A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 20. század. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 20. század. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. április 18., szombat

Képes magyar néprajz

Corvina Budapest 1985

Bihari Anna - Pócs Éva: Képes magyar néprajz


Miért olvastam el?
Az egyetemen jött feladatként, hogy válasszunk egy parasztsággal kapcsolatos témát, én kapásból kiválasztottam a matyó népviseletet és népi ékszereket. A téma egyébként is érdekel, mint a nagy divattörténet egy lokális és viszonylag állandó szegmense. De ez a könyv nem ezzel foglalkozik, vagyis pontosabban nem csak ezzel. Gyanútlanul kivettem a könyvtárból és itthon elég hamar rájöttem, hogy ez a könyv nekem nem jó a témámhoz. Nem szól a matyók viseletéről. Szól viszont rengeteg olyan dologról, ami felkeltette a figyelmemet, és magával ragadott. Szóval elolvastam.

Tartalomról
A néprajz sok mindent jelent, nagy területet fed le. A címből kitűnik, hogy ez a Magyarországra szorítkozik, továbbá, hogy képekkel illusztrált. A képek voltak az a plusz, ami sok pusztán leíró könyvből hiányzik. Itt nem csak a fantáziámra kellett támaszkodnom, az eszközöknél, épületeknél, a különböző tárgyaknál voltak fényképek és rajzok, amik bemutatták az adott dolgot. Ez nagyon tetszett benne. 1985-ös munka, de nem évült el a filozófiája miatt. A néprajz kevésbé ideologikus ilyen szempontból, mint a történelem. (Persze biztos akadnak, akik ezt másképp gondolják, adott esetben nyugodtan lehet írni véleményt hozzászólásban).

A nagy szerkezeti egységei:
  • Egy ember élete
  • A falu környéke
  • A parasztok lakóhelye
  • Egy család lakóhelye
  • Idegen tájak – más emberek
  • Múlik az idő
  • Parasztkalendárium
  • Nem élünk egyedül
  • Mit tudunk a világról?
  • Mit mesélünk a világról?

Ez a felosztás fokozatosan vezet be a néprajzba, megfoghatóan ragadva meg, hogy milyen is volt a paraszti élet a 19. század második felében, olykor a megírás napjaiig (1985). Vannak motívumok, amik sokkal régebb óta vannak jelen, de a kapitalizmus elterjedése lassan a paraszti (1848 előtt jobbágyi) társadalomba is átszivárgott. Ez a hatás sok mindentől függött.
"A falun belül az emberek életét, viselkedését elsősorban a rokonság határozta meg. Vidékenként változott, hányadik ízig vagy ágazatig tartották számon a rokonságot. Volt, aki hét ágazatig is ismerte oldalági rokonait, de körülbelül a harmadikig szinte mindenki."

A csecsemő
A csecsemőkről eddig is tudtam, hogy többnyire pólyában tartották, de ezt hat hónapos koráig is rajta hagyták! Leginkább a szemmel veréstől féltek, ami egy-egy boszorkány műve lehetett, de az elkövetőnek kikiálthattak egy rossz szomszédasszonyt is. A beteges vagy nyomorok gyermeket kicseréltnek, elváltottnak tartottak.

"Az "elváltottnak" tartott, rosszul fejlődő csecsemőt megpróbálták visszaváltani: kilencféle gyümölcsfa ágával fűtötték be a kemencét, és a kicsit ráültették a sütőlapátra, mintha be akarnák lökni a tűzbe. Úgy hitték, ha megkérik a boszorkányt: "Szépasszony, add vissza az enyémet, // Mert ha nem, megégetem a tiédet." az lekapja a gyermekét a lapátról és leereszti a kéményen át az anya elvitt, igazi gyermekét."
Játszó lányok
Az iskola
"1770 körül átlagosan már minden második falunak volt iskolamestere. Az iskolát sokféle egyház szervezte, és helyük nemritkán a pap lakásában volt. A tanév hivatalosan már akkor is két félévből állt. Az őszi betakarítás után kezdődött a tanítás. És tél végégig tartott. A második félév kezdete Gergely napján, március 12-én volt, de amint a nyári munkák megkezdődtek, a gyerekek a mezőre menetek vagy a ház körül segítettek. Az első tanítók olyan diákok lettek, akik kijártak néhány osztályt egy városi kollégiumban, azután visszatértek falujukba. Ők voltak a kántorok és a harangozók is."

