ez nem úgy történik, mint az embereknél). Zorach Calderon kardja egy külön történetet is megérdemelne, legalábbis engem nagyon érdekelne, hogy kik lehettek az előző tulajdonosai, ha már olyan ősi kard.

Szereplők

Calderon: Egy főnemes, aki egyáltalán nem dolgozhatna közrendűeknek, kapitány egy hajón mi több (szörnyűség) alább adta az admirálisi rangtól. Elegáns, minden helyzetben feltalálja magát, és manipulálja természetes könnyedséggel a körülötte lévőket, azaz Játszik. Lét eleme a Játék, de nem válik ez a kárára. Szerelmes, bár persze rengeteg akadály van az útjában ennek a szerelemnek. Ettől kifejezetten izgalmas lesz az egész történet.

Taina: Egy japán identitású lány az Illatos bolygók egyikéről. A könyvben mindössze három nép őrizte meg hagyományait a kozmikus olvasztótégelyben, kettő elzártságban, a japán és a zsidó, továbbá a cigányok, akik minden bolygó megtalálhatóak. Céltudatos, tudja mit akar és feltalálja magát, akár a császár előtt kell éppen megjelennie, vagy csupán egy hajót kell elnavigálnia egy éles helyzetben. A könyv elején kissé naivnak tűnt még, aki nem igazán látja át a saját helyzetét, de utóbb egy "kedves" felvilágosítás után helyre kattannak a dolgok.

Oregon admirális: Tisztességes és egyenes, már amennyire lehet. Közrendű, aki épp csak a felettesei miatt belekeveredett egyrészt a Wellston ügybe, ami az első kötet fő csapás iránya volt, másrészt a második kötetben is van szerepe, méghozzá nem is kicsi. Személyes kedvenc a tisztán látásával, és egyedi humorérzékével, amit olykor felvillant. Az utolsó jelenetekben való szereplésével pe3dig végleg belopta magát a szívembe.

A békanyál legénysége: Itt lehet látni Calderon nagyságát a leginkább. Persze nem lehetett volna sikeres, ha a hozott emberanyag nem jó. De vannak it ragyogó tehetségek, és harcedzett veterán is. Ráadásul pont Calderonnak kell megtanítani nekik a fegyelmet, aki maga is nótorius szabályszegő.

Ami tetszett: A történet cselekménye, a szereplők, a teremtett világ, a társadalom felépítése, á egyszerűen minden. 

Ami nem tetszett: Nagyon elfogult vagyok, de talán az, hogy bizonyos dolgok nehezen estek le a különböző szereplőknek. 

Kinek ajánlom? Ha valaki egy olyan sci-fit szeretne, amiben a helyén van a humor, a karakterek, izgalmas, ugyanakkor van benne némi romantika is, vagy csak felüdülésre vágyik, annak ajánlom.

Értékelés: 10/10 pont A borítója gyönyörű, a tartalom is a helyén van. Ilyen egy jó könyv. :)

Képes magyar néprajz

Corvina Budapest 1985

Bihari Anna - Pócs Éva: Képes magyar néprajz

Miért olvastam el?

Az egyetemen jött feladatként, hogy válasszunk egy parasztsággal kapcsolatos témát, én kapásból kiválasztottam a matyó népviseletet és népi ékszereket. A téma egyébként is érdekel, mint a nagy divattörténet egy lokális és viszonylag állandó szegmense. De ez a könyv nem ezzel foglalkozik, vagyis pontosabban nem csak ezzel. Gyanútlanul kivettem a könyvtárból és itthon elég hamar rájöttem, hogy ez a könyv nekem nem jó a témámhoz. Nem szól a matyók viseletéről. Szól viszont rengeteg olyan dologról, ami felkeltette a figyelmemet, és magával ragadott. Szóval elolvastam.

Tartalomról

A néprajz sok mindent jelent, nagy területet fed le. A címből kitűnik, hogy ez a Magyarországra szorítkozik, továbbá, hogy képekkel illusztrált. A képek voltak az a plusz, ami sok pusztán leíró könyvből hiányzik. Itt nem csak a fantáziámra kellett támaszkodnom, az eszközöknél, épületeknél, a különböző tárgyaknál voltak fényképek és rajzok, amik bemutatták az adott dolgot. Ez nagyon tetszett benne. 1985-ös munka, de nem évült el a filozófiája miatt. A néprajz kevésbé ideologikus ilyen szempontból, mint a történelem. (Persze biztos akadnak, akik ezt másképp gondolják, adott esetben nyugodtan lehet írni véleményt hozzászólásban).

