On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

Miért olvastam el?

Az első rész tetszett, de nem volt az az azonnal ide a folytatást érzésem. Egy kihívást intéztem magamhoz, hogy a nyáron a saját könyveimmel fogok haladni, és ebbe a körbe Calderon második része is beletartozik. Egyáltalán nem bántam meg. Sőt.

Fülszöveg
Calderon kapitány élete pokol: a sajtó árulónak hiszi, a nemesi körök megvetik, ráadásul még az űrhajón is próbára teszi türelmét a nőkből álló legénység. Calderon el akar jutni a hadgyakorlatra, nehogy merényletet kövessenek el a császár ellen, de áldásos tevékenységének hála a Ferrero Ház a bukás szélén táncol.
Ami a legbosszantóbb, Taina körül is felbukkan egy jóképű, szőke szamuráj.Calderon kénytelen cselekedni, bár nem épp úgy, ahogy mások várják…Taina élete is kemény. A nagyapja férjjelölteket válogat, ám a lány megsejti, hogy a szamurájokat nem a keze érdekli, hanem egy érthetetlen politikai játszma.
Kicsoda ő? Miért irtották ki a család Tivesgei-ágát? Barátja vagy gyilkosa a szamuráj, aki a nyomában jár?Taina csak két dolgot szeretne: nyugalmat és Calderont.A fiatal főnemes és a makacs japán lány összefog a Birodalom megmentéséért. Azonban most Sexert báró az ellenség, aki mindenkinél ügyesebben űzi a Játékot.Vajon sikerül megvédeni a császárt a merénylőktől? És önmagukat a császártól? De legfőképpen, ki kerül ki győztesen abból a harcból, ahol a szerelmi ötszög tagjai rajtuk kívül egy nemes hölgy, egy szamuráj és egy élő kard?

Tartalomról

Calderon kapitánynak ezúttal egy nőkkel teli kutató hajón kell helyt állnia. A hölgyek nem fogadják barátságosan, de ez nem akadály ennek a fiatal kapitánynak. Calderon lassan újra Játszani kezd, és az első kötetben még csak felvillanó szálak itt összefutnak, és kibontakozik belőle egy olyan jól felépített cselekmény, amihez foghatót már rég olvastam. A humor teljes erővel bevetésre kerül, szikráznak a párbeszédek, és olyan helyzeteket teremt az írónő, amin csak nevetni lehet. Sci-fi szerűség, de nem úgy, ahogy egy Asimov regény, vagy Andy Weir Marsija az. Itt a szereplőkön van a hangsúly. Álltólag űropera, de ezt a besorolást én nem tudom hova tenni. Felőlem lehet nyugodtan, az alkategóriákba a rendszerezésnél nem igazán szoktam belemenni. Ajánlom mindenkinek, de főleg a női olvasóknak. Van benne a végén ugyan egy jelenet, ami már kissé giccses volt, de a könyv azon fejezetéhez nagyon jól illett még ezzel együtt is.

Maga a történet mögötti elgondolás is nagyon érdekes. Egy társadalom, ami feudális alapokra van emelve, egy univerzum, amit a császár irányít, és a főnemes, középnemes, kisnemes és közrendű réteg elkülönül egymástól. Aztán ott vannak a saját tudattal rendelkező kardok, akik vágyakozna, dühösek, de mindenképpen élnek, sőt szaporodni is tudnak. (Persze ez nem úgy történik, mint az embereknél). Zorach Calderon kardja egy külön történetet is megérdemelne, legalábbis engem nagyon érdekelne, hogy kik lehettek az előző tulajdonosai, ha már olyan ősi kard.

Szereplők

Calderon: Egy főnemes, aki egyáltalán nem dolgozhatna közrendűeknek, kapitány egy hajón mi több (szörnyűség) alább adta az admirálisi rangtól. Elegáns, minden helyzetben feltalálja magát, és manipulálja természetes könnyedséggel a körülötte lévőket, azaz Játszik. Lét eleme a Játék, de nem válik ez a kárára. Szerelmes, bár persze rengeteg akadály van az útjában ennek a szerelemnek. Ettől kifejezetten izgalmas lesz az egész történet.

Taina: Egy japán identitású lány az Illatos bolygók egyikéről. A könyvben mindössze három nép őrizte meg hagyományait a kozmikus olvasztótégelyben, kettő elzártságban, a japán és a zsidó, továbbá a cigányok, akik minden bolygó megtalálhatóak. Céltudatos, tudja mit akar és feltalálja magát, akár a császár előtt kell éppen megjelennie, vagy csupán egy hajót kell elnavigálnia egy éles helyzetben. A könyv elején kissé naivnak tűnt még, aki nem igazán látja át a saját helyzetét, de utóbb egy "kedves" felvilágosítás után helyre kattannak a dolgok.

Oregon admirális: Tisztességes és egyenes, már amennyire lehet. Közrendű, aki épp csak a felettesei miatt belekeveredett egyrészt a Wellston ügybe, ami az első kötet fő csapás iránya volt, másrészt a második kötetben is van szerepe, méghozzá nem is kicsi. Személyes kedvenc a tisztán látásával, és egyedi humorérzékével, amit olykor felvillant. Az utolsó jelenetekben való szereplésével pe3dig végleg belopta magát a szívembe.

A békanyál legénysége: Itt lehet látni Calderon nagyságát a leginkább. Persze nem lehetett volna sikeres, ha a hozott emberanyag nem jó. De vannak it ragyogó tehetségek, és harcedzett veterán is. Ráadásul pont Calderonnak kell megtanítani nekik a fegyelmet, aki maga is nótorius szabályszegő.