Az iskolaügy helyzetére jól rávilágít, ez a kiragadott részlet. A tanítók alig kaptak képzést, és csak a legalapvetőbb tudást igyekeztek átadni kis tanítványaiknak. Így is sokan maradtak analfabéták. Egy légtérben voltak a diákok, és általában mindössze egy oktató foglalkozott mindannyiukkal. A tanítóknak alkalmanként baromfit, gyümölcsöt, tejtermékeket küldtek a gyerekek szülei.

"A számtanért külön tandíj járt, sőt a lányoktól az írásért is. A lányok rövidebb ideig tanultak, a fiúk tovább, általában három-négy évig. A tanyasi gyerekek iskolába járása nem volt általános még a XX. Század elején sem. Pedig akkor faluhelyen már általános volt a hat osztály kijárása."
Hol van ez a rendszer a jelenkortól? A szakiskolák esetében is, minimum 10 évig tanulnak jelenleg a diákok. Persze van, aki most is csak nyolc osztályig jut, míg tanköteles korú. A falusi iskolák kevés berendezéssel működtek, a kisdiákok füzet helyett palatáblára írtak. Nagyapám mesélte, hogy még nekik is palatáblájuk volt, pedig ő 1944-ben kezdte az iskolát. Aztán később jöttek a füzetek, irkák.

Szerelem, udvarlás, párválasztás
A falubeli szokás szerint a fiúbarátok csoportosan menetek a lányos házakhoz. Ennek is megvoltak a maga napjai, a legényjáró napok: általában kedd, csütörtök, szombat és vasárnap. Ekkor szívesen látták a vendégeket.

"Volt vidék, ahol a legény csak a kertkapuban beszélgethetett a lánnyal. A szülők az ablakon át ki-kilestek, nem marad-e a lányuk túl sokáig odakint. Néhol a szobában üldögélt együtt a családdal, másutt a kamrában tölthette a lánnyal az éjszakát is."

Ez utóbbit egészen meglepő szokásnak találtam, tekintve, hogy a vallásos falusiak körében milyen nagy fontosságú volt a leány tisztaságát megőrizni. Azonban maga a házasság érdekszövetséget jelentett leginkább, mely során a családok és a vagyonok egyesülnek, még ha a parasztok esetében ez a vagyon csak néhány hold földet jelentett adott esetben.

Háromkirályok
A könyvben még számos témakört érintenek és bontanak ki, engem ez a három érdekelt leginkább. Egy egész kalendáriumot bemutatnak, hozzá kapcsolódó ünnepekkel, és szokásokkal, leírva, hogy milyen hagyományos munkák kapcsolódtak a különböző időszakokhoz.

Értékelés: 10/10 Összességében nagyon elégedett voltam ezzel a könyvvel. A képek jól illusztrálták a leírtakat, és számos új információval lettem gazdagabb. Ha valaha paraszti környezetben játszódó írás létrehozására adnám magam, akkor valószínűleg újra kiveszem a könyvtárból ezt a könyvet.



2015. január 30., péntek

Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben

Eredeti megjelenés: 1939

Vesztegzár a Grand Hotelben


Miért olvastam el?
Az egyik molyos kihívásra olvastam. A várólistámról választották nekem, én meg rendes gyerek voltam és hamar neki fogtam. Már csak tíz könyv és meg kapom a plecsnit :) Egyébként Rejtő, egészen újonnan felfedezett szerző számomra, sokáig fanyalogva tekintettem rá. Pedig jól ír. Meg kellett érnem a humorára, amikor először próbálkoztam vele, nem fejeztem be a könyvét, amihez hozzáfogtam. Már nem is emlékszem melyik regénye volt az, talán valamelyik Piszkos Fredről szóló.

