Kedvenc írók

Kedvenc írók - egy rendetlen poszt

Ha valaki eltévedne a molyos oldalamra nem egy kedvencnek bejelölt alkotót találna. Néhány jobban megalapozott, értsd több elolvasott mű áll mögötte, de van olyan szerző, aki egyetlen munkájával érdemelte ki ezt a helyet. Persze ez a kör is változhat, jobb esetben gyarapodik, de volt már olyan is, hogy valakiből kiszerettem. Hogy a teás kép hogyan került ide? Egy kedvelt szokás, és a kedvenc könyveim egy része igazi teázós könyv. Olyan olvasófoteles, pihenős, csendes, amely élményeket el kell raktározni a jövőre, amikor már vadászni kell majd a hasonló percekre, órákra a munka, család mellett. Addig is éljen az egyetem adta szabadság!

Kertész Erzsébet

Tulajdonképpen éppen, hogy el kezdtem olvasni 9 évesen, amikor édesanyám megismertetett a szerzőnővel. Életrajzi regényeit sorra vásárolta, és ezzel megalapozta bennem az emancipált nőkhöz való viszonyomat, és kedvenc hősnőim nem a hercegnők voltak, hanem az úttörő asszonyok, köztük is a leginkább szívemhez nőtt Hugonnai Vilmával, akiről a Vilma doktorasszony könyve szól. Nem olvastam az összes könyvét, néhány kifejezetten ifjúsági műve még hátra van, már ha valaha sorra kerülnek. Nem nyerte el ugyanakkor osztatlanul a tetszésemet. Van egy két könyve, amit nem tudtam nagy lelkesedéssel olvasni, mivel valami miatt nem kerültek hozzám közel. Viszont azok, amiket szeretek (Vilma doktorasszony, Lámpás hölgy, Zöldfa utcza 38, Elizabeth, Harriet regénye) azokat többször is újra olvastam már, és a mai napig lekötnek.

Miért ő? 

Első meghatározó magyar írónő az életemben, aki a történelmet, benne néhány nagyszerű asszonyt és lányt bemutatott. Valahol a történelem iránti szeretetem is ezekben a történetekben gyökeredzik. Talán nem kilenc éveseknek való ugyanakkor a könyvei, szóval, ha nekem kell majd nevelni majd gyereket talán egy kicsit később adom a kezükbe

J. K. Rowling

Ha Kertész Erzsébetnek a történelem szeretet köszönhetem, akkor Rowlingnak az olvasás szeretetét. A Harry Potter végig kísért és bár egy ideje leszoktam már a rendszeres újraolvasásáról a köteteknek, azért nem hagytak el a szereplők, és a gondolataim, mindennapjaim részei lettek. A kiegészítő köteteket olvasva, majd a fanfictionok világába beleásva magamat próbáltam kárpótolni magam a további könyvek hiánya miatt. Az átmeneti üresedést nem tudtam végig olvasni. Untam. Nagy csalódás volt. A Kakukkszó viszont lenyűgözött, és már várom a Selyemhernyót, amit reményeim szerint hamarosan meg is szerzek.

Miért ő?
Rowling olyan csodát tett, amivel egy nemzedéknek adta meg az első megszeretett könyvként a Harry Pottert. Ehhez a nemzedékhez tartozom, de lassan a felnőtteknek szóló könyvei is megtalálnak. A féltégla méretű Kakukkszó után méltán remélhetem, hogy a Selemhernyó is lesz ilyen jó, és nem bánom azt se hasonlóan terjedelmes lesz.

Agatha Christie

AC 2014 nagy felfedezettje lett a számomra. Egy kihívás miatt vettem kezembe az első kötetet, és így megtaláltam az utat a krimihez, mint műfajhoz. Olvastam én már korábban is krimiket, már ha a mondjuk a Rózsa nevét Ecotól idesoroljuk, de tudatosan ekkor jutottam közel a műfajhoz. A tipikus angolos, teázós intellektuális regényeket hamar megszerettem. Elsőként Marple lett a kedvencem, de utóbb Poirot a maga szerénységével elhódított a vénkisasszonytól. Mindkettőjüket nagyon szeretem. Az élet súlyában az álnéven író szerzőnő egy másik oldalát is feltárta előttem, és ez is tetszett.

Miért ő?
Nem hiába ő a krimi királynője. Igaz, nem AC krimi volt az első krimim, de az első olyan, ami után azt éreztem, hogy „igen, ez kell nekem”. Szerencsére nagyon sok könyvet írt, szóval még hosszú ideig jöhetnek sorra az új olvasnivalók. Továbbá, ha a könyvek elfogynának, nagyon sok nagyszerű filmadaptációja is van a könyveknek, szóval megvan a pótszer is. :)

Gögey Etelka-Raana Raas

A Csodaidők és az Időcsodák is egy olyan teljesítmény, amit nem becsülnek meg eléggé. A műfaki besorolással bajban vagyok, a szerző sem tudja teljesen eldönteni, de ez is inkább a sokszínűségét mutatja, ami érték. A könyvek nagyobbik fele magánkiadásként jelent meg, az interneten a hivatalos honlapon rendelhetők meg, és lehet dedikálást is kérni hozzá. A szerzőnő nagyon művelt, a regények pedig összetettek. Három főszereplő szemszögéből látjuk felváltva a jövőben játszódó történéseket, amikor már elég sok bolygót gyarmatosított az emberiség, és az űrutazás nem álom többé, hanem a mindennapok valósága. Ezenkívül van itt háború, árulás, vallási különbségek, ami izgalmassá teszik a tetralógiát. Az Időcsodák különlegessége, hogy egy Mi lett volna, ha? kérdést válaszolnak meg.