A nagy szerkezeti egységei:

• Egy ember élete
• A falu környéke
• A parasztok lakóhelye
• Egy család lakóhelye
• Idegen tájak – más emberek
• Múlik az idő
• Parasztkalendárium
• Nem élünk egyedül
• Mit tudunk a világról?
• Mit mesélünk a világról?

Ez a felosztás fokozatosan vezet be a néprajzba, megfoghatóan ragadva meg, hogy milyen is volt a paraszti élet a 19. század második felében, olykor a megírás napjaiig (1985). Vannak motívumok, amik sokkal régebb óta vannak jelen, de a kapitalizmus elterjedése lassan a paraszti (1848 előtt jobbágyi) társadalomba is átszivárgott. Ez a hatás sok mindentől függött.

"A falun belül az emberek életét, viselkedését elsősorban a rokonság határozta meg. Vidékenként változott, hányadik ízig vagy ágazatig tartották számon a rokonságot. Volt, aki hét ágazatig is ismerte oldalági rokonait, de körülbelül a harmadikig szinte mindenki."

A csecsemő

A csecsemőkről eddig is tudtam, hogy többnyire pólyában tartották, de ezt hat hónapos koráig is rajta hagyták! Leginkább a szemmel veréstől féltek, ami egy-egy boszorkány műve lehetett, de az elkövetőnek kikiálthattak egy rossz szomszédasszonyt is. A beteges vagy nyomorok gyermeket kicseréltnek, elváltottnak tartottak.

"Az "elváltottnak" tartott, rosszul fejlődő csecsemőt megpróbálták visszaváltani: kilencféle gyümölcsfa ágával fűtötték be a kemencét, és a kicsit ráültették a sütőlapátra, mintha be akarnák lökni a tűzbe. Úgy hitték, ha megkérik a boszorkányt: "Szépasszony, add vissza az enyémet, // Mert ha nem, megégetem a tiédet." az lekapja a gyermekét a lapátról és leereszti a kéményen át az anya elvitt, igazi gyermekét."

Játszó lányok

Az iskola

"1770 körül átlagosan már minden második falunak volt iskolamestere. Az iskolát sokféle egyház szervezte, és helyük nemritkán a pap lakásában volt. A tanév hivatalosan már akkor is két félévből állt. Az őszi betakarítás után kezdődött a tanítás. És tél végégig tartott. A második félév kezdete Gergely napján, március 12-én volt, de amint a nyári munkák megkezdődtek, a gyerekek a mezőre menetek vagy a ház körül segítettek. Az első tanítók olyan diákok lettek, akik kijártak néhány osztályt egy városi kollégiumban, azután visszatértek falujukba. Ők voltak a kántorok és a harangozók is."

Az iskolaügy helyzetére jól rávilágít, ez a kiragadott részlet. A tanítók alig kaptak képzést, és csak a legalapvetőbb tudást igyekeztek átadni kis tanítványaiknak. Így is sokan maradtak analfabéták. Egy légtérben voltak a diákok, és általában mindössze egy oktató foglalkozott mindannyiukkal. A tanítóknak alkalmanként baromfit, gyümölcsöt, tejtermékeket küldtek a gyerekek szülei.

"A számtanért külön tandíj járt, sőt a lányoktól az írásért is. A lányok rövidebb ideig tanultak, a fiúk tovább, általában három-négy évig. A tanyasi gyerekek iskolába járása nem volt általános még a XX. Század elején sem. Pedig akkor faluhelyen már általános volt a hat osztály kijárása."

Hol van ez a rendszer a jelenkortól? A szakiskolák esetében is, minimum 10 évig tanulnak jelenleg a diákok. Persze van, aki most is csak nyolc osztályig jut, míg tanköteles korú. A falusi iskolák kevés berendezéssel működtek, a kisdiákok füzet helyett palatáblára írtak. Nagyapám mesélte, hogy még nekik is palatáblájuk volt, pedig ő 1944-ben kezdte az iskolát. Aztán később jöttek a füzetek, irkák.

Szerelem, udvarlás, párválasztás

A falubeli szokás szerint a fiúbarátok csoportosan menetek a lányos házakhoz. Ennek is megvoltak a maga napjai, a legényjáró napok: általában kedd, csütörtök, szombat és vasárnap. Ekkor szívesen látták a vendégeket.

"Volt vidék, ahol a legény csak a kertkapuban beszélgethetett a lánnyal. A szülők az ablakon át ki-kilestek, nem marad-e a lányuk túl sokáig odakint. Néhol a szobában üldögélt együtt a családdal, másutt a kamrában tölthette a lánnyal az éjszakát is."