Részlet a fülszövegből
Rejtő egyik legismertebb és legmulatságosabb regénye ez. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc a bubópestis megbetegedés ürügyén vesztegzár alá helyezett nemzetközi közönséggel, minden rendű és rangú szélhámossal szúfolt Grand Hotelben zajlik. Bár az okmány megszerzése csak egypár titokzatos személy érdeke, mégis, a kényszerű bezártság nyomasztó hatására a legkülönfélébb rejtélyes eseményekbe keveredik bele a hotel szinte minden lakója, hogy azután az óriási kavarodásban lelepleződjenek az igazi bűnözők, és fejtetőre állított kalandok során egymásra találjanak az igazi szerelmesek – és az okmány hivatott tulajdonosai, illetve őrzői is.

Tartalomról
In medias rex kezdünk, kimászik egy hölgy szekrényéből egy pizsamás, lámpaernyő kalapos fiatalember, akit kompromittáló mivolta miatt nem lehet elereszteni a szobából. Maud és hercege privát beszélgetését az ágy alól hallgatja ki, miközben bubópestis miatt lezárják a hotelt. Közben gyilkosság történik és az idegenről kiderül, hogy nem is olyan ártalmatlan, mint amilyennek elsőnek tűnt. Legalábbis az önvallomás erre utal... Nem okozott csalódást Rejtő, tele volt a történet csavarokkal, és végig fel sem merült bennem, hogy a tettes tényleg az, aki. A krimi vonal rendben volt, bár hihetetlen, hogy ennyi minden félrevezető dolog legyen egyetlen gyilkosságnál. Hogy nem csak egy bűntény van? Az csak izgalmasabbá teszi a helyzetet. A szerelmi szálak is szövődnek a szolgáktól kezdve egészen magas körökig. Félix szerelmi története azonban nem volt hihető számomra. Az oké, hogy az izgalom hatására szerelmek szökkenek szárba, meg összezártság, és társai...Nyomos érvek, de akkor sem éreztem hitelesnek. Talán a szerelem ábrázolásban nem lenne olyan nyerő Rejtő? Még csak ez a második könyvem tőle, így nincs olyan túl nagy viszonyítási alapom.
Hogy milyen helyzetekre lehet számítani? Ízelitőnek:
"…Elvitték a ruháját. Ott állt a borotvával és a főkulccsal, félig szőrös arccal, ruha nélkül.
A kulcsot, a borotvát és a szappant egy törölközőbe tette, és mint valami batyut a karjára kötötte. Azután kilépett a vaslépcsőre.
Izgalmas ruhavadászat vette kezdetét." 
 

A szereplőkről
Rengeteg szereplőt mozgat, és ugyan az elején kicsitt elveszett voltam, hogy ki-kicsoda, a közepe táján már biztosan követtem az eseményeket. A karakterek széles skálája vonult fel, a csaló, fegyverkereskedő, hűtlen házastárs, zsarolók, művészek és még sokan mások, bár nem hosszasan, de ahhoz éppen eléggé bemutatva, hogy megjegyezhetőek legyenek. Néhány példa: Armin Vangold terménykereskedő, Júlia nevű felesége kövérkés, és épp elment vásárolni a vesztegzár kezdete előtt. Lindner a kövér baronista, hangjából már nem sok maradt, de még mindig világhírű. Bruns, időnként visszatérő vendég. Signora Relli, hatalmas termetű, szicilíai özvegy, kissé férfias hanggal. Dickman egy sorhajó nyugalmazott kapitánya, Hiller egy bostoni tejkrémgyáros, Hould kapitányné Sydneyből, Renke doktor, Villiers őnagysága. Az igazgató Wolfgang, Markheit egészségügyi tanácsos, Raverdan márki, Walter a fotográfus segédje. Maud Brockman, akinek a hálószobájába bemászott az idegen, aki állítása szerint esküvő elől menekült. Persze egy Hotelben még ennél is több személy tartózkdott, de azért nem kívánom felsorolni az összes lakót.

