Széchenyi István: Hitel

1830

Széchenyi István: Hitel

Miért olvastam el? 
Az egyetemen volt az egyik kiadott könyv, amiből előadást készítettem.

Életrajz

Gróf Széchenyi István 1791-ben született Bécsben. Apja gróf Széchényi Ferenc, édesanyja Festetich Júlianna grófnő.

Középfokú iskoláit magánúton végezte. Apja akarata szerint 17 éves korában már katona volt. Részt vett a Napóleon elleni háborúkban, ki is tűnt bátorságával és vakmerőségével. Rengeteget utazott, bejárta Törökországot, Kelet- és Nyugat-Európát.
Utazásai közben döbbent rá hazája elmaradottságára. Megállapította, hogy történelmi neve súlyos kötelességgel is jár, ezért életcéljául nemzete sorsának előmozdítását tűzte ki. Hazatérve ő lett a reformgondolat kezdeményezője és legjelentősebb alakja.
Szinte lehetetlen felsorolni mindazt, amit élete folyamán tett nemzetéért. Megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, előmozdította a dunai és tiszai gőzhajózást, a Lánchíd megépítését, támogatta a vasúthálózat megépítését és az egyesült Budapest ötletét.Az 1848 áprilisában megalakuló Batthyány kormányban a közmunka-közlekedésügyi miniszteri tárcát kapta. Bécs és a független magyar kormány közötti feszültségeket azonban nem volt képes elviselni. Posztjáról lemondott, és 1848. szeptember 5-én a döblingi elmegyógyintézetbe került orvosa, Almási Balogh Pál tanácsára. Széchenyi Döblingben hamarosan visszanyerte szellemi alkotóerejét, és élénk érdeklődéssel kísérte a hazai és európai politikai eseményeket, viszonyokat.
A sorozatos zaklatások, házkutatások felőrölték Széchenyi maradék erejét. Az üldöztetéseknek csak a halála vetett véget. 1860. április 7-éről 8-ára virradó éjszakán "karosszékében ülve, átlőtt koponyával találtatott".
Forrás: itt

Tartalomról
A könyvet a szépeknek, azaz a hölgyeknek ajánlotta. A Hitel mibenlétét így fogalmazza meg:

"Homály és tévedés elhárítása végett az olvasót mindenekelőtt szükségesnek tartom arra figyelmeztetni, hogy én ezen kifejezést: hitel; azon értelemben veszem, melyet a közéletben a „creditum” jelent, ami nem egyéb, mint bizonyos lekötelezések által más kezében lévő ingó vagy ingatlan vagyonunkrúl nyert bizodalom és bátorság. Mennél nagyobb bizodalmat s bátorságot nyújthat valaki az ő kezei közt lévő vagyonunkrúl, annál több hitele – credituma van; s mennyivel nagyobb bizodalommal s bátorsággal bírja a közönség saját javait másoknál, annál tökéletesbnek mondatik azon ország hitelállapota."

A folytatás egy kérdésfelvetéssel nyit, miszerint:

"Nevetséges vagy inkább szomorú dolognak kell-e mondani, ha valaki nagyszámú gulája* s tölt gabnavermei mellett is koplal vagy szinte éhen hal? Nevetséges vagy szomorú-e, ha egy nagybirtokos, kinek kiterjedt termékeny szántóföldei, rétei, erdei, szőlei sat. vannak, ki nem adózik, s az országnak szinte semmi terhét nem viszi, s kinek sok ingyen dolgozik – ha egy ily birtokos, mondom, annyira elszegényül, hogy végre adóssági miatt semminél kevesebbje marad?"

Széchenyi bár elsődlegesen közgazdasági munkát kívánt írni, sokfelé elkalandozik a Hitel megírása közben. A korabeli viszonyokba nyerhet betekintést, aki veszi a fáradságot és elolvassa.
Általános jelszóvá emelhetjük az Előszóban megfogalmazottakat:

"Én azt szeretem hinni:* minden jobb lelkű ember bizonyos vágyást hordoz szívében – habár sejtetlen is –: magán, felebarátin s mindenen, ami őt környezi, szüntelen javítni."