Ez utóbbit egészen meglepő szokásnak találtam, tekintve, hogy a vallásos falusiak körében milyen nagy fontosságú volt a leány tisztaságát megőrizni. Azonban maga a házasság érdekszövetséget jelentett leginkább, mely során a családok és a vagyonok egyesülnek, még ha a parasztok esetében ez a vagyon csak néhány hold földet jelentett adott esetben.

Háromkirályok

A könyvben még számos témakört érintenek és bontanak ki, engem ez a három érdekelt leginkább. Egy egész kalendáriumot bemutatnak, hozzá kapcsolódó ünnepekkel, és szokásokkal, leírva, hogy milyen hagyományos munkák kapcsolódtak a különböző időszakokhoz.

Értékelés: 10/10 Összességében nagyon elégedett voltam ezzel a könyvvel. A képek jól illusztrálták a leírtakat, és számos új információval lettem gazdagabb. Ha valaha paraszti környezetben játszódó írás létrehozására adnám magam, akkor valószínűleg újra kiveszem a könyvtárból ezt a könyvet.

A szultán Isztambulja napi öt kurusból - történelmi útikalauz

Scolar Kiadó 2014
Erdeti megjelenés: 2013
Oldalszám: 144 o.

A szultán Isztambulja napi öt kurusból

Miért olvastam el?
A történeti útikönyves sorozatból immár a harmadik kötetnél tartok, nagy örömömre ez a kötet is bent volt a Miskolci egyetem könyvtárában.

Részlet a fülszövegből:
Paloták, mecsetek, kávéházak, fürdők – útikalauz a szultánok Isztambuljához

Üdvözöljük az Oszmán Birodalom egzotikus fővárosában 1750-ben!

Isztambul a titkok városa. Látogassunk el a csodálatos palotákba és mecsetekbe, s ne hagyjuk ki a bizánci építészet és művészet fantasztikus emlékeit sem! Bejuthatunk a fényűző és szigorúan védett Topkapi palotába. Vendégül látnak bennünket a helyiek, elvisznek luxusfürdőikbe, meghitt kávéházaikba. Alkudozhatunk a nyüzsgő bazárokban, vagy éppen a Boszporuszra utazhatunk. A szultán, a háreme és eunuchjai, kereskedők, kerengő dervisek, kendőbe burkolt asszonyok mind-mind szereplői a csodálatos utazásnak, melyet a könyv segítségével tehetünk.

Tartalomról
A felépítés hasonló, mint a korábbi kötetekben. Azonban Charles Fitzroy, aki idegenvezető, továbbá történelmi könyveket is jegyez nagyon jól megoldotta kitűzött feladatot. Humoros, nem erőltetett és érdekes. Történeti áttekintés bevezetésképpen, továbbá az érkezéssel, orvoslással, szokásokkal foglalkozik, mint ahogy megszokhattuk. Az útleírás 1750-ben játszódik az Oszmán Birodalomban, ami egy hosszan tartó viszonylag békés időszak előzött meg. Isztambulba soha nem vágytam még, de ez a könyv felkeltette az érdeklődésemet iránta. Persze nőként nem lett volna jó dolgom, bár mivel nem vagyok muszlim, ezért szabadabban járhattam volna abban a korban is, mint a folyton elfátyolozott, és a házból többnyire csak a fürdőbe kiengedett nők. Az Aranyszarv-öböl északi partjánál Perában, ahol az európaiak laknak, mi is találhatunk szállást, ezután már csak egy jó dragomán, azaz tolmács kegyeit kell elnyernünk, aki elkísér minket, és a szokásokba is bevezet. A könyv külön kiemeli, hogy egy kis baksissal, vagyis keno pénzzel hamar el tudjuk intézni dolgainkat, a korrupció elfogadott dolog.
Leginkább a közbiztonságról szóló rész fogott meg, ami a korabeli európai viszonyokhoz képest jóval biztatóbb volt. Persze, minden elővigyázatosság mellett is jobb ha óvatosak vagyunk.
Külön tetszett, hogy az egyiptomiakról lekezelően szóló rész után, itt bizonyos tisztelettel viszonyult a szerző a törökökhöz. Több magyar vonatkozása is van a könyvnek, vagyis megtudhatjuk, hogy Konstantinápolyt egy erdélyi ágyúöntő ágyújával sikerült végül bevenni, ami ugyan kétes dicsőség, de érdekességként feljegyzésre került.
A pénzeken túl, amiből rengetegféle volt forgalomban, a szokásokról, hétköznapokról is értesülhetünk. Továbbá az ünnepekről sem hallgat, amik az általános vallási ünnepek, és a szultán és családja élete köré szerveződő mulatságok körül forognak.
Ágyúznak, amikor a szultánnak gyermeke születik, vagy gyermekei közül valamelyik házasodik, esetleg körülmetélik valamelyik fiát. Persze ezenkívül is rengeteg érdekességet tudhatunk meg belőle.