Miért ő?
Ez esetben elért az a dolog, hogy a szerzőről nem tudok sokat. Elolvasom a munkáit, de nem nézek utána, hogy ki is, mi is a szerző. A könyveket szeretem, nem az írót. Ez így kicsit radikális, de az én fejemben elválik a kettő. Mindenesre azt meg kell állapítani, hogy nagyon jól ír. Ennyi nekem bőven elég.

L. M. Montgomery

Egy ifjú korban megalapozott szeretet övezi az Anne sorozatát. Aztán Emily is belopta magát a szívembe, bár a rengeteg helyesírási hiba, amit vétett zavart a könyvben. A kék kastély is tetszett. A Mesélő lány is jó volt. A Váratlan utazást még nem olvastam, de az is sorra fog kerülni. Egy idilikus világ, ami eléggé távol áll a mától. Egy hely, ahová el lehet vonulni, ha nem vagyok kibékülve a reális világgal. Kabátkönyvek ezek, amibe beburkolózhatok, és kipihenhetem magam. Sokszor újraolvastam az Anne sorozatot és még mindig nem untam meg.

Miért ő?
A kedvesség és szerethetőség nagyon sokat nyom a latba. Anne szinte a barátom, minden apró hibájával együtt. Szeretem a Prince Edward szigetet és Avonleat.

Terry Pratchett

Imádom ezt a Télapó küllemű öregurat, aki nemrég távozott el egy utolsó sétára a Halál oldalán. Elsőként az Elveszett Próféciák kapcsán találkoztunk, amit Neil Gaimannal közösen írta. Először azt hittem, hogy Gaimannak köszönhető az a humor ami megjelenik a könyvben. Persze neki is, de az alapot Pratchett adta. Végül őt is megtaláltam, és a Korongvilág egy olyan sorozat, amit gyűjteni kezdtem. A Halál a kedvenc szereplőm. A történetek önmagukban is remekművek, tele kulturális utalásokkal, egy olyan világot felállítva, ami igen hasonló a mienkhez, görbetükör a szó legnemesebb értelmében.

Miért ő?
A top 5-ben mindenképpen benne van. Mindig meg tud nevettetni, és jó kedvem lesz, ha olvasom. Azért ezzel már igazán sokat tett értem.

Gaura Ágnes 

Egy szerző, aki álnéven ír. Találkoztunk már személyesen és akkor nagyon szimpatikus volt. Na de nem az író személye tesz nagyszerűvé egy könyvet. Intellektuális vámpírregényeket ír (bár ilyen kategória talán nincs is). Borbíró Borbála egy olyan hősnő, aki nagyszájú, önálló és szerethető. Adott egy olyan világ, ami Magyarországon játszódik (többnyire), vámpírok vannak benne, vérmedvék, táltos és még elég sok különleges lény, ennek ellenére teljesen hihető, belesimul a történet valóságába. Szórakoztató, és igazán leköti az embert. Még nem olvastam végig a sorozatot, de tervbe van véve.

Miért ő?
A vámpírok a Darren Shan regények óta közel állnak hozzám, azóta volt már találkozásom Anita Blakkel, és újabban a Fekete Tőr testvériséggel. Anne Rice nem igazán fogott meg, valahogy ő nem nekem ír. Olvastam már csillámvámpírokról is, ami némi agysorvadást okozott, no és persze ott van a Harry Potter is, amiben érintőlegesen tűnnek fel eme lények. Gaura Ágnes sorozata ezekhez képest is tudott újat adni, és egyedi lenni.

Széchenyi István: Hitel

1830

Széchenyi István: Hitel

Miért olvastam el? 
Az egyetemen volt az egyik kiadott könyv, amiből előadást készítettem.

Életrajz

Gróf Széchenyi István 1791-ben született Bécsben. Apja gróf Széchényi Ferenc, édesanyja Festetich Júlianna grófnő.

Középfokú iskoláit magánúton végezte. Apja akarata szerint 17 éves korában már katona volt. Részt vett a Napóleon elleni háborúkban, ki is tűnt bátorságával és vakmerőségével. Rengeteget utazott, bejárta Törökországot, Kelet- és Nyugat-Európát.
Utazásai közben döbbent rá hazája elmaradottságára. Megállapította, hogy történelmi neve súlyos kötelességgel is jár, ezért életcéljául nemzete sorsának előmozdítását tűzte ki. Hazatérve ő lett a reformgondolat kezdeményezője és legjelentősebb alakja.
Szinte lehetetlen felsorolni mindazt, amit élete folyamán tett nemzetéért. Megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, előmozdította a dunai és tiszai gőzhajózást, a Lánchíd megépítését, támogatta a vasúthálózat megépítését és az egyesült Budapest ötletét.Az 1848 áprilisában megalakuló Batthyány kormányban a közmunka-közlekedésügyi miniszteri tárcát kapta. Bécs és a független magyar kormány közötti feszültségeket azonban nem volt képes elviselni. Posztjáról lemondott, és 1848. szeptember 5-én a döblingi elmegyógyintézetbe került orvosa, Almási Balogh Pál tanácsára. Széchenyi Döblingben hamarosan visszanyerte szellemi alkotóerejét, és élénk érdeklődéssel kísérte a hazai és európai politikai eseményeket, viszonyokat.
A sorozatos zaklatások, házkutatások felőrölték Széchenyi maradék erejét. Az üldöztetéseknek csak a halála vetett véget. 1860. április 7-éről 8-ára virradó éjszakán "karosszékében ülve, átlőtt koponyával találtatott".
Forrás: itt

Tartalomról
A könyvet a szépeknek, azaz a hölgyeknek ajánlotta. A Hitel mibenlétét így fogalmazza meg:

"Homály és tévedés elhárítása végett az olvasót mindenekelőtt szükségesnek tartom arra figyelmeztetni, hogy én ezen kifejezést: hitel; azon értelemben veszem, melyet a közéletben a „creditum” jelent, ami nem egyéb, mint bizonyos lekötelezések által más kezében lévő ingó vagy ingatlan vagyonunkrúl nyert bizodalom és bátorság. Mennél nagyobb bizodalmat s bátorságot nyújthat valaki az ő kezei közt lévő vagyonunkrúl, annál több hitele – credituma van; s mennyivel nagyobb bizodalommal s bátorsággal bírja a közönség saját javait másoknál, annál tökéletesbnek mondatik azon ország hitelállapota."