Ami tetszett
Az alapötlet, és a humoros helyzetek

Ami nem tetszett
Sok időbe belekerült, amíg megtudtam jegyezni ki-kicsoda. Az egyik szerelmi szál kivitelezése.

Értékelés: 8/10

2015. január 21., szerda

Vavyan Fable: Mesemaraton

Eredeti megjelenés: 1989
Betűvető Kiadó

Mesemaraton


Miért olvastam el?
Vavyan Fablelel már volt néhány kísérletem, legutóbb a Szennyből az angyal kapcsán találkoztam vele. Azt erőltetettnek éreztem, bár volt benne egy-két jó poén is. A Mesemaraton molyos tagságom egyik legelső napján került fel a várólistámra, ami már jócskán egy éve volt. Most beneveztem egy alternatív várólista csökkentésre is a hivatalos mellett, amin valaki más határozza meg a te várólistádról, hogy minek fogj neki. Nekem ezt hozták ki elsőnek, így most el is olvastam.

Részlet a fülszövegből
Burleszk, paródia, karikatúra ÉS kalandregény. Hella Postor, a vagány, idős milliomosnő éjjel-nappal tequilát iszik, s közben lovasversenyt szervez fantasztikus terepen, mesés fődíjjal (egymillió fabatka). Szinte a rajt előtt belebotlik Athénába, fiatalkori önmaga hasonmásába. Nagylelkűen meghívja őt és Don Jarrat-t a Mesemaratonra. Ha egymásra találnak, öröklik hatalmas vagyonát. A kiszemelt vőlegénynek van egy szépséghibája: maffiózó. És éppen bajban van egy eltűnt heroinszállítmány miatt. A verseket mormogó és bohócságát mindinkább föladó Athéna az öreg hölgy testőréhez vonzódik: Michel Redfordhoz, aki öltözzön bár navaho törzsfőnöknek vagy pirosbabos szoknyás nőimitátornak, szívdobogtatóbb fickó.

Tartalomról
Az első mondatokból látszik, hogy itt egy hozzám közelebb álló történetet olvashatok, hisz egy könyvtárban kezdődik a paródia. Athéna Dobos, aki magyar származású, de Amerikában él az Isten Háta Mögött. A nyitva tartás utolsó napján betéved egy idős hölgy, aki felismeri önnön magának ifjabb mását az ifjú lányban. Megbízza testőrét, hogy faragjon embert a leányzóból, aztán induljanak a versenyen. A tét nem kevés egymillió dollár. Ami valljuk be az azóta inflálódott pénzben mérve sem kis összeg. A könyvmoly leányzó szerencsétlenkedései, mintha szándékosak lennének és haladva az olvasással kiderül, hogy valójában, azok, bohóckodik és szórakoztat.. Athéna, akivel erősen szimpatizálni kezdtem a könyv elején, már csak könyvszeretet, és bénasága miatt is (kicsit rám hasonlít, bár mostanában, nem vagyok ilyen jó formában, és azért hintaszékeket nem szoktam magamra rántani, megmaradok a kilincsen fennakadás, meg a bögre magamra borítása szintjén).
Jellemző rám, hogy nem olvasok fejezetcímeket. Itt is a kilencedik fejezetnél kaptam fel a fejemet az egyéb versenyzők címszónál. A verseny roppant őrültnek és érdekesnek ígérkezett pedig még el sem kezdődött ekkor. Igen, elérte a könyv, hogy hangosan röhögjek, amit legutóbb az Elveszett Próféciáknak Terry Pratchett (Egyik kedvenc szerzőm) és Neil Gaiman közös produkciójának sikerült. Kicsit harsányra lett az éjféli órán a kacaj, amikor az aktuális humorosabb részhez értem. Szerencsére nem ébredt fel egyik testvérem se, de ekkor döntöttem úgy, hogy a maradékot inkább másnap fejezem be. A végén szinte mellékesnek éreztem, hogy ki nyert. Az sokkal érdekesebb volt, ami útközben történt. Vagy épp utána. Szinte mesei volt a befejezés is, már csak a boldogan éltek, amíg meg nem haltak hiányzik a végéről.