Ami tetszett
Az illusztrációk, a humor és a sok érdekesség, amivel szolgált. Ennél a résznél azt éreztem, hogy rövidsége ellenére is megéri az árát és, amikor majd valami akció keretében hozzá lehet jutni, igyekezni fogok beszerezni egy saját példányt.

Ami nem tetszett
Az egyes részek itt is kicsit kurtán lettek abbahagyva, hiányoztak a zárómondatok. Továbbá, az eunuchok "keletkezésének" története egy kicsit megrázott. Már a Gettómilliomos filmben se bírtam odanézni, amikor a koldulásra szántakat megnyomorították.

Kinek ajánlom?
A történelmet szeretőknek. továbbá, akiket érdekel Isztambul, és kaphatóak egy időutazó kirándulásra.

Borító: 9/10 Szép a  metszet a vitorlásokkal, azonban a rányomtatott "Paloták, mecsetek, kávéházak, fürdők - útikalauz a szultánok Isztambuljához " felirat engem zavar. Pont kitakar egy hajót.
Értékelés: 10/10

Szerb Antal - A harmadik torony

Magvető 2007
Eredeti megjelenés 1936

Utazás Észak-Olaszországba

Miért olvastam el?

Először is imádom Itáliát. Szeretek róla olvasni, a tájai, a történelme, a kultúrája mindene megfogott. Latinul úgy-ahogy tudok és, bár nem vagyok nyelvzseni egy szép napon szeretnék az olasznak is neki fogni, hogy ne csak annyit tudjak mondani, hogy piccolo gelato, meg Bon giorno! Már kétszer is jártam az országban, bár az itt említett városok közül még csak Velencében voltam.  

Kívánságlistás könyv volt nálam, aztán rábukkantam az egyetemi könyvtárban, amikor egy másik Szerb Antal könyvet kerestem. Azonnal ment a kölcsönzésre váró könyv kupacom tetejére.

Fülszöveg

Először jelenik meg önálló kötetben Szerb Antal 1936-os olaszországi útinaplója, melynek néhány jelenete az Utas és holdvilág lapjain kapott később költői formát. Város és tájleírások, kultúrtörténet, finom megfigyelések, és mindezek ellenpontjaként a harmincas évek Európája. Az Utas Velencéből Vicenzán, Veronán és Ravennán át jut el San Marinóig, hogy ráakadjon a Harmadik Toronyra, amely – még hiszi – segít átvészelni a szörnyű kort, amelyben élnie adatott. A szöveghez korabeli fekete-fehér fényképeket válogattunk.

Tartalomról

"Spanyolországba szerettem volna menni, de Spanyolország, történelmének ezen a legszörnyűbb nyarán, nem mutatkozott vendégszerető országnak, és két ellentmondó rádiója váltakozó buzgalommal süvítette a világba azoknak a dolgoknak a pusztulását, amelyekért az ember Spanyolországba szeretne menni. Talán sosem fogok már Spanyolországba menni, és ha el is mehetek majd, már nem fogom ott találni azt, amit kerestem. A történelem ideig-óráig ittfelejt a föld hátán egy-egy várat és várost, egy Nürnberget, egy Oxfordot, egy Toledót, de ez csak feledékenység; figyelmeztetés érkezik és háborúk, forradalmak, égzendülések vagy a «haladás» kalapácsütései között beteljesedik a mulandóság. Akkor eszembe jutott, hogy okvetlenül Olaszországba kell mennem, amíg Olaszország még a helyén van, és amíg Olaszországba mehetek."

A könyv kezdőmondatai ezek, amik azonnal az olvasó fotelemhez szögeztek a következő egy-másfél órára.   A könyv útleírás, de izgalmasan, nagyszerűen megírva. Az irodalmi utalások, azt a jóleső érzéssel töltöttek el, hogy igen legalább egy részüket ismerem. A helyek, amiket már láttam Velencében újra felidéződtek bennem, ami nem csak a fotós illusztrációknak volt köszönhető. Mindeközben irodalmilag, kultúrtörténetileg gazdag utalásokkal tűzdelt szöveget olvashatunk. Nagy teljesítmény valakitől, aki egész éjjel szállás után rohangált, a zsúfolt, hőségtől nehéz tengerszagú levegőben aszalódva. A spanyol fürdőhelyek nem látogathatóak ekkor, így még többen vannak a Velencébe ellátogatók. Közben megtudhatjuk azt is, hogy az olasz nők csúnyák, szőkére festik a hajukat.
Vicenzába érve, ami arról nevezetes, hogy itt alkotott Palladio.