Széchenyi az arisztokraták közé tartozik, de saját körénél távolabbra lát. A fő problémákat a pénzhiány, kiviteli vám, fölösleges és káros hatású kormányrendeletek, belső fogyasztás és kereskedési biztonság hiánya, termelés hiánya, rossz közlekedés, kereskedőbecsület hiányos volta és rosszhírkeltés jelenti a számára. Mindegyikre kitér és azontúl, hogy rámutat ezen hiányokra, ami önmagában még egyszerű dolog, hisz keseregni mindenki tud, viszont Széchenyi nem áll meg ennél. Rámutat a megoldásokra, ami ha nem is az ő életében, de idővel többnyire megvalósultak. A hitel kérdéseit taglalva kitér a polgári erények és kötelességek, nemzetiség, művelődés, törvények és politika kérdés körére mivel mindezek vagy a hitel szentségén alapulnak, vagy annak eredményei. Széchenyi világlátását nagyban befolyásolják az utazásai, amire jó párszor hivatkozik. Foglalkozik az utakkal, a neveléssel, az erkölccsel, a nemesek kötelességeivel, a jobbágyok helyzetével, és sokat Angliával. Örül, hogy van a magyarok előtt példa és csak ki kell tekinteni olyan országokra, ahol a reformok már megvalósultak, és most gazdagon élnek.

Megjelenik a szólásszabadság gondolata is:

"Csak mindenoldalú vizsgálat által lelhetni fel az igazságot, s ez csak a gondolatok legszabadabb közlése által valósulhat. Hol a beszéd korlátos,* ott rab a nyelv s csak rabként szól."

A pénz valódi értékéről így szól:

"A pénznek, földnek s minden egyébnek csak úgy van lehető legnagyobb haszna, ha egyiket s másikat minden pillantatban arra fordíthatom, amire tetszik."

"az érték szorosan a pillantathoz van kötve"

"A hitel híja oka, hogy senki nem jobbíthatja földeit oly mértékben, mint természet szerint lehetőnek kellene lennie."

A reformkor kezdetét jelenti a Hitel megjelenése, ami a szemléletbeni változásnak az első jelentős talpköve. A diskurzust elindította, voltak ellenzői és támogatói, könyvet írtak ellene. A megelőző időszak a tipikus magyar lelkület példáit sorakoztathatta fel, de arra is lehetőséget adott, hogy a reformkor nagyjai felnevelődjenek, és kitermelt magából a korszak egy Széchényit, egy Kossuthtot,, hogy csak a két haladási irányt jelzők táborának vezetőit nevezzem meg. Mindketten haladni akartak és reformokat, de ennek ütemét máshogy képzelték el.

A nyitottabbak gondolkozását átjárta a felvilágosodás eszménye, néhányaknak az utazás is megadatott, hogy aztán a legkülönbözőbb útleírások szülessenek meg, hírt adva arról, hogy Magyarországon kívül is van élet, és ha az illúziókat levetkőzzük, elismerhetjük, hogy nem egy helyen jobban élnek, mint az országban, amellett hogy sok helyen nem is nagyon tudják, merre is van az a Magyarország. Anglia példája az útmutató, őt kívánják beérni és másolni.

Széchenyi világnézetét meghatározza a vallásosság, a keresztény ember képe, és magának Istennek a nevének emlegetése, de mindezt a későbbi korok kiüresedése nélkül.

"Munkám célja nem felebarátom megítélése, mert az csak Istené; nem bűneinek napfényre hozása, mert ez kormányé; szándékom csak pénzbeli hibás elrendeltetésünk következésit olvasóm szeme elibe állítni..."