A folytatás egy kérdésfelvetéssel nyit, miszerint:

"Nevetséges vagy inkább szomorú dolognak kell-e mondani, ha valaki nagyszámú gulája* s tölt gabnavermei mellett is koplal vagy szinte éhen hal? Nevetséges vagy szomorú-e, ha egy nagybirtokos, kinek kiterjedt termékeny szántóföldei, rétei, erdei, szőlei sat. vannak, ki nem adózik, s az országnak szinte semmi terhét nem viszi, s kinek sok ingyen dolgozik – ha egy ily birtokos, mondom, annyira elszegényül, hogy végre adóssági miatt semminél kevesebbje marad?"

Széchenyi bár elsődlegesen közgazdasági munkát kívánt írni, sokfelé elkalandozik a Hitel megírása közben. A korabeli viszonyokba nyerhet betekintést, aki veszi a fáradságot és elolvassa.
Általános jelszóvá emelhetjük az Előszóban megfogalmazottakat:

"Én azt szeretem hinni:* minden jobb lelkű ember bizonyos vágyást hordoz szívében – habár sejtetlen is –: magán, felebarátin s mindenen, ami őt környezi, szüntelen javítni."

Széchenyi az arisztokraták közé tartozik, de saját körénél távolabbra lát. A fő problémákat a pénzhiány, kiviteli vám, fölösleges és káros hatású kormányrendeletek, belső fogyasztás és kereskedési biztonság hiánya, termelés hiánya, rossz közlekedés, kereskedőbecsület hiányos volta és rosszhírkeltés jelenti a számára. Mindegyikre kitér és azontúl, hogy rámutat ezen hiányokra, ami önmagában még egyszerű dolog, hisz keseregni mindenki tud, viszont Széchenyi nem áll meg ennél. Rámutat a megoldásokra, ami ha nem is az ő életében, de idővel többnyire megvalósultak. A hitel kérdéseit taglalva kitér a polgári erények és kötelességek, nemzetiség, művelődés, törvények és politika kérdés körére mivel mindezek vagy a hitel szentségén alapulnak, vagy annak eredményei. Széchenyi világlátását nagyban befolyásolják az utazásai, amire jó párszor hivatkozik. Foglalkozik az utakkal, a neveléssel, az erkölccsel, a nemesek kötelességeivel, a jobbágyok helyzetével, és sokat Angliával. Örül, hogy van a magyarok előtt példa és csak ki kell tekinteni olyan országokra, ahol a reformok már megvalósultak, és most gazdagon élnek.

Megjelenik a szólásszabadság gondolata is:

"Csak mindenoldalú vizsgálat által lelhetni fel az igazságot, s ez csak a gondolatok legszabadabb közlése által valósulhat. Hol a beszéd korlátos,* ott rab a nyelv s csak rabként szól."

A pénz valódi értékéről így szól:

"A pénznek, földnek s minden egyébnek csak úgy van lehető legnagyobb haszna, ha egyiket s másikat minden pillantatban arra fordíthatom, amire tetszik."

"az érték szorosan a pillantathoz van kötve"

"A hitel híja oka, hogy senki nem jobbíthatja földeit oly mértékben, mint természet szerint lehetőnek kellene lennie."

A reformkor kezdetét jelenti a Hitel megjelenése, ami a szemléletbeni változásnak az első jelentős talpköve. A diskurzust elindította, voltak ellenzői és támogatói, könyvet írtak ellene. A megelőző időszak a tipikus magyar lelkület példáit sorakoztathatta fel, de arra is lehetőséget adott, hogy a reformkor nagyjai felnevelődjenek, és kitermelt magából a korszak egy Széchényit, egy Kossuthtot,, hogy csak a két haladási irányt jelzők táborának vezetőit nevezzem meg. Mindketten haladni akartak és reformokat, de ennek ütemét máshogy képzelték el.

A nyitottabbak gondolkozását átjárta a felvilágosodás eszménye, néhányaknak az utazás is megadatott, hogy aztán a legkülönbözőbb útleírások szülessenek meg, hírt adva arról, hogy Magyarországon kívül is van élet, és ha az illúziókat levetkőzzük, elismerhetjük, hogy nem egy helyen jobban élnek, mint az országban, amellett hogy sok helyen nem is nagyon tudják, merre is van az a Magyarország. Anglia példája az útmutató, őt kívánják beérni és másolni.

Széchenyi világnézetét meghatározza a vallásosság, a keresztény ember képe, és magának Istennek a nevének emlegetése, de mindezt a későbbi korok kiüresedése nélkül.

"Munkám célja nem felebarátom megítélése, mert az csak Istené; nem bűneinek napfényre hozása, mert ez kormányé; szándékom csak pénzbeli hibás elrendeltetésünk következésit olvasóm szeme elibe állítni..."

Lélekről és testről beszél, mindezt a teológiai megoszlásra alapozva. Az uralkodó személyéről nagy tisztelettel beszél, eszébe sem jut az elszakadásról és függetlenségről értekezni.