Ami tetszett: A történet cselekménye, a szereplők, a teremtett világ, a társadalom felépítése, á egyszerűen minden. 

Ami nem tetszett: Nagyon elfogult vagyok, de talán az, hogy bizonyos dolgok nehezen estek le a különböző szereplőknek. 

Kinek ajánlom? Ha valaki egy olyan sci-fit szeretne, amiben a helyén van a humor, a karakterek, izgalmas, ugyanakkor van benne némi romantika is, vagy csak felüdülésre vágyik, annak ajánlom.

Értékelés: 10/10 pont A borítója gyönyörű, a tartalom is a helyén van. Ilyen egy jó könyv. :)

Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben

Eredeti megjelenés: 1939

Vesztegzár a Grand Hotelben

Miért olvastam el?

Az egyik molyos kihívásra olvastam. A várólistámról választották nekem, én meg rendes gyerek voltam és hamar neki fogtam. Már csak tíz könyv és meg kapom a plecsnit :) Egyébként Rejtő, egészen újonnan felfedezett szerző számomra, sokáig fanyalogva tekintettem rá. Pedig jól ír. Meg kellett érnem a humorára, amikor először próbálkoztam vele, nem fejeztem be a könyvét, amihez hozzáfogtam. Már nem is emlékszem melyik regénye volt az, talán valamelyik Piszkos Fredről szóló.

Részlet a fülszövegből

Rejtő egyik legismertebb és legmulatságosabb regénye ez. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc a bubópestis megbetegedés ürügyén vesztegzár alá helyezett nemzetközi közönséggel, minden rendű és rangú szélhámossal szúfolt Grand Hotelben zajlik. Bár az okmány megszerzése csak egypár titokzatos személy érdeke, mégis, a kényszerű bezártság nyomasztó hatására a legkülönfélébb rejtélyes eseményekbe keveredik bele a hotel szinte minden lakója, hogy azután az óriási kavarodásban lelepleződjenek az igazi bűnözők, és fejtetőre állított kalandok során egymásra találjanak az igazi szerelmesek – és az okmány hivatott tulajdonosai, illetve őrzői is.

Tartalomról

In medias rex kezdünk, kimászik egy hölgy szekrényéből egy pizsamás, lámpaernyő kalapos fiatalember, akit kompromittáló mivolta miatt nem lehet elereszteni a szobából. Maud és hercege privát beszélgetését az ágy alól hallgatja ki, miközben bubópestis miatt lezárják a hotelt. Közben gyilkosság történik és az idegenről kiderül, hogy nem is olyan ártalmatlan, mint amilyennek elsőnek tűnt. Legalábbis az önvallomás erre utal... Nem okozott csalódást Rejtő, tele volt a történet csavarokkal, és végig fel sem merült bennem, hogy a tettes tényleg az, aki. A krimi vonal rendben volt, bár hihetetlen, hogy ennyi minden félrevezető dolog legyen egyetlen gyilkosságnál. Hogy nem csak egy bűntény van? Az csak izgalmasabbá teszi a helyzetet. A szerelmi szálak is szövődnek a szolgáktól kezdve egészen magas körökig. Félix szerelmi története azonban nem volt hihető számomra. Az oké, hogy az izgalom hatására szerelmek szökkenek szárba, meg összezártság, és társai...Nyomos érvek, de akkor sem éreztem hitelesnek. Talán a szerelem ábrázolásban nem lenne olyan nyerő Rejtő? Még csak ez a második könyvem tőle, így nincs olyan túl nagy viszonyítási alapom.

Hogy milyen helyzetekre lehet számítani? Ízelitőnek:

"…Elvitték a ruháját. Ott állt a borotvával és a főkulccsal, félig szőrös arccal, ruha nélkül.
A kulcsot, a borotvát és a szappant egy törölközőbe tette, és mint valami batyut a karjára kötötte. Azután kilépett a vaslépcsőre.
Izgalmas ruhavadászat vette kezdetét."  

A szereplőkről
Rengeteg szereplőt mozgat, és ugyan az elején kicsitt elveszett voltam, hogy ki-kicsoda, a közepe táján már biztosan követtem az eseményeket. A karakterek széles skálája vonult fel, a csaló, fegyverkereskedő, hűtlen házastárs, zsarolók, művészek és még sokan mások, bár nem hosszasan, de ahhoz éppen eléggé bemutatva, hogy megjegyezhetőek legyenek. Néhány példa: Armin Vangold terménykereskedő, Júlia nevű felesége kövérkés, és épp elment vásárolni a vesztegzár kezdete előtt. Lindner a kövér baronista, hangjából már nem sok maradt, de még mindig világhírű. Bruns, időnként visszatérő vendég. Signora Relli, hatalmas termetű, szicilíai özvegy, kissé férfias hanggal. Dickman egy sorhajó nyugalmazott kapitánya, Hiller egy bostoni tejkrémgyáros, Hould kapitányné Sydneyből, Renke doktor, Villiers őnagysága. Az igazgató Wolfgang, Markheit egészségügyi tanácsos, Raverdan márki, Walter a fotográfus segédje. Maud Brockman, akinek a hálószobájába bemászott az idegen, aki állítása szerint esküvő elől menekült. Persze egy Hotelben még ennél is több személy tartózkdott, de azért nem kívánom felsorolni az összes lakót.

Ami tetszett

Az alapötlet, és a humoros helyzetek

Ami nem tetszett

Sok időbe belekerült, amíg megtudtam jegyezni ki-kicsoda. Az egyik szerelmi szál kivitelezése.

Értékelés: 8/10