A karakterek
A mellékszereplők haláliak voltak. Kezdve a gyáva színésztől, az ifjakra vadászgató úrhölgyön át, a transzfesztitáig, akivel ''csoda'' történik útközben. A versenyt csupán kísérők között is vannak érdekes alakok, nekem a hétfátylú Salome, volt a személyes kedvencem, aki egyébként egy 120 kilós operatőr a civil életben. A zárónapon a prímet a katonai szexgombának beöltözött kislány vitte, aki önmagában is kellemesen színesíti, az amúgy sem érdektelen felhozatalt.

Athéna fura volt végig, de jelleme szerencsésnek mondható. Bár igazán nem értettem, hogy miért rejtőzködik rondaság álarca mögé, amikor gyönyörű, de végül is nem kötelező emberi formát öltenie senkinek, ha nem akar. Voltak hülye hozásai, ami rosszul is elsülhettek volna, ráadásul makacs, és önfejű, szóval ideális főszereplő, csak időnként nagyon idegesítő.

A testőrünk a szőrős testével nem az ideálom, de attól függetlenül egészen megkedveltem. Bár a bajok kiindulópontjának forrása ő volt, mégsem lehetett igazán hibáztatni. Lehet, hogy egy szép napon elolvasom majd az Emlékfutam című folytatást, mert biztos vagyok, hogy nem tud sokáig
békén megmaradni a fenekén, akármennyire is próbálkozik.

Ami tetszett
Az őrült helyzetek, bár már néha fárasztóak voltak olyan sok volt belőlük. Meg a szereplők.

Ami nem tetszett
Néhol tömény volt, egy percre se lehetett nyugodt az ember, mert mindig történt valami, ami ugyan nem nagy hiba, de azért egyszer kétszer már fárasztott olvasás közben.

Boritó:7/10


Értékelés: 9/10

2015. január 17., szombat

Szerb Antal - A harmadik torony

Magvető 2007
Eredeti megjelenés 1936

Utazás Észak-Olaszországba

Miért olvastam el?
Először is imádom Itáliát. Szeretek róla olvasni, a tájai, a történelme, a kultúrája mindene megfogott. Latinul úgy-ahogy tudok és, bár nem vagyok nyelvzseni egy szép napon szeretnék az olasznak is neki fogni, hogy ne csak annyit tudjak mondani, hogy piccolo gelato, meg Bon giorno! Már kétszer is jártam az országban, bár az itt említett városok közül még csak Velencében voltam.  
Kívánságlistás könyv volt nálam, aztán rábukkantam az egyetemi könyvtárban, amikor egy másik Szerb Antal könyvet kerestem. Azonnal ment a kölcsönzésre váró könyv kupacom tetejére.

Fülszöveg
Először jelenik meg önálló kötetben Szerb Antal 1936-os olaszországi útinaplója, melynek néhány jelenete az Utas és holdvilág lapjain kapott később költői formát. Város és tájleírások, kultúrtörténet, finom megfigyelések, és mindezek ellenpontjaként a harmincas évek Európája. Az Utas Velencéből Vicenzán, Veronán és Ravennán át jut el San Marinóig, hogy ráakadjon a Harmadik Toronyra, amely – még hiszi – segít átvészelni a szörnyű kort, amelyben élnie adatott. A szöveghez korabeli fekete-fehér fényképeket válogattunk.