Lélekről és testről beszél, mindezt a teológiai megoszlásra alapozva. Az uralkodó személyéről nagy tisztelettel beszél, eszébe sem jut az elszakadásról és függetlenségről értekezni.

"Amit bizonyos időben egy mező megteremhetne, de nem terem, s azon dolog, amit egy ember elvégezhetne, de nem végez, minden időre el van veszve; s bizonyosan valami hiánynak kell ott lenni, akárhol is, hol műveletlen termékeny föld s egyszersmind szegény ember találtatik. Azon hiányt mindazáltal feltalálni nem tréfa, és sok olaj égett már el annak felkeresésében, s feltalálási nehézsége csak abbúl is látszik, hogy annak kipótlása végett s hogy eke és borona igazi divatba jőjön, a mezei gazdaság egy igen nemes, úri s bájoló tudománynak hirdettetett minden erővel – ámbár kirekesztőleg csak az abbúl várható haszon bírhatja az országot virágra s gyümölcsre, s csak ezek mennyisége végre a szegényt jobb létre. Legyen azért a szónok, ki földművelést javasol, bár legékesebb és szívrehatóbb előadású is, nem fog annyira mozdítni, mint egy száraz számolás, mely a nyereséget bizonyulja. – Félre azért minden pompás és fényes ajánlással, mely enthusiasmust gerjeszt s feneke nincs, s azért éppen oly sebesen lobban fel, mint a szalmatűz, de tovább se tart; s előre inkább a hidegvérű s józan számlálással, mert gazdálkodásban, kereskedésben csak haszon vagy nyereség reménye mozdít."

Itt a nyelvezet ékességén túl Adam Smith elméletének néhány eleme is felfedezhető, amelyről talán hallott is Széchenyi, miszerint a gazdaságot a nyereségre való törekedés mozgatja.

"Young, Koppe, Thaer neveit; új szisztémákrúl; váltógazdaságokrúl, szederfákrúl"

Johann Benjamin (1750-1791): A földmivelés és állattenyésztés munkájára gondolhat, ami magyar fordításban 1855-ben jelent meg. Albrecht Daniel Thaer (1752-1828), több mezőgazdasági munkát is írt. A kor neves mezőgazdasági szakíróira utal, akiknek munkásságát ismerte. A váltógazdaság emlegetésénél, a vetésforgóra gondolt, ami jóval fejlettebb szisztéma, és jobb termelékenységet jelent, mint az ugaroltató nyomásos gazdálkodás. A mezőgazdaság fejletlenségét tanúsítja, hogy még kevés helyen tudott elterjedni, és a nyomáskényszer még sokáig meghatározta a faluközössségek földművelés technikáját, de volt ahol (főleg az Alföldi régióban) a még elmaradotabb talajváltó technikákat alkalmazták.

A korban a céhek szolgáltatták az ipari termelés legnagyobb részét, de ez már a fejlődést hátráltatta. Ez a feudális rendszerű csökevény, azonban még sokáig fennmaradt rendszerével, amely a tradíciók konzerválásának letéteményeseivé váltak. A rendszeren a semmit se változtatni jelszó uralkodott el.

„Majd minden monopólium egypár évre hasznos, s eggyel mással provideálja a sokaságot; de hosszabb időre minden hathatós közelőmenetelnek legmagasb s -tetemesb gátja; úgy van a privilégiummal is.”

A közlekedés fejlődésére nézve megjósolja, hogy egyszer majd már repülve teszik meg az utat némely helyekre, mivel a lényeg a gyorsaság a közlekedésben. Persze ez még saját korában csupán ábránd volt.