"Amit bizonyos időben egy mező megteremhetne, de nem terem, s azon dolog, amit egy ember elvégezhetne, de nem végez, minden időre el van veszve; s bizonyosan valami hiánynak kell ott lenni, akárhol is, hol műveletlen termékeny föld s egyszersmind szegény ember találtatik. Azon hiányt mindazáltal feltalálni nem tréfa, és sok olaj égett már el annak felkeresésében, s feltalálási nehézsége csak abbúl is látszik, hogy annak kipótlása végett s hogy eke és borona igazi divatba jőjön, a mezei gazdaság egy igen nemes, úri s bájoló tudománynak hirdettetett minden erővel – ámbár kirekesztőleg csak az abbúl várható haszon bírhatja az országot virágra s gyümölcsre, s csak ezek mennyisége végre a szegényt jobb létre. Legyen azért a szónok, ki földművelést javasol, bár legékesebb és szívrehatóbb előadású is, nem fog annyira mozdítni, mint egy száraz számolás, mely a nyereséget bizonyulja. – Félre azért minden pompás és fényes ajánlással, mely enthusiasmust gerjeszt s feneke nincs, s azért éppen oly sebesen lobban fel, mint a szalmatűz, de tovább se tart; s előre inkább a hidegvérű s józan számlálással, mert gazdálkodásban, kereskedésben csak haszon vagy nyereség reménye mozdít."

Itt a nyelvezet ékességén túl Adam Smith elméletének néhány eleme is felfedezhető, amelyről talán hallott is Széchenyi, miszerint a gazdaságot a nyereségre való törekedés mozgatja.

"Young, Koppe, Thaer neveit; új szisztémákrúl; váltógazdaságokrúl, szederfákrúl"

Johann Benjamin (1750-1791): A földmivelés és állattenyésztés munkájára gondolhat, ami magyar fordításban 1855-ben jelent meg. Albrecht Daniel Thaer (1752-1828), több mezőgazdasági munkát is írt. A kor neves mezőgazdasági szakíróira utal, akiknek munkásságát ismerte. A váltógazdaság emlegetésénél, a vetésforgóra gondolt, ami jóval fejlettebb szisztéma, és jobb termelékenységet jelent, mint az ugaroltató nyomásos gazdálkodás. A mezőgazdaság fejletlenségét tanúsítja, hogy még kevés helyen tudott elterjedni, és a nyomáskényszer még sokáig meghatározta a faluközössségek földművelés technikáját, de volt ahol (főleg az Alföldi régióban) a még elmaradotabb talajváltó technikákat alkalmazták.

A korban a céhek szolgáltatták az ipari termelés legnagyobb részét, de ez már a fejlődést hátráltatta. Ez a feudális rendszerű csökevény, azonban még sokáig fennmaradt rendszerével, amely a tradíciók konzerválásának letéteményeseivé váltak. A rendszeren a semmit se változtatni jelszó uralkodott el.

„Majd minden monopólium egypár évre hasznos, s eggyel mással provideálja a sokaságot; de hosszabb időre minden hathatós közelőmenetelnek legmagasb s -tetemesb gátja; úgy van a privilégiummal is.”

A közlekedés fejlődésére nézve megjósolja, hogy egyszer majd már repülve teszik meg az utat némely helyekre, mivel a lényeg a gyorsaság a közlekedésben. Persze ez még saját korában csupán ábránd volt.

Széchenyi elnézést kér, és szabadkozik, mivel az általános helyesírási szabályok ekkor még képlékenyek, több változata létezik egymás mellett az írott nyelvnek. Alapoz a kortársak tudására, behoz a szövegbe latin és franci a mondatokat. Mivel a könyvét ugyan a szépeknek, vagyis a nőknek ajánlja, mégis olvasóközönségül saját körének: az arisztokráciának, a birtokos nemességnek és az olyan kiművelt főknek szánhatja, akik rendelkeznek a korabeli alapműveltséggel, tehát tudnak latinul, és franciául is. Széchenyi ismeri a saját korának embereit, a panaszkodókat, a kicsinyeseket, a haladásra nemet mondókat és tükröt mutat nekik. Tudja, hogy lesznek, akik bírálják, de felkészül erre a bírálatra, és örömmel venné, ha valaki megcáfolná nézeteit, és jobbat ajánlana helyettük.

Korszakhatárt jelentett ez a mű. Újdonsága és frissessége nagy hatást gyakorolt, diskurzust indított el. A reform gondolatokat megfogalmazta, és szélesebb körök elé tárta. Néhány megvalósulására sokat kellett várni, de előbb-utóbb megvalósultak mind.

Széchenyit méltán nevezte Kossuth a legnagyobb magyarnak.

Ami tetszett
Ahogyan a kortársairól beszél. voltak nagyon humoros részek. A reformgondolatokat is szépen felvázolta és igazán sok kérdéskörre kitért.

Ami nem tetszett
Az elején kis nehézséget jelentett a nyelvezet, hozzá kellett szokni. Voltak latin és francia mondatok, amit a korszak művelt emberei könnyedén értelmeztek, de nekem franci tudás híján gondot okoztak.

Értékelés: 9/10 pont

Ady Endre: Válogatott versek

Ady Endre: Válogatott versek

Miért olvastam el?
Három vagy négy évvel ezelőtt egy nagy áruházban került a kosaramba a kötet, aztán el is lett felejtve, a hirtelen felindulás a versirodalom iránt. Idén újra megjött a kedvem a versolvasáshoz, és rátaláltam Ady verseire a polcon. Belevágtam és nem bántam meg.

Fülszöveg mindössze ennyi:

Válogatta és a jegyzeteket összeállította Szappanos Balázs. A szöveget gondozta Láng József és Schweitzer Pál. Az Osiris diákkönyvtáros kiadásban talált rám, de van sok más kiadás is.