"Ő volt a reneszánsz utolsó nagy építőmestere. És külön nevezetességet az adja, [Vicenzának] hogy itt találkozott Goethe Palladio művészetével, és itt lett, Palladio harmoniáját látva, klaszikussá."

A továbbiakban, folytatja az utazást, és mi vele utazunk. Mindössze 80 oldal, az illusztrációkkal, mindennel együtt, ami nem túl sok. A kiadás mindenesetre nagyon szép, de aki nem szeretne kiadni rá pénzt, vagy nem találja meg a könyvtárban, ahová  beiratkozott és még kölcsön se tudja kérni, annak az alábbi linket ajánlom figyelmébe:
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00609/19293.htm

Ami tetszett
Toszkána rajongója vagyok, ráadásul Szerb Antalban is pozitívan csalódtam. A fotók is szépek.

Ami nem tetszett
Lehet, hogy nem vagyok elég kritikus, de nem találtam benne hibát.

Kinek ajánlom?
Annak, akit egy kicsit is érdekel Itália, a kultúra, a művészet és a XX. század, még a második világháború előtti, de már a fasizmus, és Musszolini veszélyét érző szerző utazásának története.

Boritó: 10/10 A vitorláshajó Velencével a háttérben csodaszép.
Értékelés: 10/10

Micimackó

Rengeteg kiadást megélt
1995-t olvastam a Láng  Kiadótól
Eredeti megjelenés: 1926

Micimackó

Miért olvastam el?

Talán meglepő, de nekem a gyerekkoromból kimaradt ez a mese. Persze láttam a belőle készült mesesorozatot, én is danolásztam, hogy "Hull a hó és hózik", de az olvasásig nem jutottam el. Idén a várólista csökkentések közé bevettem, és az első adandó alkalomra lecsaptam az antikváriumban mindkét kötetére. 

Részlet a fülszövegből

Réges-régen valamikor az ősidőkben, de legalábbis múlt péntek előtt, Micimackó az erdőben élt, saját kunyhójában. S ugyanebben az erdőben lakott a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, Kanga, a kengurumama kicsinyével, Zsebibabával, no meg a vidám, ugrálós Tigris és persze mindnyájuk szeretett gazdája, Micimackó legjobb barátja: Róbert Gida.

Tartalomról

A szöveg szerves részét jelenti a Ernest Howard Shepard készítette illusztrációk. Gyönyörűek és nagyban hozzájárultak a Micimackó élményhez. Sokat mosolyogtam , kezdve az első fejezettel és a mackóval, aki a léggömbjével együtt egy nagy fekete felleget utánoz. Közben megismerjük a nagy és okos, már egészen hatéves Róbert Gidát, aki hallgatja a meséket, és egyben részesévé is lesz, hisz ő Micimackó legjobb barátja. Az egymás követő események tanúskodnak barátságról, de néha egyenetlenségről is. Megérkezik Kanga Zsebibavával, és először idegenkednek tőle. Tervet is kieszelnek az elűzésére, aztán a vége az lesz, hogy Malackát megfürdetik. Nem szeretném elmesélni az egészet, mindenkinek legyen meg (ha van hozzá kedve) a saját élménye a Százholdas Pagony és környéke lakóinak életéről. 

Ami kifejezetten tetszett

Az egész, az ötletességével, a karakterekkel, a gyönyörű illusztrációk, a fordítást, amit nagyon eltalált Karinthy Frigyes, szóval minden.

Ami nem tetszett

Olyan nem volt. Azt hiszem elfogult vagyok egy kicsit.

Kinek ajánlom?

Gyakorlatilag mindenkinek, Kedves szülök! Olvassák fel ezt a könyvet a gyereküknek elalvás előtt, hogy ők is megismerjék ezt a csodás világot. Kedves kortársaim! Ha pihenni, vagy csak nosztalgiázni szeretnétek, ez a könyv arra is megfelelő. Én a vizsgákra készülés közbeni pihenőmkor olvastam és nagyon ki tudott kapcsolni. Jó szórakozást hozzá!

Értékelés: 10/10

1996 Láng Kiadó

Micimackó kuckója

Miért olvastam el?
Kíváncsiság és mert az első rész nagyon tetszett.

Részlet a fülszövegből
Micimackó az erdőben él, saját kuckójában. Ugyanebben az erdőben lakik a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, a vidám, ugrálós Tigris, Kanga, a kengurumama és kicsinye Zsebibaba, és persze Micimackó legjobb barátja: Róbert Gida. Ebben a mesebeli erdőben mindennap történik valami mulatságos és izgalmas esemény…

Tartalomról
Baráti félreértéssel kezdődik a mese, aminek Füles az áldozata,
Majd egy nagyon határozottan határozatlan Tigris is bejön a képbe, aki éjszaka kopogtat.