Széchenyi elnézést kér, és szabadkozik, mivel az általános helyesírási szabályok ekkor még képlékenyek, több változata létezik egymás mellett az írott nyelvnek. Alapoz a kortársak tudására, behoz a szövegbe latin és franci a mondatokat. Mivel a könyvét ugyan a szépeknek, vagyis a nőknek ajánlja, mégis olvasóközönségül saját körének: az arisztokráciának, a birtokos nemességnek és az olyan kiművelt főknek szánhatja, akik rendelkeznek a korabeli alapműveltséggel, tehát tudnak latinul, és franciául is. Széchenyi ismeri a saját korának embereit, a panaszkodókat, a kicsinyeseket, a haladásra nemet mondókat és tükröt mutat nekik. Tudja, hogy lesznek, akik bírálják, de felkészül erre a bírálatra, és örömmel venné, ha valaki megcáfolná nézeteit, és jobbat ajánlana helyettük.

Korszakhatárt jelentett ez a mű. Újdonsága és frissessége nagy hatást gyakorolt, diskurzust indított el. A reform gondolatokat megfogalmazta, és szélesebb körök elé tárta. Néhány megvalósulására sokat kellett várni, de előbb-utóbb megvalósultak mind.

Széchenyit méltán nevezte Kossuth a legnagyobb magyarnak.

Ami tetszett
Ahogyan a kortársairól beszél. voltak nagyon humoros részek. A reformgondolatokat is szépen felvázolta és igazán sok kérdéskörre kitért.

Ami nem tetszett
Az elején kis nehézséget jelentett a nyelvezet, hozzá kellett szokni. Voltak latin és francia mondatok, amit a korszak művelt emberei könnyedén értelmeztek, de nekem franci tudás híján gondot okoztak.

Értékelés: 9/10 pont

Agatha Christie: Feketekávé

Agatha Christie: Feketekávé

Eredeti megjelenés: 1930

Miért olvastam el?
Azért mert megkaptam várólista csökkentéses kihíváson. Persze nem ez volt az egyetlen, ami motivált. Tulajdonképp 2014 eleje óta olvasom sorra a Christie regényeket, most már pontosan húszat elolvastam, de nagy örömömre termékeny volt az írónő, szóval egy időre még van mit elővenni. Ráadásul egy könyv, aminek feketekávé a címe, egyáltalán benne van a címében a kávé, már előre megkapja nálam a bizalmat, aztán meg útközben úgyis kiderül, hogy rászolgált vagy sem.

Részlet a fülszövegből
Agatha Christie első eredetileg is színpadra írt három felvonásos darabjában (londoni bemutatója 1930. december 8-án volt) Hercule Poirot és Hastings kapitány meghívást kap a híres angol fizikus, Sir Claud Amory surreyi házába, ahol az illető éppen az „atom” bombázásával kísérletezik.

A meghívás oka, lévén a szereplők kiléte, egészen biztosan nem egy-két kellemes, pihenéssel és csevegéssel eltölteni kívánt nap, hanem annál sokkal komolyabb.
A tudós ugyanis attól tart, hogy valaki el akarja lopni találmányát, vagyis egy olyan robbanószer képletét, amely döntő fontosságú lehet egy esetleges Angliát is érintő háború kimenetelét illetően.

Tartalomról
Poirot nyugdíjazta magát, nyugalmasan éldegél, Hastings barátja pedig már rég nem él Angliában. Hastings azonban rövid időre visszatér, ráadásul Poirot megkeresik egy vidéki kúriáböl, hogy teljesítsen egy megbízatást. Poirot, akinek a legnagyobb örömére szolgál, hogy olyan inasa van, aki tökéletesen ért a vasaláshoz, bár sem képzelőereje, sem kíváncsisága nincs, úgy dönt elfogadja, és a hétvégére elmegy a megbízójához.
A történet szokványosan indul, de már előre látható a bonyodalom, a vacsora feszülten telik a házban, megismerjük a szereplőket, kialakul egy előzetes vélemény. A tét egy százezreket érő képlet, ami egy még hatásos tömegpusztító fegyver kialakításához vezetne, de a képlet eltűnik a széfből. Mindenki gyanús, aki a házban van, kivéve a személyzet. A történet pedig nem áll meg ennyinél, haláleset is történik, amit aztán Poirot a kis szürke agysejtjeivel felderíthet.