Tartalomról
Versek. A végén pedig egy összefoglaló életrajz Ady Endréről, aki mint tudjuk Érdmindszenten született és a többi, és a többi. Az összes kötetből voltak versek. Nem akarok irodalom órát tartani a blogomon, elég annyit tudni, hogy hónapokon keresztül foglalkoztunk a költészetével, annak idején a gimnáziumban, a magyar tanárom nagyon szerette. Külön a szerelmes versekkel, az istenes versekkel, a halál versekkel, a versek felépítésével (hogy imádott a Ady ismételgetni, meg három szavas verscímeket alkotni).
Úgy gondoltam hozok néhány verset, amik kifejezetten tetszettek. De igazából a versek mindenkinek mást mondanak, már ha mondanak egyáltalán valamit. Nekem ezek voltak azok a húha versek.

Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,

De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:

„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,

Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:

Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:

Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:

Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:

Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:

Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,

Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:

A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,

Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,

Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:

„Bűn és szenny az élet,

Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

Párisban járt az ősz. 

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útjánsuhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.

Ezt a verset a Kávészünet feldolgozása miatt szerettem meg igazán. Mindenkinek ajánlom figyelmébe a zenekart, akik verseket zenésítenek meg, és adnak elő. Élőben is jók, volt szerencsém eljutni egy koncertjükre. Link itt.

A következő vers megrázott. Komor, és szomorú, kétszínűségtől szikrázik. Rám telepedett és valamiért újra meg újra el kellett olvasnom. Azt hiszem erre használják a hatásos szót.

Kató a misén 

Pompás, fehér Karácsony-éjen

Kidobta a szikrázó hóba,

Kidobta a havas semmibe

Magzatját a papék Katója. 

Aztán Kató, a kis cseléd-lyány,

Szédülve, tántorogva, félve,

Ahogy illik, elment maga is

Éjféli, szent, vidám misére. 

Kató gazdája, az izmos pap

S falusi nyája énekelnek:

'Dicsértessék az egek ura,

Hogy megszületett az a gyermek, 

Az a gyermek, ott Betlehemben.'

Kató fölsír a papi szóra

S az a gyermek, a betlehemi,

Könnyezve tekint le Katóra. 

Több verset nem akarok kiemelni, de azért voltak még, amik tetszettek. Ott van az Őrizem a szemedet, amit sokak talán kívülről is tudnak, vagy legalábbis tudták, amíg a tanerő számon kérte rajtuk. Aztán a Fekete zongora című, ami Baráth Katalin hasonló című rusztikus krimiében köszön vissza (egyébként nagyszerű könyv, gyönyörű nyelvezettel érdemes elolvasni).

Értékelés: 8/10 Adyt nem lehet kikerülni, ha versekről van szó. Mindennek ellenére a versei nagyobbik része felett csak átsiklottam, kevés fogott meg. 

Ókori Egyiptom napi öt debenből - történelmi útikalauz

Scolar Kiadó 2012

Ókori Egyiptom

Miért olvastam el? 

Az egyetemi könyvtárban, amint megláttam a sorozat bent lévő köteteit, azonnal lecsaptam rájuk. Miután a Londonban játszódóval meg voltam elégedve, reméltem, hogy a többi is hasonlóan jó lesz. Aztán már csak a kronológiai sorrend határozta meg, hogy éppen ez került először a kezembe, és vágtam neki a kalandnak, hogy a korabeli Egyiptomba a marcona határőrök zaklatása után szétnézzek.

Részlet a fülszövegből

Üdvözöljük Nagy Ramszesz Egyiptomában!
Utazzunk a fáraók földjére, Egyiptom legdicsőségesebb korszakába! Hajózzunk fel a Níluson, látogassuk meg az ország két világvárosát, Memphiszt és Thébát! Élvezzük a sört, a lótuszbort és gyönyörködjünk a táncoslányokban! Nézzünk be egy balzsamozóműhelybe, hallgassuk meg, milyen jövőt jósol nekünk egy bika, és látogassunk el a luxori és karnaki ünnepségekre!

Tartalomról

Donald. P. Ryan elsősorban régész, aki egyiptomi ásatásai alapján és persze más háttéranyagokból dolgozva összerakta ezt a könyvet. Tudása leginkább az épületekre és a vallásra terjed ki, így erről a szegmensről viszonylag részletes képet kapunk.  A könyvet nem fárasztó olvasni, a kis történeti érdekességek és illusztrációk feldobják a sorozat ezen kötetét is. Zavaró, hogy bár I. e. 1250-ben járunk többször is Hérodotoszt idézett és előreutalt az időben. A dinasztiákra osztásra ugyan belátom, hogy szükség van az eligazodáshoz, de ez a besorolás is csak jóval később születik meg, a korban nem igazán lehetett tudni, ki hányadik dinasztia tagja.

Jó tanácsként szolgál, hogy ekkor a turizmus nem igazán fejlett, tulajdonképp nincs, csak az megy Egyiptomba, akinek ott dolga van, így nekünk is érdemes valamilyen ürügyet kitalálni utazásunk megindoklására. Továbbá fontos, hogy vigyünk magunkkal sok minden, amit elajándékozhatunk a kegyekért cserébe, kezdve, hogy ily módon sikeresek lehetünk a szállás keresésben, bezárólag a templomok meglátogathatóságáig. Mivel a pénzt ekkor még nem ismerték, a nemesfémeket érdemes arany illetve ezüst karkötők formájában magunkkal vinni, ha épp nem szeretnénk folyton cserélgetni a velünk lévő tárgyakat. A kereskedelemben az alapegység a deben, ami 0,91 gramm réznek felel meg, ami egy zsák tönkölybúza ára. Itt már csak az marad kérdésként, hogy a zsák mint egység mekkora.
Az egyiptomiak a szerző szerint meglehetősen ssztereotíp módon gondolkodtak:

"Az egyiptomiak szerit négyféle ember létezik: egyiptomiak, nyugaton líbiaiak, délen núbiaiak, északon és keleten pedig ázsiaiak. Nem probléma, ha egyik csoportba sem tartozunk, mert megtalálják a módját, hogy besoroljanak minket valamelyikbe."