Tartalomról
"Spanyolországba szerettem volna menni, de Spanyolország, történelmének ezen a legszörnyűbb nyarán, nem mutatkozott vendégszerető országnak, és két ellentmondó rádiója váltakozó buzgalommal süvítette a világba azoknak a dolgoknak a pusztulását, amelyekért az ember Spanyolországba szeretne menni. Talán sosem fogok már Spanyolországba menni, és ha el is mehetek majd, már nem fogom ott találni azt, amit kerestem. A történelem ideig-óráig ittfelejt a föld hátán egy-egy várat és várost, egy Nürnberget, egy Oxfordot, egy Toledót, de ez csak feledékenység; figyelmeztetés érkezik és háborúk, forradalmak, égzendülések vagy a «haladás» kalapácsütései között beteljesedik a mulandóság. Akkor eszembe jutott, hogy okvetlenül Olaszországba kell mennem, amíg Olaszország még a helyén van, és amíg Olaszországba mehetek."
A könyv kezdőmondatai ezek, amik azonnal az olvasó fotelemhez szögeztek a következő egy-másfél órára.   A könyv útleírás, de izgalmasan, nagyszerűen megírva. Az irodalmi utalások, azt a jóleső érzéssel töltöttek el, hogy igen legalább egy részüket ismerem. A helyek, amiket már láttam Velencében újra felidéződtek bennem, ami nem csak a fotós illusztrációknak volt köszönhető. Mindeközben irodalmilag, kultúrtörténetileg gazdag utalásokkal tűzdelt szöveget olvashatunk. Nagy teljesítmény valakitől, aki egész éjjel szállás után rohangált, a zsúfolt, hőségtől nehéz tengerszagú levegőben aszalódva. A spanyol fürdőhelyek nem látogathatóak ekkor, így még többen vannak a Velencébe ellátogatók. Közben megtudhatjuk azt is, hogy az olasz nők csúnyák, szőkére festik a hajukat.
Vicenzába érve, ami arról nevezetes, hogy itt alkotott Palladio.
"Ő volt a reneszánsz utolsó nagy építőmestere. És külön nevezetességet az adja, [Vicenzának] hogy itt találkozott Goethe Palladio művészetével, és itt lett, Palladio harmoniáját látva, klaszikussá."
A továbbiakban, folytatja az utazást, és mi vele utazunk. Mindössze 80 oldal, az illusztrációkkal, mindennel együtt, ami nem túl sok. A kiadás mindenesetre nagyon szép, de aki nem szeretne kiadni rá pénzt, vagy nem találja meg a könyvtárban, ahová  beiratkozott és még kölcsön se tudja kérni, annak az alábbi linket ajánlom figyelmébe:
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00609/19293.htm

Ami tetszett
Toszkána rajongója vagyok, ráadásul Szerb Antalban is pozitívan csalódtam. A fotók is szépek.

Ami nem tetszett
Lehet, hogy nem vagyok elég kritikus, de nem találtam benne hibát.

Kinek ajánlom?
Annak, akit egy kicsit is érdekel Itália, a kultúra, a művészet és a XX. század, még a második világháború előtti, de már a fasizmus, és Musszolini veszélyét érző szerző utazásának története.

Boritó: 10/10 A vitorláshajó Velencével a háttérben csodaszép.
Értékelés: 10/10

2015. január 16., péntek

Micimackó

Rengeteg kiadást megélt
1995-t olvastam a Láng  Kiadótól
Eredeti megjelenés: 1926

Micimackó

Miért olvastam el?
Talán meglepő, de nekem a gyerekkoromból kimaradt ez a mese. Persze láttam a belőle készült mesesorozatot, én is danolásztam, hogy "Hull a hó és hózik", de az olvasásig nem jutottam el. Idén a várólista csökkentések közé bevettem, és az első adandó alkalomra lecsaptam az antikváriumban mindkét kötetére. 