Egyes elemeket sikerült menet közben felderítenem, de a gyanú megoszlott több személy között. Igazából már le is mondtam kissé arról, hogy megoldjam az ügyeket. Azért olvasom, mert pihentet és szórakoztat, és némi izgalmat is jelent az agytekervényeket megmozgató feladat, amiknél nem bánom, ha ismételten meg leszek vezetve. A modern krimikhez képest AC regényei mindig intellektuális feladatokat nyújtanak, és bármennyire is sok haláleset történik, nem a brutalitásról és a szörnyűségekre van kihegyezve a dolog.

Bár eredetileg színpadra írták, az átírás olyan jól sikerült, hogy nekem fel se tűnt.

Karakterek

Poirot hozza a formáját.

"Ha használná a szürke agysejtjeit, és megkísérelné az egész esetet tisztán látni – mint én –, akkor talán meglátná az igazságot, barátom – mondta önelégülten."

A humor se hiányzik.

"– Most mondja, hogy nem hintenek port a szemébe, mon ami – jegyezte meg kajánul. Aztán óvatosan még egyszer végighúzta ujját a polcon, és savanyú arcot vágott. – Úgy látszik, mégsem volt igazam a személyzet lelkiismeretességét illetően. Itt vastagon áll a por. Bárcsak lenne a kezem ügyében egy porrongy, én magam letörölgetném.
– Kedves Poirot – mondta Hastings, nagyot nevetve –, de hiszen maga nem szobalány.
– Nem bizony, sajnos – állapította meg Poirot szomorúan. – Én csak egy szerény nyomozó vagyok."

Van részünk begyöpösödött tudósban, szeleburdi emancipált fiatal lányban, rigolyás vénkisasszonyban. Kapunk szerelmespárt, betoppant látogatót és természetesen egy titkát-asszisztenst is. Tessék kitalálni ki a tettes!

Ami tetszett

Egy ideig a Marple történeteket szerettem jobban, de aztán Poirot végleg levett a lábamról. Talán nem ez a legjobb regénye AC-nek, de a hangulata, és a zárt szobás megoldás most is bejött. 

Ami nem tetszett

Megint csak ici-pici utalások voltak a gyilkosra, tipikusan olyanok, amiket közben észre sem veszel, és a végén jön az 'Aha' érzés. Visszaolvastam és végül is akár rá is jöhettem volna, szóval korrekt volt az írónő pl: a Harmadik lány könyvéhez képest, amikor komolyabb orvosi, biológiai ismertek híján, esély se volt az egyszerű hétköznapi olvasónak, hogy rájöjjön hogyan tették.

Borító: 9/10 pont. Tetszik a kávéscsésze az elején, hangulatot teremt. Az Európa kiadó borítója is nagyon szép, bár a kifinomultságon túl, nem igazán utal a könyv tartalmára. 

Értékelés: 9/10 pont

Vavyan Fable: Mesemaraton

Eredeti megjelenés: 1989
Betűvető Kiadó

Mesemaraton

Miért olvastam el?

Vavyan Fablelel már volt néhány kísérletem, legutóbb a Szennyből az angyal kapcsán találkoztam vele. Azt erőltetettnek éreztem, bár volt benne egy-két jó poén is. A Mesemaraton molyos tagságom egyik legelső napján került fel a várólistámra, ami már jócskán egy éve volt. Most beneveztem egy alternatív várólista csökkentésre is a hivatalos mellett, amin valaki más határozza meg a te várólistádról, hogy minek fogj neki. Nekem ezt hozták ki elsőnek, így most el is olvastam.