Egyiptom felosztás szerint három évszak van, ezeken belül négy-négy hónap, ezek: ahet, azaz áradás (júl. közepe-nov. közepe), peret, azaz kelet ( nov. közepe-júl. közepe), és semu, azaz aratás ideje (márc. közepe-júl. közepe). Legjobb utazási idő március közepén van, így elkerülhetjük a legnagyobb forróságot.


A "Mit vigyen magával feltétlenül egy utazó?" kérdésre is választ kapunk, miszerint, ha gyalog szeretnénk eljutni, akkor málhás jószágra, több pár szandálra, egy jó erős botra, ruhaneműre van szükségünk, de takarókat is jó ha csomagolunk. Hajóra is érdemes csomagokat vinni, amiket később elcserélhetünk.
A kenyérről érdemes tudni:

„A kenyér nagyon ízletes, de lehet, hogy a fogunkat próbára teszi. Látni fogjuk majd, hogy a helyiek – különösen az öregek – fogai le vannak kopva. Sőt akár ki is csorbultak. Ez azért van, mert a cséplés, rostálás és az őrlés során aprócska kövek, homok vagy finom szemű sóder kerül a lisztbe, majd a kenyérbe...”

 Érdemes tehát vigyázni. Az orvosokról tudni kell hogy legtöbbször hánytatót írnak fel, hogy elősegítsék a test megtisztulását. A várható életkor hihetetlenül alacsony, legalábbis a munkások esetében, akik 30-36 évig élnek. A gazdagok helyzete, azért ennél jóval fényesebb. Képet kaphatunk a vallásról, az írásról, a fontosabb városok, helyek nevezetességeiről. Ezt a részt egy kicsit unalmasnak találtam, valahogy nem volt annyira jól megírva, mint az eddig kötetekben. Ezúttal is a legjobban a hétköznapi életbe beavató fejezet tetszett. Szó esik az oktatásról, a házakról, sőt a szerelemről is. Ez az érzés sem volt idegen az egyiptomiaktól, álljon itt egy vers tanúbizonyságul.

„Egy fiatal lány: Szívem hevesebben ver,//Ha szerelmemre gondolok,// Elhagy a józan ész,//Szívem kiugrik helyéről.//Ruhám nem öltöm fel.//Sálamat se tekerem magam köré,//… Ne engedd, hogy az emberek//azt mondják//„Ez a nő szerelmes!”//Légy erős, ha rá gondolsz,//Szívem, ne remegj!”//

 Összességében ez a rész kevésbé tetszett, de így is nagyon érdekes volt.

Ami tetszett
A képi illusztrációk és a mindennapi életet leíró részek.

Ami nem tetszett
Erőltetettnek éreztem a humort és a szerző kulturálisan lekezelően bánt az egyiptomiakkal, sokszor sulykolva, hogy csak akkor érhetünk el valamit, ha lekenyerezzük az adott hivatal szolgáját, és embereit. A történelmi része rendben volt, a hangnem kevésbé.

Borító: 10/10 Szerintem nagyon illik a könyvhöz, ráadásul az egyik kedvenc egyiptomból fennmaradt képem. Jó választás volt. 

Értékelés: 6/10 Minden érdekessége ellenére ez a rész nem hozta annyira a színvonalt. Ennél többet vártam. 

Agatha Christie: Feketekávé

Agatha Christie: Feketekávé

Eredeti megjelenés: 1930

Miért olvastam el?
Azért mert megkaptam várólista csökkentéses kihíváson. Persze nem ez volt az egyetlen, ami motivált. Tulajdonképp 2014 eleje óta olvasom sorra a Christie regényeket, most már pontosan húszat elolvastam, de nagy örömömre termékeny volt az írónő, szóval egy időre még van mit elővenni. Ráadásul egy könyv, aminek feketekávé a címe, egyáltalán benne van a címében a kávé, már előre megkapja nálam a bizalmat, aztán meg útközben úgyis kiderül, hogy rászolgált vagy sem.

Részlet a fülszövegből
Agatha Christie első eredetileg is színpadra írt három felvonásos darabjában (londoni bemutatója 1930. december 8-án volt) Hercule Poirot és Hastings kapitány meghívást kap a híres angol fizikus, Sir Claud Amory surreyi házába, ahol az illető éppen az „atom” bombázásával kísérletezik.

A meghívás oka, lévén a szereplők kiléte, egészen biztosan nem egy-két kellemes, pihenéssel és csevegéssel eltölteni kívánt nap, hanem annál sokkal komolyabb.
A tudós ugyanis attól tart, hogy valaki el akarja lopni találmányát, vagyis egy olyan robbanószer képletét, amely döntő fontosságú lehet egy esetleges Angliát is érintő háború kimenetelét illetően.

Tartalomról
Poirot nyugdíjazta magát, nyugalmasan éldegél, Hastings barátja pedig már rég nem él Angliában. Hastings azonban rövid időre visszatér, ráadásul Poirot megkeresik egy vidéki kúriáböl, hogy teljesítsen egy megbízatást. Poirot, akinek a legnagyobb örömére szolgál, hogy olyan inasa van, aki tökéletesen ért a vasaláshoz, bár sem képzelőereje, sem kíváncsisága nincs, úgy dönt elfogadja, és a hétvégére elmegy a megbízójához.
A történet szokványosan indul, de már előre látható a bonyodalom, a vacsora feszülten telik a házban, megismerjük a szereplőket, kialakul egy előzetes vélemény. A tét egy százezreket érő képlet, ami egy még hatásos tömegpusztító fegyver kialakításához vezetne, de a képlet eltűnik a széfből. Mindenki gyanús, aki a házban van, kivéve a személyzet. A történet pedig nem áll meg ennyinél, haláleset is történik, amit aztán Poirot a kis szürke agysejtjeivel felderíthet.