 A többi mese is jól ki van találva, bár itt a szereplőknek néha voltak olyan megszólalásai, amit nehezebben toleráltam. Nyuszi fontoskodása zavart a leginkább, de végül is megbocsátottam ezt is a könyvnek. Sok könyv van, amit nehezen engedek el, mert olyan jó volna még egy kicsit olvasni, abban a világban maradni. Itt is megvolt ez a "könyvvégi szomorúság" amire még pluszban adódott, hogy eleve búcsúnak szánták. De sebaj! Mindkét kötetet újra fogom olvasni még, ebben biztos vagyok.

Ami kifejezetten tetszett
Az illusztrációk itt is gyönyörűek.  Az első fejezet kedvenc lett Füles kuckójáról.

Ami nem tetszett
Néhány szereplő megszólalása, de azért csak kissé zavartak.

Értékelés: 9/10

Török Sándor: Valaki kopog - Könyvmoly Párbaj

Eredeti megjelenés: 1937

Szoba történelem

Miért olvastam el?

Ajándéknak járt az antikváriumi rendelésem mellé. Elolvastam az előszót, aztán félre tetten. Beválogattam a Könyvmoly Párbajos posztok közé, így az év első könyvének ezt választottam. Nem bántam meg.

Részlet a fülszövegből

Tizenkét fővárosi szoba, tizenkét lakás, tizenkét albérlet históriája ez a regény, s kissé önéletrajz is – hiszen az albérlő maga a fiatal író, Török Sándor, aki Erdélyből érkezett a fővárosba szerencsét próbálni, karriert csinálni. Különös és mégis mindennapi, hétköznapi figurák sétálnak a könyv lapjain; isznak, esznek, szeretkeznek, bolondoznak, öngyilkolnak és gyilkolnak az albérletekben és főbérletekben. Remekül megrajzolt figurák, mindegyiküknek sajátos titka, mondanivalója van.

Tartalomról

A történet az író saját lakásában kezdődik, így tudni lehet hova lyukadunk ki, majd a végén. Aztán jönnek sorra a lakások, egyre tapasztaltabb albérlő lesz Török, bár még mindig sikerül őt néha átvágni. Elkap részleteket az ott élők életéből, sorsokba lát bele, aztán továbbáll elsejével vagy tizenötödikével. 

Nem fogom felsorolni az összes szobát, ahol megfordul, hisz ez maga a könyv a történet gerince. A szobákra van felfűzve a cselekmény, ami mozaik darabkákból áll össze, aztán kiad egy képet, az író életét. Életrajzi regény, hisz nem tud kibújni a saját bőréből, néha oldalakra elkalandozik és mesél a később történtekről, a saját gondolatairól. 

"Nem az én naplóm ez - ha naplónak nevezhető -, hanem a tizenkét szobámé". 

Az első szoba története az eltűnt fiú körül forog, aki eltűnt orosz földön. Nem hiányzik az örökös menyasszony, a szívességből nyomozó rendőr, aki számolja és gondosan áthúz minden eltelt napot,  az apa, aki életelixírt fabrikál két mozsártörővel, a nővér, akit egy szélhámos vett feleségül és aztán elhagyta. Ez az első hely, ide nosztalgiával gondol vissza, amikor bekövetkezik a kis tragédia, a fiú előkerül. Tovább kell állni, kell a hely. Itt mindenkinek volt valami kis őrültsége, ahogy a többi helyen is. Elzinél,a szanatóriumban dolgozó, állástalan fodrász feleségénél pszichológiai korképet is fel lehetne venni, ha értenék az ilyesmihez. Őt mindenki üldözi a szerelmével, mindenhez ért, két hét alatt írt egy színdarabot, ismeri az ismert színészeket és hasonlók. Ez az első szoba volt talán mind közül a legérdekesebb, bár a kedvenc szereplőm a sajátságos látásmódjával nem idevaló.

Rögtön a második szobában egy fürdőszobán át lehet eljutni a bérelt szobához. Itt csak a "cenzor" egy kiöregedett katonai levél ellenőr miatt marad sokáig Török. A cenzor gondalatai még sokáig visszhangoznak bennem, és ilyenkor nagyon örülök, hogy kertesházban nőttem fel, bár talán ezekre is igaz, ki tudja.