Részlet a fülszövegből

Burleszk, paródia, karikatúra ÉS kalandregény. Hella Postor, a vagány, idős milliomosnő éjjel-nappal tequilát iszik, s közben lovasversenyt szervez fantasztikus terepen, mesés fődíjjal (egymillió fabatka). Szinte a rajt előtt belebotlik Athénába, fiatalkori önmaga hasonmásába. Nagylelkűen meghívja őt és Don Jarrat-t a Mesemaratonra. Ha egymásra találnak, öröklik hatalmas vagyonát. A kiszemelt vőlegénynek van egy szépséghibája: maffiózó. És éppen bajban van egy eltűnt heroinszállítmány miatt. A verseket mormogó és bohócságát mindinkább föladó Athéna az öreg hölgy testőréhez vonzódik: Michel Redfordhoz, aki öltözzön bár navaho törzsfőnöknek vagy pirosbabos szoknyás nőimitátornak, szívdobogtatóbb fickó.

Tartalomról

Az első mondatokból látszik, hogy itt egy hozzám közelebb álló történetet olvashatok, hisz egy könyvtárban kezdődik a paródia. Athéna Dobos, aki magyar származású, de Amerikában él az Isten Háta Mögött. A nyitva tartás utolsó napján betéved egy idős hölgy, aki felismeri önnön magának ifjabb mását az ifjú lányban. Megbízza testőrét, hogy faragjon embert a leányzóból, aztán induljanak a versenyen. A tét nem kevés egymillió dollár. Ami valljuk be az azóta inflálódott pénzben mérve sem kis összeg. A könyvmoly leányzó szerencsétlenkedései, mintha szándékosak lennének és haladva az olvasással kiderül, hogy valójában, azok, bohóckodik és szórakoztat.. Athéna, akivel erősen szimpatizálni kezdtem a könyv elején, már csak könyvszeretet, és bénasága miatt is (kicsit rám hasonlít, bár mostanában, nem vagyok ilyen jó formában, és azért hintaszékeket nem szoktam magamra rántani, megmaradok a kilincsen fennakadás, meg a bögre magamra borítása szintjén).
Jellemző rám, hogy nem olvasok fejezetcímeket. Itt is a kilencedik fejezetnél kaptam fel a fejemet az egyéb versenyzők címszónál. A verseny roppant őrültnek és érdekesnek ígérkezett pedig még el sem kezdődött ekkor. Igen, elérte a könyv, hogy hangosan röhögjek, amit legutóbb az Elveszett Próféciáknak Terry Pratchett (Egyik kedvenc szerzőm) és Neil Gaiman közös produkciójának sikerült. Kicsit harsányra lett az éjféli órán a kacaj, amikor az aktuális humorosabb részhez értem. Szerencsére nem ébredt fel egyik testvérem se, de ekkor döntöttem úgy, hogy a maradékot inkább másnap fejezem be. A végén szinte mellékesnek éreztem, hogy ki nyert. Az sokkal érdekesebb volt, ami útközben történt. Vagy épp utána. Szinte mesei volt a befejezés is, már csak a boldogan éltek, amíg meg nem haltak hiányzik a végéről.

A karakterek

A mellékszereplők haláliak voltak. Kezdve a gyáva színésztől, az ifjakra vadászgató úrhölgyön át, a transzfesztitáig, akivel ''csoda'' történik útközben. A versenyt csupán kísérők között is vannak érdekes alakok, nekem a hétfátylú Salome, volt a személyes kedvencem, aki egyébként egy 120 kilós operatőr a civil életben. A zárónapon a prímet a katonai szexgombának beöltözött kislány vitte, aki önmagában is kellemesen színesíti, az amúgy sem érdektelen felhozatalt.

Athéna fura volt végig, de jelleme szerencsésnek mondható. Bár igazán nem értettem, hogy miért rejtőzködik rondaság álarca mögé, amikor gyönyörű, de végül is nem kötelező emberi formát öltenie senkinek, ha nem akar. Voltak hülye hozásai, ami rosszul is elsülhettek volna, ráadásul makacs, és önfejű, szóval ideális főszereplő, csak időnként nagyon idegesítő.