Egyes elemeket sikerült menet közben felderítenem, de a gyanú megoszlott több személy között. Igazából már le is mondtam kissé arról, hogy megoldjam az ügyeket. Azért olvasom, mert pihentet és szórakoztat, és némi izgalmat is jelent az agytekervényeket megmozgató feladat, amiknél nem bánom, ha ismételten meg leszek vezetve. A modern krimikhez képest AC regényei mindig intellektuális feladatokat nyújtanak, és bármennyire is sok haláleset történik, nem a brutalitásról és a szörnyűségekre van kihegyezve a dolog.

Bár eredetileg színpadra írták, az átírás olyan jól sikerült, hogy nekem fel se tűnt.

Karakterek

Poirot hozza a formáját.

"Ha használná a szürke agysejtjeit, és megkísérelné az egész esetet tisztán látni – mint én –, akkor talán meglátná az igazságot, barátom – mondta önelégülten."

A humor se hiányzik.

"– Most mondja, hogy nem hintenek port a szemébe, mon ami – jegyezte meg kajánul. Aztán óvatosan még egyszer végighúzta ujját a polcon, és savanyú arcot vágott. – Úgy látszik, mégsem volt igazam a személyzet lelkiismeretességét illetően. Itt vastagon áll a por. Bárcsak lenne a kezem ügyében egy porrongy, én magam letörölgetném.
– Kedves Poirot – mondta Hastings, nagyot nevetve –, de hiszen maga nem szobalány.
– Nem bizony, sajnos – állapította meg Poirot szomorúan. – Én csak egy szerény nyomozó vagyok."

Van részünk begyöpösödött tudósban, szeleburdi emancipált fiatal lányban, rigolyás vénkisasszonyban. Kapunk szerelmespárt, betoppant látogatót és természetesen egy titkát-asszisztenst is. Tessék kitalálni ki a tettes!

Ami tetszett

Egy ideig a Marple történeteket szerettem jobban, de aztán Poirot végleg levett a lábamról. Talán nem ez a legjobb regénye AC-nek, de a hangulata, és a zárt szobás megoldás most is bejött. 

Ami nem tetszett

Megint csak ici-pici utalások voltak a gyilkosra, tipikusan olyanok, amiket közben észre sem veszel, és a végén jön az 'Aha' érzés. Visszaolvastam és végül is akár rá is jöhettem volna, szóval korrekt volt az írónő pl: a Harmadik lány könyvéhez képest, amikor komolyabb orvosi, biológiai ismertek híján, esély se volt az egyszerű hétköznapi olvasónak, hogy rájöjjön hogyan tették.

Borító: 9/10 pont. Tetszik a kávéscsésze az elején, hangulatot teremt. Az Európa kiadó borítója is nagyon szép, bár a kifinomultságon túl, nem igazán utal a könyv tartalmára. 

Értékelés: 9/10 pont

J. R. Ward: Fekete Tőr Testvériség

Hihetetlenül jó ez a kép :)

J. R. Ward: Fekete Tőr Testvériség

Új vámpírsorozat szerelmem bontakozik ki a vizsgaidőszak utolsó hetében. Miután tavaly augusztusban nyugodt szívvel tettem le az első kötetet azzal a felkiáltással, hogy igen ez jó volt, így egészen teljes, nem kell ez tovább folytatni, idén január 23-án mégis kezembe került a folytatás. Aztán sorozatban a következő részek. Le se tudtam tenni, hajnali egyig olvastam, és eszembe se volt tanulni az utolsó vizsgámra, ami ugyan olykor lelkiismeret-furdalást okozott, de a stimuláló szerként is tökéletesen megfelelő erotikus sorozat minden más prioritást felül írt. Egy kicsit ugyan elfáradtam a hasonló séma alapján felépített részeket olvasva (kiemelni egy testvért, és leírni a szerelmi kapcsolatának alakulását), de ez nem szegte igazán kedvem. A világ érdekes, megvan benne a tipikus jó-rossz harca, fény-árnyék, a valami jó dologért, valamit fel kell áldozni filozófia. Van benne főgonosz (Omega), vannak rossz fiúk, akik a vámpírokat szeretnék kiirtani (alantasok), és meg van a jóságos istenségszerű Őrző, akinek nem szabad kérdéseket feltenni. A fő témát a Fekete Tőr Testvériség adja, akik egy szűk csoport a vámpírok társadalmán belül, a harcosok, akik a fajt védelmezik. Agresszívak, nagyok, és szexualitástól fűtöttek, de persze belül mind valamilyen formában lelki sérült szeretetre vágyó fickó.
A történet mégsem unalmas, mert tele van csavarokkal. Lekötött, és csak nagy ritkán fordult elő, hogy a gyakori szex jelenetek közül egyet-egyet átlapoztam, mert ez csak egyetlen aspektusa a történetnek, és egyébként is az valahogy jobban érdekelt, hogy mi következik, mint hogy a mindig hatalmas méretekkel rendelkező hím egyed mit csinál a szűk és nedves helyeken.
A férfias dumákban, a nagyon pasis helyzetekben is otthon van az írónő, és a humor is helyén van. Ahogy haladok előre a sorozatban, mindig újabb és újabb kedvenceket avatok, de eddig Rhage, Zsadist és Vishous vezetnek, bár ez utóbbi esetében a végső megoldáson egy kicsit felhúztam magam. Oké, máshogy nem nagyon lehetett volna megoldani, hogy happy end legyen. Jelenleg a hatodik kötetet olvasom a magyarul megjelent tízből, ami megnyugtató, ugyanis van még mit behozni, aztán meg én is rághatom a kefét a folytatás ideje alatt. Nem tudom tervez-e lezárást az írónő, vagy ez is egy végtelenített sorozat lesz, mint az Anita Blake Laurell K. Hamiltontól. Tulajdonképp nem bánnám, amíg nem romlik a színvonal, és megmarad az izgalom. Mindenesetre Wardot bevettem a kedvenc szerzőim közé.