"A ketrecek megteltek. Mindegyiknek van egy skatulyája kibélelve így -amúgy, és ezekbe a skatulyákba meghúzódva hódolnak apróbb, nagyobb mániáiknak. Néha kitör némelyik, tör, zúz, ordít, meztelenre vetkőzik, és fejjel ront neki a skatulya falának, mire jön a többi őrült, elcipelik és bezárják."

A könyvben sokszor van szó az őrületről. Egy fenyegető árny, vagy épp egy kedves barát, akibe bele lehet süppedni, amikor már nem akarunk több felelősséget. Menekülő útvonal, amire nem szabad rálépni, mert nincs visszaút. Török ekkor nyomorog és beoszt, még nincs állandó munkája, de igyekszik.  Visszatérve a cenzor gondolataihoz az egzotikumról is beszél.

"- Tulajdonképpen mi az, hogy egzotikus? Ez a mi kultúr-elbizakodottságunk, hogy egzotikusnak mondjuk egy indiai fejedelem udvartartását, és jóindulatúan nevetünk a néger törzsfő ünnepi esernyőjén. Minden díszruha és jelvény és szertartás egzotikus. Vallási vagy nemzeti ünnepély, minden. Egy király megkoronázása nevetséges ceremónia lehet, belső tartalma nélkül. egy szerecsen haditánc! Nekünk egzotikum. Nekik egy ősi kultúrából sarjadt ünnepi ténykedés, amelynek formaságai mögött lényegek lappangnak. Nekik viszont éppilyen egzotikus lehet egy úrnapi körmenet Budapesten. Jelek, mozdulatok, hajlongások, színek és hangok, csupa szimbólum. Nna túl nagyra vagyunk magunkkal."

Tulajdonképpen ez önmagában annyira nem is érdekes, de Benedek István könyve után egy kicsit máshogy közelítem meg a kultúra kérdést. Nyitottabbá tett Benedek kultúrfölénye. Végül kedvenc cenzorom döntése után ismét költözés jön.Aztán megint. Mindig új hely, új emberek, és közben egyre feljebb kapaszkodik, lassan kapcsolatokra tesz szert Török. De végig hiteles képet ad, egy abszurd világról, ami ma már nem létezik, vagy nem ebben a formában. Mindenesetre fennmaradt Török Sándor könyvében, és visszalehet térni hozzá, ha én magam már nem is élhetek benne.

Magán szösszenet
A történelem szeretete bennem nem a nagy csaták utáni érdeklődés táplálja, hanem az, hogy megismerjem milyen lehetett akkor élni. A mikrótörténelem, és ebbe nagyszerű betekintést ad a Valaki kopog. A társadalom egy kis szegletéről, az albérlők-főbérlők viszonyáról, a házakról, az ötödik emeleti lakásokról, a bútorozott szobákról, az emberek lelkületekről, a kis és nagyobb őrültségekről. Közben meg megismerem az ismeretlen író lelkületét is egy kissé, beenged az életében, hagyja, hogy megfigyeljem. Persze az, amit leír valaki magáról, és az amilyen valójában az sokszor más. Beleolvastam Török Sándor életrajzába, fenn van a wikipédiában, sok minden innen derül ki, de más a sivár életrajz. Néhány adat felsorolva, mintha be lehetne szorítani valakinek az életét az itt született, ezt meg ezt csinálta, és itt halt meg leírások közé. A munkáiban hol jobban elrejtve marad fenn a szerző, hol nyíltabban. A könyvben kifejtve az író véleménye is hasonló.

Ami kifejezetten tetszett
A történetszövés, a betekintés, a látlelet a két világháború közötti időbe, ami azonban nem volt egy kicsit sem száraz.

Ami nem tetszett
Néha a sok szereplő között olykor elveszett voltam a vége felé, név szerint felidézni a szereplőket egy kicsit mindig is nehezemre esett, de egy-egy jelző többnyire a megmentésemre sietett.

Kinek ajánlom?
Azoknak, akik érdeklődnek a történelem iránt, és szeretnek bepillantást nyerni a hétköznapokba egy kortárs tekintetén keresztül, aki ráadásul még szépen is mesél. Különösen ajánlom azoknak, akik albérletben laknak, megtudni régebben mi volt más vagy épp ugyanolyan. Továbbá azoknak, akik budapestiek, vagy csak éltek már ott, nekik egy kis nosztalgiahangulatot is hozhat.

Értékelés: 10/10

Eredeti kiadás: 1937

Shakespeare Londonja napi öt garasból - történelmi útikalauz

Scolar Kiadó 2011

Történelmi útikalauz, London 1599.

Miért olvastam el? 