A testőrünk a szőrős testével nem az ideálom, de attól függetlenül egészen megkedveltem. Bár a bajok kiindulópontjának forrása ő volt, mégsem lehetett igazán hibáztatni. Lehet, hogy egy szép napon elolvasom majd az Emlékfutam című folytatást, mert biztos vagyok, hogy nem tud sokáig
békén megmaradni a fenekén, akármennyire is próbálkozik.

Ami tetszett

Az őrült helyzetek, bár már néha fárasztóak voltak olyan sok volt belőlük. Meg a szereplők.

Ami nem tetszett

Néhol tömény volt, egy percre se lehetett nyugodt az ember, mert mindig történt valami, ami ugyan nem nagy hiba, de azért egyszer kétszer már fárasztott olvasás közben.

Boritó:7/10

Értékelés: 9/10

Micimackó

Rengeteg kiadást megélt
1995-t olvastam a Láng  Kiadótól
Eredeti megjelenés: 1926

Micimackó

Miért olvastam el?

Talán meglepő, de nekem a gyerekkoromból kimaradt ez a mese. Persze láttam a belőle készült mesesorozatot, én is danolásztam, hogy "Hull a hó és hózik", de az olvasásig nem jutottam el. Idén a várólista csökkentések közé bevettem, és az első adandó alkalomra lecsaptam az antikváriumban mindkét kötetére. 

Részlet a fülszövegből

Réges-régen valamikor az ősidőkben, de legalábbis múlt péntek előtt, Micimackó az erdőben élt, saját kunyhójában. S ugyanebben az erdőben lakott a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, Kanga, a kengurumama kicsinyével, Zsebibabával, no meg a vidám, ugrálós Tigris és persze mindnyájuk szeretett gazdája, Micimackó legjobb barátja: Róbert Gida.

Tartalomról

A szöveg szerves részét jelenti a Ernest Howard Shepard készítette illusztrációk. Gyönyörűek és nagyban hozzájárultak a Micimackó élményhez. Sokat mosolyogtam , kezdve az első fejezettel és a mackóval, aki a léggömbjével együtt egy nagy fekete felleget utánoz. Közben megismerjük a nagy és okos, már egészen hatéves Róbert Gidát, aki hallgatja a meséket, és egyben részesévé is lesz, hisz ő Micimackó legjobb barátja. Az egymás követő események tanúskodnak barátságról, de néha egyenetlenségről is. Megérkezik Kanga Zsebibavával, és először idegenkednek tőle. Tervet is kieszelnek az elűzésére, aztán a vége az lesz, hogy Malackát megfürdetik. Nem szeretném elmesélni az egészet, mindenkinek legyen meg (ha van hozzá kedve) a saját élménye a Százholdas Pagony és környéke lakóinak életéről. 

Ami kifejezetten tetszett

Az egész, az ötletességével, a karakterekkel, a gyönyörű illusztrációk, a fordítást, amit nagyon eltalált Karinthy Frigyes, szóval minden.

Ami nem tetszett

Olyan nem volt. Azt hiszem elfogult vagyok egy kicsit.

Kinek ajánlom?

Gyakorlatilag mindenkinek, Kedves szülök! Olvassák fel ezt a könyvet a gyereküknek elalvás előtt, hogy ők is megismerjék ezt a csodás világot. Kedves kortársaim! Ha pihenni, vagy csak nosztalgiázni szeretnétek, ez a könyv arra is megfelelő. Én a vizsgákra készülés közbeni pihenőmkor olvastam és nagyon ki tudott kapcsolni. Jó szórakozást hozzá!

Értékelés: 10/10

1996 Láng Kiadó

Micimackó kuckója

Miért olvastam el?
Kíváncsiság és mert az első rész nagyon tetszett.

