Az Így neveld a sárkányodat sorozat második kötete
Miért olvastam el?
A filmet szerettem nagyon, aztán elolvastam az első részt könyvben. Teljesen más, szinte csak a nevek egyeznek. Egy jó időbe beletelt, aztán a sorozat harmadik része a kezembe került a megyei könyvtár gyerekkönyvtár részében. Miután azt elolvastam el akartam olvasni az előzményt is, és csodák csodájára bent volt.
Fülszöveg
Ebben a kötetben Harald és társai egy kalózképző tanfolyamon vesznek részt, és eközben egy koporsóra bukkannak. Amikor kinyitják, egy élő embert találnak benne. Az illető nemsokára Harald legvérszomjasabb ellensége lesz…
Tartalomról
Cressida csak a fordítója Harald (Hablaty) könyvének, legalábbis a borítón ez áll. Jobban bele élheti magát az ember és egy picit talán elhiheti, hogy mindez valóság is lehet. Persze csak egy rövidke időre. A régebbi fordítású könyvet olvastam, amiben Harald nevet emelték ki, így én is ezt fogom használni.
A vikingeket a kalózkodást megelőzően kemény tanulás várja, olyan órákon mint: Gorombaság haladóknak, ahol egymást tanulják szidni, kardozni tanulnak, elvenni más pénzét és hasonló hasznos dolgokat. Haraldnak - aki a ónorvég viking nyelv mellett franciául is tud - nem mennek ezek a tárgyak, és nem sokra megy az udvarias francia nyelvű kéréssel, amikor egy gall parasztot kellene megfosztani értékeitől.
Halvér Harald barátja itt fontos szerephez jut, a barátságuk még erősebb lesz. Az ellenszenves antihős is feltűnik, bár a terve kockázatos. Nem is értem, hogy vállalhatott ekkora rizikót, mikor nagy esélye lehetett volna annak is, hogy rajtaveszt.
A kalózarany keresése egy rejtvényt követve a méltó utódról, akinek a sárkánya fog nyomra vezetni, Fogatlan nyafogása, hogy ő nem tudja kiszagolni a kincset, a szörnyűséges sárkányok, akiknek csak szaglása mivel nincsen se fülük se szemük, mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez egy nagyon jó könyv legyen.
Már a kezdő jelenet is izgalmas, és végig megtartja ezt a fordulatokban gazdag tempót, és a végére is kijut egy nagy tanulság, ami a gyerekek számára érthető nyelven fogalmaznak meg, mégsem éreztem túlságosan didaktikusnak. Az igazi hősökké nem a hírnév teszi az embert, továbbá a külsőségeknél fontosabb a valódi érték. Akár egy kopott kard is lehet értékesebb, mint a csillogó.
"A Viharpenge mindig is balra húzott egy kicsit. És nem mindig az a Legjobb, ami annak látszik."Ami tetszett
A történet tanulságos volta és az, hogy izgalmas volt. Jó volt megint a szereplőkkel megélni a kalandokat, látni Haraldot, aki megmenti a helyzetet, ráadásul meglepően bölcsen határoz.
Ami nem tetszett
Az illusztrációk nem valami szépek, de attól még aranyosak. Lassan majd hozzászokok.
Borító: 8/10 A fekete halálfejes lobogó a kék háttér előtt elég egyszerű. Jó hogy rögtön lehet látni, hogy bizony egy kalózos könyv. Talán a fiatal fiúkat próbálta ezzel megnyerni a borítótervező.
Értékelés: 10/10 pont Jól esett ez a könyv. Ha mondjuk olyan 12 évvel korábban olvasom, akkor biztosan felcsaptam volna már kincskereső tengerésznek, rögtön miután a szüleimet rávettem, hogy szerezzenek nekem egy sárkányt. Figyelem! Senki ne keresse benne a filmbeli jeleneteket a filmet és a könyvet nem érdemes hasonlítgatni, a maga nemében mindkettő nagyszerű alkotás.