Kívánságlistás könyv volt, amit megkaptam karácsonyra. Nem élte meg, hogy a fa alá kerüljön. Eredetileg azt hittem egy két lábon álló malac van a borítón. Jobban megnézve jöttem rá, hogy tévedtem. A fényképezőgépes divatos ruhába öltözött úr a boríton, végképp azonnali olvasásért kiáltott. 

Részlet a fülszövegből

Ismerjük meg Londont, amilyen a XVI. század utolsó éveiben volt: az udvaroncok, gyilkosok, kereskedők, koldusok, ügyvédek, drámaírók, inasok és kalandorok városát. Nézzük meg a látnivalókat a Whitehalltól a Westminster-apátságig, látogassunk el a nyüzsgő Bankside-ra, a város új színháznegyedére, amely sörfőzdéiről, medveviadalairól és bordélyairól híres.

A tartalomról

Jól átgondolt a felépítése, az elején kis történeti áttekintéssel, hogy a kort jobban el lehessen helyezni. Londoni pletykákkal, illusztrációkkal, teszi színessé a könyvet. A végén térkép van feltüntetve rajta a nevezetességeket, 0,5 mérföldes beosztással. Megtudhatjuk:

• Hogyan gondoskodjunk szállásról?
• Milyen pénzek vannak forgalomban és hogyan igazodjunk ki közöttük?
• Mit tegyünk betegség esetén?
• Mi történik járvány esetén?
• Milyen egy átlagos londoni nap?
• Milyen veszélyekkel kell számolnunk az utcákon?
• Kik a kor jelentős szereplői?
• Mik a látnivalók?
• Hol vásárolhatunk?
• Milyen sportolási lehetőségek vannak?

Szállást fogadókban, rosszabb esetben kocsmákban remélhetünk, ha csak egy italra vágyunk, akkor a sörözőket érdemes felkeresni, amiket gyakran nők vezettek, akik saját főzésű sört mértek. A kocsmák a szórakoztatás helyszínei voltak, felszolgálóval. A fogadókban akár százan is megszállhattak, télen állandóan égett a tűz, és tiszta ágyneműre lehetett számolni, amibe előttük más még nem feküdt.

"Minden tulajdonos [...] verseng a többiekkel, hogy ki tudja jobban szórakoztatni a vendégeit, kinek vannak finomabb ágyneműi, és hol cseréli azokat sűrűbben, hol milyenek a bútorok és a fekvőhelyek, hol szebbek a szobák, jobb az étel, drágább az étkészlet, erősebb az ital, hol lehet a legtöbb fajta bort kapni, és hol bánnak a legjobban a lovakkal. "

Egy-egy gyógymód, álljon itt példaként

"Hajtetű – kenjük be higanyos kenőccsel és disznózsírral Nátha – dugjunk az orrunkba egy darabka fehérrépát"

Külön érdekesség volt az angol helyesírásról olvasni, ami a korszakban meglehetősen bizonytalan volt. Shakespeare apja John tizenhat különböző módon írta le saját nevét, általában a Shaxpeare változatot használva. Fia William ingadozott a Shakespere, Shakspeare, Shakespeare között, de jogi iratokban Shaxper, Shakp, és Shaks rövidítéseket is használt.

Az utca veszélyei között a lopás, az átverések, csalások, fegyveres támadókra is felhívja a figyelmet.

A látnivalókról szóló rész főleg azoknak lehet érdekes, akik már jártak Londonban, én egy kicsit untam a leírásokat, de ha egyszer eljutok Anglia fővárosába, mindenképp megnézem mi maradt fenn belőlük, és mit mostak el az évszázadok. 

A sportokról szóló részben meglepőnek találtam, hogy a medve- és kakasviadalok mellett, bikaviadalokat is tartottak. A nagyobb testű állatok viadalát színházakban lehetett megtekinteni, ami ilyenkor kétszer annyi bevételt hozott, mint egy színdarab bemutatása. 

A vége olyan hirtelen jött el, pedig még szívesen olvastam volna részleteket a mindennapi életről. 

Ami kifejezetten tetszett

A hétköznapisága, a Londoni pletykák kis szöveg részei, az illusztrációk, és a korabeli könyvekből vett részletek.

Ami nem tetszett

Lehetett volna hosszabb is, nyomtathatták volna vékonyabb papírra.

Kinek ajánlom?

Ha időutazásra adnánk a fejüket és épp az 1599. év Londonját választjuk célnak, akkor mindenképp vigyük magunkkal ezt a könyvet, hasznos lesz. A történelmet, vagy épp Londont kedvelőknek ugyancsak ajánlott.

Értékelés: 10/10

Kiadó: Scolar

eredeti éve: 2009

magyar kiadás: 2010