Részlet a fülszövegből
Micimackó az erdőben él, saját kuckójában. Ugyanebben az erdőben lakik a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, a vidám, ugrálós Tigris, Kanga, a kengurumama és kicsinye Zsebibaba, és persze Micimackó legjobb barátja: Róbert Gida. Ebben a mesebeli erdőben mindennap történik valami mulatságos és izgalmas esemény…

Tartalomról
Baráti félreértéssel kezdődik a mese, aminek Füles az áldozata,
Majd egy nagyon határozottan határozatlan Tigris is bejön a képbe, aki éjszaka kopogtat.

 A többi mese is jól ki van találva, bár itt a szereplőknek néha voltak olyan megszólalásai, amit nehezebben toleráltam. Nyuszi fontoskodása zavart a leginkább, de végül is megbocsátottam ezt is a könyvnek. Sok könyv van, amit nehezen engedek el, mert olyan jó volna még egy kicsit olvasni, abban a világban maradni. Itt is megvolt ez a "könyvvégi szomorúság" amire még pluszban adódott, hogy eleve búcsúnak szánták. De sebaj! Mindkét kötetet újra fogom olvasni még, ebben biztos vagyok.

Ami kifejezetten tetszett
Az illusztrációk itt is gyönyörűek.  Az első fejezet kedvenc lett Füles kuckójáról.

Ami nem tetszett
Néhány szereplő megszólalása, de azért csak kissé zavartak.

Értékelés: 9/10

Könyvtolvaj

EGY APRÓ KIS TÉNY: MEG FOGTOK HALNI

1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga.

Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.

FONTOS INFORMÁCIÓK

ez a kis történet

egy lányról

egy harmonikásról

néhány fanatikus németről

egy zsidó bokszolóról

és egészen sok lopásról szól.

MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL 

A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA 

MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT.

A fülszöveg csupán ennyi. Amit még tudni érdemes, hogy a Halál mesél ebben a történetben. Elmeséli a megtörtént dolgokat, a színeket, munkájában szünetet tartva gondol egy Liesel nevű lányra. Aki igazán nem is különleges, nem zsidó, még csak nem is kommunista ellenálló a háború idején. Egy gyerek, aki lassan felnő a náci Németországban.
A nyelvezete lenyűgözővé teszi ezt a könyvet. A Halál spoilerez, hozzáfűz, véleményez. Élővé teszi a szavakat, hogy azok még visszhangozzanak benned. Rájöhetsz, hogy mennyire nehéz lehetett embernek maradni azokban az időkben. Hogy mekkora bajt okozhat egy jó szándékból odaadott kenyér, és milyen veszélyt rejt magában néhány aranyérem egy atlétikai versenyen.
Még fontos szerep jut a könyveknek. A szavaknak, amiket megtanul elolvasni Liesel, és a lopott könyveknek, amik aztán életben tartják. A háborúról hallunk, de nem vagyunk benne. A hétköznapokban járunk, amikor jegyre adják a fejadagokat, a gyerekek iskolába járnak, és a férfiakat elviszik, hogy aztán sérülten jöjjenek vissza, vagy épp eltűnjenek Oroszországban. Ahogy haladunk előre az időben egyre inkább beszivárog Molchingba is a háború, hogy aztán olyan vége legyen a történetnek amilyen. A Halál utószava azért kárpótolt, és szép lezárást adott.

A Halál így nagy betűvel, személyként elképzelve, lenyűgözött. A könyvtolvajbeli Halál, nem olyan mint például Terry Pratchett Korongvilág sorozatában szereplő. Persze mindkettő végzi a dolgát (bár Pratchettnél szakít időt partira elmenni olykor).

Kedvenc szereplők: Hans, Halál, Rudy

Értékelés: 10/9 pont


Kiadó: Ulpius
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 598 o.
Hogy került hozzám? Kölcsön kaptam