Részlet a fülszövegből
Réges-régen valamikor az ősidőkben, de legalábbis múlt péntek előtt, Micimackó az erdőben élt, saját kunyhójában. S ugyanebben az erdőben lakott a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, Kanga, a kengurumama kicsinyével, Zsebibabával, no meg a vidám, ugrálós Tigris és persze mindnyájuk szeretett gazdája, Micimackó legjobb barátja: Róbert Gida.



Tartalomról
A szöveg szerves részét jelenti a Ernest Howard Shepard készítette illusztrációk. Gyönyörűek és nagyban hozzájárultak a Micimackó élményhez. Sokat mosolyogtam , kezdve az első fejezettel és a mackóval, aki a léggömbjével együtt egy nagy fekete felleget utánoz. Közben megismerjük a nagy és okos, már egészen hatéves Róbert Gidát, aki hallgatja a meséket, és egyben részesévé is lesz, hisz ő Micimackó legjobb barátja. Az egymás követő események tanúskodnak barátságról, de néha egyenetlenségről is. Megérkezik Kanga Zsebibavával, és először idegenkednek tőle. Tervet is kieszelnek az elűzésére, aztán a vége az lesz, hogy Malackát megfürdetik. Nem szeretném elmesélni az egészet, mindenkinek legyen meg (ha van hozzá kedve) a saját élménye a Százholdas Pagony és környéke lakóinak életéről. 

Ami kifejezetten tetszett
Az egész, az ötletességével, a karakterekkel, a gyönyörű illusztrációk, a fordítást, amit nagyon eltalált Karinthy Frigyes, szóval minden.

Ami nem tetszett
Olyan nem volt. Azt hiszem elfogult vagyok egy kicsit.

Kinek ajánlom?
Gyakorlatilag mindenkinek, Kedves szülök! Olvassák fel ezt a könyvet a gyereküknek elalvás előtt, hogy ők is megismerjék ezt a csodás világot. Kedves kortársaim! Ha pihenni, vagy csak nosztalgiázni szeretnétek, ez a könyv arra is megfelelő. Én a vizsgákra készülés közbeni pihenőmkor olvastam és nagyon ki tudott kapcsolni. Jó szórakozást hozzá!

Értékelés: 10/10


1996 Láng Kiadó

Micimackó kuckója

Miért olvastam el?
Kíváncsiság és mert az első rész nagyon tetszett.

Részlet a fülszövegből
Micimackó az erdőben él, saját kuckójában. Ugyanebben az erdőben lakik a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, a vidám, ugrálós Tigris, Kanga, a kengurumama és kicsinye Zsebibaba, és persze Micimackó legjobb barátja: Róbert Gida. Ebben a mesebeli erdőben mindennap történik valami mulatságos és izgalmas esemény…

Tartalomról
Baráti félreértéssel kezdődik a mese, aminek Füles az áldozata,
Majd egy nagyon határozottan határozatlan Tigris is bejön a képbe, aki éjszaka kopogtat.
 A többi mese is jól ki van találva, bár itt a szereplőknek néha voltak olyan megszólalásai, amit nehezebben toleráltam. Nyuszi fontoskodása zavart a leginkább, de végül is megbocsátottam ezt is a könyvnek. Sok könyv van, amit nehezen engedek el, mert olyan jó volna még egy kicsit olvasni, abban a világban maradni. Itt is megvolt ez a "könyvvégi szomorúság" amire még pluszban adódott, hogy eleve búcsúnak szánták. De sebaj! Mindkét kötetet újra fogom olvasni még, ebben biztos vagyok.

Ami kifejezetten tetszett
Az illusztrációk itt is gyönyörűek.  Az első fejezet kedvenc lett Füles kuckójáról.

Ami nem tetszett
Néhány szereplő megszólalása, de azért csak kissé zavartak.

Értékelés: 9/10