Ez se akadályozott meg benne, hogy most egy hónapnyi szünetet iktassak be, mivel a többi könyvemet csúnyán elhanyagoltam. Itt az ideje egy kicsit mást is olvasni. Márciusban folytatás következik.

Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben

Eredeti megjelenés: 1939

Vesztegzár a Grand Hotelben

Miért olvastam el?

Az egyik molyos kihívásra olvastam. A várólistámról választották nekem, én meg rendes gyerek voltam és hamar neki fogtam. Már csak tíz könyv és meg kapom a plecsnit :) Egyébként Rejtő, egészen újonnan felfedezett szerző számomra, sokáig fanyalogva tekintettem rá. Pedig jól ír. Meg kellett érnem a humorára, amikor először próbálkoztam vele, nem fejeztem be a könyvét, amihez hozzáfogtam. Már nem is emlékszem melyik regénye volt az, talán valamelyik Piszkos Fredről szóló.

Részlet a fülszövegből

Rejtő egyik legismertebb és legmulatságosabb regénye ez. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc a bubópestis megbetegedés ürügyén vesztegzár alá helyezett nemzetközi közönséggel, minden rendű és rangú szélhámossal szúfolt Grand Hotelben zajlik. Bár az okmány megszerzése csak egypár titokzatos személy érdeke, mégis, a kényszerű bezártság nyomasztó hatására a legkülönfélébb rejtélyes eseményekbe keveredik bele a hotel szinte minden lakója, hogy azután az óriási kavarodásban lelepleződjenek az igazi bűnözők, és fejtetőre állított kalandok során egymásra találjanak az igazi szerelmesek – és az okmány hivatott tulajdonosai, illetve őrzői is.

Tartalomról

In medias rex kezdünk, kimászik egy hölgy szekrényéből egy pizsamás, lámpaernyő kalapos fiatalember, akit kompromittáló mivolta miatt nem lehet elereszteni a szobából. Maud és hercege privát beszélgetését az ágy alól hallgatja ki, miközben bubópestis miatt lezárják a hotelt. Közben gyilkosság történik és az idegenről kiderül, hogy nem is olyan ártalmatlan, mint amilyennek elsőnek tűnt. Legalábbis az önvallomás erre utal... Nem okozott csalódást Rejtő, tele volt a történet csavarokkal, és végig fel sem merült bennem, hogy a tettes tényleg az, aki. A krimi vonal rendben volt, bár hihetetlen, hogy ennyi minden félrevezető dolog legyen egyetlen gyilkosságnál. Hogy nem csak egy bűntény van? Az csak izgalmasabbá teszi a helyzetet. A szerelmi szálak is szövődnek a szolgáktól kezdve egészen magas körökig. Félix szerelmi története azonban nem volt hihető számomra. Az oké, hogy az izgalom hatására szerelmek szökkenek szárba, meg összezártság, és társai...Nyomos érvek, de akkor sem éreztem hitelesnek. Talán a szerelem ábrázolásban nem lenne olyan nyerő Rejtő? Még csak ez a második könyvem tőle, így nincs olyan túl nagy viszonyítási alapom.

Hogy milyen helyzetekre lehet számítani? Ízelitőnek:

"…Elvitték a ruháját. Ott állt a borotvával és a főkulccsal, félig szőrös arccal, ruha nélkül.
A kulcsot, a borotvát és a szappant egy törölközőbe tette, és mint valami batyut a karjára kötötte. Azután kilépett a vaslépcsőre.
Izgalmas ruhavadászat vette kezdetét."  

A szereplőkről
Rengeteg szereplőt mozgat, és ugyan az elején kicsitt elveszett voltam, hogy ki-kicsoda, a közepe táján már biztosan követtem az eseményeket. A karakterek széles skálája vonult fel, a csaló, fegyverkereskedő, hűtlen házastárs, zsarolók, művészek és még sokan mások, bár nem hosszasan, de ahhoz éppen eléggé bemutatva, hogy megjegyezhetőek legyenek. Néhány példa: Armin Vangold terménykereskedő, Júlia nevű felesége kövérkés, és épp elment vásárolni a vesztegzár kezdete előtt. Lindner a kövér baronista, hangjából már nem sok maradt, de még mindig világhírű. Bruns, időnként visszatérő vendég. Signora Relli, hatalmas termetű, szicilíai özvegy, kissé férfias hanggal. Dickman egy sorhajó nyugalmazott kapitánya, Hiller egy bostoni tejkrémgyáros, Hould kapitányné Sydneyből, Renke doktor, Villiers őnagysága. Az igazgató Wolfgang, Markheit egészségügyi tanácsos, Raverdan márki, Walter a fotográfus segédje. Maud Brockman, akinek a hálószobájába bemászott az idegen, aki állítása szerint esküvő elől menekült. Persze egy Hotelben még ennél is több személy tartózkdott, de azért nem kívánom felsorolni az összes lakót.

Ami tetszett

Az alapötlet, és a humoros helyzetek

Ami nem tetszett

Sok időbe belekerült, amíg megtudtam jegyezni ki-kicsoda. Az egyik szerelmi szál kivitelezése.

Értékelés: 8/10